Eugenio Bustigorri volt az egyik legmegbízhatóbb védő abban az időben, amikor nagyon közel állt ahhoz, hogy a Real Madridhoz igazoljon 1988-ban. A játékos öt évet töltött el az Osasunában, teljesítményével pedig olyan csapatok figyelmét is felhívta magára, mint a Real Madrid, vagy az Atlético.
A megállapodás már megszületett az Osasuna, a blancók és Bustigorri között, de mindennek véget vetett egy váratlan konfliktus a Real Madrid elnöke, Ramón Mendoza, és az Atlético Madrid elnöke, Jesús Gil között. A fő ok az úgynevezett Losada-ügy volt.
Gil nem sokkal a történteket megelőzően nevezte ki Javier Clementét a matracosok új vezetőedzőjeként, a szakember Espanyolnál töltött sikeres időszakát követően. Clemente vezetése alatt a katalán csapat egészen az UEFA-kupa döntőjéig menetelt a házi gólgépük, Sebastián Losada segítségével, aki a Real Madridtól érkezett hozzájuk kölcsönbe.
Az Atléticóhoz való érkezésekor Clemente arra kérte a klubot, hogy igazolják le Losadát a városi riválistól, és minden úgy nézett ki, hogy a támadó a szomszédoknál folytatja pályafutását, mivel hajlandó lett volna aláírni a matracosokhoz. Azonban a blancók elnökével, Mendozával való tárgyalást követően Losada meggondolta magát, és maradt a John Toshack által vezetett Real Madridban.
Gil rendkívül dühös lett, és nem hagyta annyiban történteket. Úgy döntött, hogy megakadályozza a Real Madridot Bustogorri megszerzésében, és az Atléticóhoz csábítja a védőt. Bustogorri így végül soha nem lépett pályára a Real játékosaként. A baloldali védő mindössze egy idény után távozott az Atléticótól, és visszatért az Osasuna csapatához.
Losada 1991-ben így is a matracosoknál kötött ki, ám csupán fél évet töltött el ott, mivel az elnökkel való összetűzését követően még az idény közepén távozott a csapattól.
Noha Bustogorri soha nem lett a Real Madrid játékosa, az események emléke kitörölhetetlen marad, méghozzá egy matricás albumnak köszönhetően. Az adott esztendőben az album készítői ráhamisították egy fotóra a játékost a blancók habfehér szerelésében. Az album rendkívül kevés példányban készült, és a cikkben szereplő fotó egy gyűjtő egyik kincse, amiért egyébként bizonyos oldalakon komoly összegeket kérnek.
