Te mit csináltál 16 évesen? Inkább ne is ragadjunk le ennél. Minden estere Vinícius Junior nem akarja majd egykönnyen elfeledni életének ezen szakaszát. 2017 májusában, Brazilia második legértékesebb futballistájává vált Neymar mögött, miután a Real Madrid megegyezett a Flamengóval a tinisztár 46 millió eurós áráról. Alig 10 nappal azután, hogy Vinícius bemutatkozott a felnőttek között a Maracanãban, és a hármas sípszót követően mezt cserélt a korábban szintén a Real Madridban játszó és egyben egyik példaképének számító Robinhóval, a királyi gárda bejelentette a szerződtetést.
Annak ellenére, hogy Vinícius az első Real Madrid-játékos, aki ebben az évezredben született, már egy évtizede folyamatosan reflektorfényben van. Bár ez döbbenetesen hangozhat, a riói születésű fiatal hihetetlenül jól kezeli a vállaira nehezedő nyomást, ami abból ered, hogy az egész világ árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát. Vinícius már 19 évesen túl van 50. tétmérkőzésén a spanyol óriás első csapatában, közönségkedvenccé válva a Bernabéu mindig magas elvárású lelátójának soraiban. 2019 szeptemberében behívót kapott az akkor a válogatottat irányító Titétől az első két meccsére a nemzeti csapatban, elérve gyermekkori álmát, nevezetesen, hogy magára húzhassa a híres Seleção mezét.
A hírtelen áttörés ellenére nem alakultak a dolgok mindig a brazil kedve szerint. Kezdetekben a családja nem mindig engedhette meg magának a napi 70km-es utat a Rio elszegényedet kertvárosának számító São Gonçalóból a Flamengo edzőközpontjába. Még a világ legnagyobb csapatában való szereplésnek is vannak buktatói.
Tudnál egy kicsit mesélni a gyerekkorodról?
São Gonçalóban nőttem fel a szüleim és a nagymamám keze alatt. A környéken több családtagunk is élt, köztük az unokatestvérem is, így egy mondhatni jó környezetben nevelkedtem. Mindig az utcákon fociztam, de messze volt az iskolám, mivel ösztöndíjas voltam. Busszal több mint egy óra volt az út! Őszintén szólva fegyelmezett fiú voltam és nem olyan, mint azok, akik otthagyják az iskolát, csak hogy focizhassanak…
Mik az első futballal kapcsolatos élményeid?
Csupán 4 éves voltam, amikor az apukám először elvitt a Flamengo edzőpályájára és azt mondta, hogy élvezzem a pályán töltött időt, és nézzem meg, hogy ez lenne-e az az álom, amiért küzdeni szeretnék. Kiskoromban sokat csodáltam Ronaldinho, Robinho és Neymar játékát. Az ő varázsuk és tehetségük magával ragadó volt egy hozzám hasonló kissrác számára. Csak azért kapcsoltam be a tévét, hogy láthassam Ronaldinhót játszani. Ezeknek a játékosoknak a játéka megtanított arra, hogy sose féljek váratlant húzni egy védővel szemben. Ezt akkor kezdtem el, amikor az akadémiára kerültem, és azóta sem változott. Jelenleg ennek Neymar a mestere. Marcelo és Rodrygo, mint hús-vér brazilok, szintén képesek hasonló varászlatra, amit napról-napra csodálhatok is.
A Flamengo akadémiája a világ elitjébe tartozik. Mennyit fejlődtél ott?
10 éves voltam, amikor hivatalosan is a klub játékosává váltam, és 2 évet követően már csodagyereknek számítottam. Ennek köszönhetően az emberek próbálták a fejembe vésni, hogy nem én vagyok a legjobb annak ellenére, hogy a tervek szerint mennek a dolgok, és ha éppen balul sültek volna el, akkor sem én vagyok a legrosszabb. Ez segített abban, hogy kiegyensúlyozott maradjak. Még mindig előttem vannak a beszélgetések, amiket a csapat pszichológusával folytattam arról, hogy maradjak határozott és tiszteljem az idősebbeket és a csapattársaimat.
Hogy oldottad meg az edzésekre való utazást?
Nagyon sokat kellett utaznom 2010-től egészen 2014-ig. Volt egy időszak, amikor az egyik környékbeli barátunk vitt edzésre, később pedig más. Volt egy másik csapattag is São Gonçalóból, ez azért könnyített a helyzeten. De gyerekként nem fordítasz nagy figyelmet ezekre a részletekre. A legrosszabb az volt, amikor ezt az utat anyával vagy apával kellett megtennünk busszal, ami 3 órába is telhetett a forgalomtól függően.
Fiatalként mennyire voltál benne biztos, hogy valóra válhat az álmod?
Az elején még csak szórakozásból csináltam, mint a legtöbb fiatal, később azonban, amikor komolyabbra fordult a helyzet – volt fizetésem, mindenki rólam beszélt – ráébredsz, hogy még az eddiginél is jobban kell összpontosítanod. 14 éves koromban elhitettem magammal, hogy egy jó játékos válhat belőlem. Attól a pillanattól kezdve az apukám mindig mutatta a megfelelő utat. Voltak időszakok, amikor nem volt elég pénzünk, hogy edzésekre járhassak, de ezt megértették a Flamengónál, hiszen sok fiatal van hasonló helyzetben.
Hogyan boldogultál a nyomással, hogy Brazília leghíresebb klubjában debütálhattál 16 évesen?
A debütálásom meglehetősen nehézkesre sikeredett. Nem igazán számítottam rá, hogy szerepet kapok nem sokkal azután, hogy visszatértem az U17-es dél-amerikai bajnokságról. Épp a kapu mögött melegítettünk, amikor Lucas Paquetá odajött és mondta, hogy Zé Ricardo, az edző engem hív. Mondtam magamnak, hogy „nem, Paquetá, téged hív”. Lassan odamentem a partvonalhoz, még akkor sem hittem el, hogy mi is történik, de Zé Roberto a pályára küldött. Nem könnyű 16 évesen a Maracanãban játszani 40.000 néző elött, akik a te nevedet skandálják. Nagyon meglepődtem. Nem is tudtam, hogy ennyien ismerik a nevem. Sajnos nagyon izgultam, és nem teljesen tudtam megmutatni, mire is lennék képes, de ez kétségtelenül egy nagy lépés volt.
Hogy kezelted azt a nyomást, ami már ilyen fiatalon a vállaidat nyomta?
Csak a futballra koncentrálok, és sokszor számítok a családomra egy-egy nagyobb döntés meghozatalánál. A csapataim rendre nagyszerűek voltak a pályán és azon kívül is. Jelenleg négy brazil is van a Real Madridban. Rodrygo és Militão egyaránt utánam érkeztek egy évvel. Marcelo és Casemiro pedig már évek óta itt vannak, ami sokat segít. Az egyik célom, hogy hozzájuk hasonlóan kiegyensúlyozott maradhassak, így sokáig a csapat tagja lehessek és lehetőleg hasonlóan sikeres utat járjak be, mint ők.
Hogy tudtad meg, hogy a Real Madrid szerződtetni akar?
Ez rögtön azután volt, hogy visszatértem Chiléből a 2017-es U17-es dél-amerikai bajnokságról. A sajtóban már voltak pletykák, de sosem figyeltem rájuk különösebben. Egyszer csak mégis megtörtént. A Real Madrid és a Barcelona is megkeresett, és mindösszesen 3 napom volt meghozni a döntésemet. Mindig is a legjobb csapatban szerettem volna játszani, ezért is választottam a Real Madridot. A szüleim meglátogatták mindkét együttest, és nekik is a Real Madrid volt meggyőzőbb. Ez megegyezett azzal, amit én szerettem volna, és úgy éreztem, hogy az ő projektjük előnyösebb volt számomra. Sok lehetőséget adnak a fiataloknak, és egy lenyűgöző sikertörténeten mentek keresztül akkor a Bajnokok Ligájában.
Jelent számodra extra nyomást az átigazolási összeged nagysága?
Igen, természetesen. Ez még annál is nehezebb volt, mint a rendszeres játéklehetőség. Mindenkivel el kellett, hogy feledtessem az „áramat”. Szerencsére sok meccset játszhattam az első idényemben (31, minden sorozatot figyelembe véve). Mostanra már az 50-en is túl vagyok, amit igen kevés korombéli játékos mondhat el magáról.
Miben fejlődtél a legtöbbet azóta, hogy csatlakoztál a Real Madridhoz?
Taktikailag rengeteget fejlődtem. Ezt annak köszönhetem, hogy a világ legjobb játékosaival az oldalamon játszok. A színvonal olyan magas, még edzéseken is, hogy mindig a tőlem telhető legjobbat kell nyújtanom. Ezért is akartam a lehető leghamarabb Európába szerződni. Itt nem csak a legjobbakkal, de a legjobbak ellen is játszok.
És mi a helyzet az egyéni szempontok tekintetében?
Tudom, hogy amit a pályán nyújtok annak az a kulcsa, amit azon kívül csinálok, szóval próbálom a legjobb döntéseket hozni, hogy minél többet játszhassak. Van egy saját fizioterapeutám, akivel azért dolgozok, hogy megelőzzem a sérüléseket, vagy éppen a lehető leggyorsabban felépüljek belőlük. Szigorú diétám van. Le kellett szoknom a brigadeirosról (Egy brazil édesség – a szerz. kieg.) amiból régen sokat ettem! Most már csak a szabadnapjaimon eszem őket. (nevet)
Ki segít a legtöbbet a csapaton belül?
Kétségtelenül Karim. Az első naptól kezdve ott van mellettem, segít a lehető legjobb döntéseket meghozni, és bármikor együtt játszunk, nyugtat és mondja, hogy a játékra összpontosítsak. Az egyik Atlético elleni meccsen elvesztettem a labdát, és abból kaptunk gólt. Felajánlotta, hogy cseréljünk posztot pár percre, hogy ne legyek annyit játékban, és addig újra összeszedhessem magam fejben. Elfogadtam a tanácsát, és teljesen igaza volt. Nagyon tapasztalt. Már több mint egy évtizede a csapat tagja, tehát egy kiváltság, hogy tőle tanulhatok.
Hogy segített Zinédine Zidane a játékod továbbfejlesztésében?
Minden tőle telhetőt megtesz, hogy a játékosai jól érezzék magukat, és még jobban teljesítsenek a pályán. Szeret szemtől-szembe beszélni velünk, hogy pontosan megértsük, mit is akar. Temérdek magabiztosságot ad, amikor azt mondja, hogy ha mindig a helyes utat követem, én leszek a klub jövője olyan játékosok mellett, mint Rodrygo.
Volt már olyan, hogy körülnéztél az öltözőben és azt gondoltad, hogy „Úristen, ők tényleg az én csapattársaim”?
Elég gyakran, mivel régen a tévén keresztül néztem őket, most pedig mindennap velük edzek és videójátékozok. És ez korábbi játékosokkal sincs máshogy. Roberto Carlos és Butragueño is itt vannak néha, én pedig nagyon tisztelem őket mindazért, amit a klubért tettek.
Miben különbözik a Real Madrid edzése a Flamengojétól?
Ezt elég nehéz megfogalmazni, mivel itt Madridban a minőség és a játékosok felfogása is teljesen más. Itt van egyfajta győzelmi vágy, hogy mindent megnyerjünk, ami mindannyiunkban egytől-egyig megtalálható, és a legkisebb meccseknek is komoly tétet tud adni. Ha egy picit is kihagysz edzéseken, már jóval a többiek mögött vagy.
És ki a domináns?
Marcelo nagyon technikás, és nagyszerűen kezeli a labdát, míg Karim fejben 10 másodperccel mindenki elött van.
Spanyolországba érkezésed óta mi számított a legnagyobb kihívásnak?
A legnehezebb része a távolság Rio de Janeirótól. Amikor csak tudok, vendégeket hívok ide, hogy egy kis időt tölthessek velük. Két gyerekkori barátommal élek, és együtt szoktunk lazítani. Ezen kívül teljesen otthon érzem magam, és készen állok, hogy azt csinálhassam, amit a legjobban szeretek, azaz focizzak.
Mik az eddigi tapasztalataid a Real Madrid szurkolóival kapcsolatban? Néha nagyon magasra teszik a lécet, nem?
Én teljesen rendben vagyok ezzel. A Flamengónál nőttem fel, szóval már hozzászoktam a nagy nyomáshoz. A Real Madridnál pontosan ugyanaz van, mint ott volt. Ha éppen nem jön ki a lépés, mindenki téged vesz elő, ha viszont jól mennek a dolgok a magasba emelnek.
Rodrygóval sokszor meg kell küzdenetek a keretbe való bekerülésért, ettől függetlenül még mindig tart a jó kapcsolat pályán kívül?
Nincs ebből köztünk semmi probléma, mivel itt a Real Madridnál a legtöbb játékos ugyanannyi lehetőséget kap a szezon során. De a még jobb, ha egyszerre vagyunk a pályán! (nevet)
Szeptemberben bemutatkozhattál a válogatottban. Milyen érzés volt?
Nincs énnél jobb a futballban, és a hangulat az öltözőben a világ legjobbja. Rettentően izgatott voltam, hogy Neymarral, a példaképemmel, és olyan játékosokkal, mint Thiago Silva játszhattam együtt. Úgy nőttem fel, hogy őket néztem a TV-ben, szóval sokat jelentett számomra, hogy velük lehettem egy pályán. Annak is nagyon örültem, hogy Lucas Paquetával is tudtam találkozni, hogy picit nosztalgiázzunk a Flamengós időkről.
Mit mondott neked Tite?
Felhívott egy beszélgetésre és elmondta, hogy továbbra is figyeljek, hogy ne sodorjon magával az ár, ha rosszul mennek a dolgok, és akkor se, ha jól. Tudom, hogy milyen nehéz bekerülni a Seleção keretébe, mivel megannyi briliáns támadó vár ezekre a helyekre. Jelenleg csak annyit tudok, hogy amint meg lesz rá a lehetőségem, meg fogom ragadni, hogy a kezdőben maradhassak.
Mit szeretnél a leginkább megnyerni ebben az évtizedben?
Szeretnék továbbra is a Real Madridban játszani a lehető legmagasabb szinten, és a Bajnokok Ligáját meg akarom nyerni. A világbajnokság megnyerése is az álmaim között van. A legnagyobb célom mind közül azonban az volt, hogy Neymarral együtt játszhassak a nemzeti csapatban, és így, hogy az már összejött, a következő az, hogy találkozhassak Lebron James-szel. Ő az én hősöm azért, amit az NBA-ben tesz, mindig ott van, ha a csapatának szüksége van rá. Remélhetőleg a Nike jóvoltából lesz rá lehetőségem! (nevet)
