2020. April 2., Thursday

Arthur Johnson: Az ír, aki megtanította futballozni a Real Madridot

  • K. Matyi
  • March 15, 2020, 2:43 p.m.
Ezzel az írással a Real Madrid egyik rendkívül jelentős alakjával foglalkozunk, aki rengeteget tett azért, hogy a blancókból minden idők legnagyobb futballcsapata váljon. Ő Arthur Johnson, a klub történetének első hivatalos gólszerzője, első menedzsere, és az ember, aki megtanította futballozni a Madridot.

Számos brit sporttörténész - sokan közülük más országok szurkolóinak frusztráltsága következtében - örömét leli benne és megemlékezik arról, hogy nemzete milyen szerepet játszott a futball szabályainak lefektetésében és azok elterjesztésében szerte Európában. Habár ez a tény nem teljesen helytálló a kontinens egészét tekintve, igaznak tűnik Spanyolországban.

A legkorábbi, nem hivatalos focimeccsek az Ibériai-félszigeten brit számkivetettek és helyiek között zajlottak. Később ezek a korai mérkőzések szolgáltak a legrégibb spanyol klubcsapatok alapjaiként, hiszen mindegyik klub felhasználta az angol befolyást, amely az egyesületek növekedését eredményezte.

A brit befolyás néhány neves példája játékosok és vezetőedzők személyében érkezett, úgymint Fred Pentland, aki olyan klubok korai történelmében játszott masszív szerepet, mint az Athletic Club vagy az Atlético Madrid; Patrick O’Connell, aki a Real Betis élén a klub eddigi első és egyetlen bajnoki címét nyerte és a polgárháború ideje alatt irányadó fényként szolgált a Barcelona számára.

Madrid FC

Úgy tűnik, hogy Spanyolországban minden egyesületnek van valamilyen angol kötődése, ráadásul néhányan büszkébben hirdetik brit örökségüket másoknál. Talán a folyamatos sikeresség következményeként a Real Madrid számos meghatározó alakja nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelne. Az egyik, ebbe a kategóriába tartozó személy Arthur Johnson.

Johnson kiemelkedő a klub történetében, ő volt az első gólszerző, aki hivatalos mérkőzésen a hálóba talált, az első menedzser, és egyike az elsőknek, akik meghonosították azt a versenyszellemet, ami a Real játékát a mai napig jellemzi.

Csakúgy, mint O’Connell, Arthur Johnson is Dublinban született, 1879 augusztusában, egy olyan időszakban, amikor Írország még a Brit Birodalom része volt. Politikai hovatartozása ismeretlen, habár madridi barátainak közlése szerint Jonhson magát angol emberként azonosította. Először munkakeresés céljával ment Spanyolországba, ahol egy mérnöki cégnél el is helyezkedett, és részt vett a város első csatornarendszerének kiépítésében.

Mielőtt Madridba költözött, Johnson ígéretes amatőr futballista karrierjét élvezte csatárként, középhátvédként és kapusként. Feltehetően még a híres Corinthian FC-ben is játszott Angliában, noha nem tűnik fel a klub hevenyészett hivatalos statisztikáiban. Ettől eltekintve, amikor Johnson csatlakozott a Madrid FC-hez 1902-ben, hamar a csapat kulcsfigurájává vált.

Joán Palacios, a klub korábbi elnöke és Johnson csatártársa szerint az angol volt „az egyetlen, aki tudta, mit csinál”, míg Johnson egyik spanyol barátja szerint „többet tudott a játékról, mint bárki más”. 24 éves korában Johnson a csapat legöregebbjei közé tartozott – a keret átlagéletkora 19 év volt, a kezdő tizenegyben szerepelt a 16 éves Pedro Parages – és ennélfogva magára vállalta a feladatot, hogy „megtanítsa a játékosoknak a játék alapjait”.

Abban az időben, amikor Johnson Madridba költözött, a futball még gyerekcipőben járt az országban. Palacios bepillantást engedett egy átlagos, korabeli meccsbe: „Néha volt játékvezető is, de csak néhányuk alkalmazta ugyanazokat a szabályokat. Mindegyiküknek megvolt a maga verziója a játékra nézve, és őszintén szólva könnyebb volt játszani nélkülük. Sok időt fecséreltünk el cigarettázással és alkohollal. Volt egy kapus, aki egy széken ült a gólvonal előtt, miközben limonádét ivott és relaxált. Amikor támadtunk, a vonal mögé dobta a széket és nagyon komoly arckifejezést vett fel.”

Madrid

Annak érdekében, hogy javítsa csapata magatartását és általánosan a játékot, Johnson négy elvet írt elő a játék számára spanyolul. Ezeket az elveket később a Heraldo del Sport című, korabeli sportújságban publikálták. A cikk címe „Előírások a futball pozitív irányú fejlődése érdekében” volt. Ebben a rövid írásban Johnson azt javasolta, hogy egy mérkőzés nem kezdődhet addig, amíg mindkét csapat ki nem választ egy megfelelő vezetőt, akik irányíthatnak és elhelyezhetik a játékosokat a pályán, Johnson reménye szerint ez „megelőzheti a túlzott beszédet és megbeszéléseket, amelyek jelenleg megvannak”.

Második elve szerint a játékosoknak meg kell tartaniuk a pozíciójukat és nem cserélgetni állandóan a csapattársaikkal. Johnson szerint így megelőzhető a kavarodás és a játékosok megjegyezhetik társaik pozícióját és segítséget nyújthatnak, ha bajba kerülnek.  Az angol állítása alapján a játékosok állandó helycseréje nem foci, amit egy későbbi holland középpályás és vezetőedző alighanem vitatna.

Johnson harmadik és negyedik pontja sokkal nyíltabb, mondván a játékosoknak gyorsabban kellene játékba hozniuk a labdát, és amikor lehet, passzolniuk kell.

Johnson rövidesen csapatkapitány lett, és továbbra is mély benyomást tett a fiatal madridi csapatra. Ő volt az első, aki azt javasolta, hogy a Madrid teljesen fehér szerelésben lépjen pályára, és 1902 májusában ő vezette a gyepre a csapatot az első hivatalos, Barcelona elleni mérkőzésre. A Madrid a Koronázási Kupában – a mai Király-kupa – játszott négy másik csapat mellett: a New Foot-Ball Club, a Vizcaya (ma Athletic Club), a Barcelona és az Español (ma Espanyol) mellett.

A Barcelona pár évvel korábban jött létre, mint a Madrid, és a tapasztalatuk meg is mutatkozott, hiszen hamar 2-0-s vezetést szereztek. A második gólt követően Johnson kapott egy passzt a madridi hátvédtől, Giralt-tól és a Barcelona kapujának rövid oldalába bombázta a labdát. Ez volt a Madrid FC történelmének első, hivatalos eseményen szerzett gólja, habár ez is csak szépségtapasznak volt elegendő, mivel a Barcelona 3-1-es győzelmének köszönhetően a döntőbe jutott.

A Barcelona elleni vereséget követően Johnson rengeteg mérkőzést zárt góllal. Ugyanazon év decemberében kezdte, a New Foot-Ball Club 9-2 arányú legyőzése során. 1903 áprilisában a Madrid FC első Koronázási Kupa-döntőjét játszotta a címvédő Vizcaya ellen. Johnson ismét góllal nyitott és az állás a félidőben remekül mutatott, mivel csapata 2-0-ra vezetett.

Ugyanakkor a második játékrész katasztrofálisan alakult madridi szempontból, a csapat feladta előnyét, és 3-2-es vereséget szenvedett. Johnson legalább egy gólért volt felelős, elveszítve a labdát, ahogy a döntő híres fotója ábrázolja. A kép a labdának háttal álló Johnsonról hamarosan egy helyi magazin címlapjára került, noha a fénykép inkább azt sugallja, hogy tudta, mit csinál ahelyett, hogy hibát követett volna el, ami kétségkívül megkönnyebbülést jelentett volna az angol csapatkapitány számára.

Johnson eltűnt a klub statisztikáiból 1905 és 1910 között, amikor a Madrid négy Koronázási Kupát nyert zsinórban. Feltehetőleg visszatért az Egyesült Királyságba dolgozni, ami nem volt egyedülálló azokban az amatőr időkben, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Johnson 1902 áprilisában megházasodott. 1910-ben aztán visszatért Spanyolországba, habár rövidesen szögre akasztotta futballcipőjét és a Madrid első vezetőedzőjévé vált.

Bernabéu
A fiatal Santiago Bernabéu

Sajnálatos módon Johnson ideje a Madrid alkalmazásában nem volt mentes a szervezeti krízisektől. 1904-ben a klub összeolvadásra kényszerült egy másik madridi csapattal, a Modernóval, miután a klub számos kulcsembere az Español Madrid kötelékéhez csatlakozott, és ez a trend jellemezte Johnson idejét is menedzserként.

A Madrid instabilitása a pályán is meglátszott, hiszen az ősi ellenfél, a Vizcaya rendkívüli mértékben fejlődött a kupadöntőkben elszenvedett, sorozatos vereségek után, és a Barcelona is visszatért a sorozatba 1902 óta először. Ennek eredményeként Johnson évtizedes regnálása alatt a klub többnyire csak másodhegedűs volt a baszk és katalán ellenfelek mögött, ez pedig kétségkívül frusztrálttá tette a mestert és a kis létszámú szurkolói bázist is, amely a klubot támogatta.

Mindazonáltal pozitív dolgok is történtek, míg Johnson a klub alkalmazásában állt. A Madrid továbbra is domináns volt regionális viszonylatban, és öt címet is nyert, habár nyilvánvalóan nehézséget okozott a forma megőrzése, amikor valóban szükséges volt. 1912-ben a Madrid új székhelyre költözött, az O’Donnell Stadionba, így adva meg azt az ír „ízt” a klubnak, ami ebben az időben jellemezte. Johnson továbbá számos új kulcsember első csapat keretébe történő beépülését felügyelte, köztük a későbbi elnökét, Santiago Bernabéuét.

1916-ban a blancók végre eljutottak a Koronázási Kupa döntőjébe, az elsőbe 1908 óta, az elődöntőben a Barcelonát vitatott körülmények között legyőzve. Nagy volt az izgalom egy régi hagyományra, a kupameccsek játékvezetőinek kiválasztására vonatkozóan. A jóhiszeműség és a kölcsönös bizalom jegyében ilyenkor hagyományosan egy helyi sípmester szokta elvállalni a mérkőzést – ez a személy azonban ebben az eseten a korábbi Madrid-játékos, Berraondo volt.

Az elődöntő negyedik mérkőzésén, három döntetlen után a Barcelona 2-1 arányban vezetett egy, a Madrid által meglehetősen vitatott gól által. A második félidőben aztán a Barcelona szétesett, Johnson csapata négy gólt rámolt be, és egy büntetőt is kihagyott. A katalán csapat frusztrálttá vált, és durván kezdtek játszani, majd a végső sípszó után a játékvezetőt vádolták részrehajlással. Végül ez a győzelem igazán keveset jelentett a Madrid számára, mivel a Barcelonában rendezett döntőben lemosta őket a pályáról az újonnan elnevezett Athletic Club de Bilbao.

A Madrid rendíthetetlen volt, a következő évben is eljutottak a döntőig, ismét vitatott körülmények között. Ez alkalommal a Barcelona városi riválisával, az Españollal játszott harmadik mérkőzésen történt, hogy a szurkolók a meccs végeztével elözönlötték a pályát, és leütötték a baszk játékvezetőt egy fa székkel. Johnson együttese képes volt megbirkózni a feladattal a döntőben, 2-1 arányban felülmúlva a baszk Arenas de Getxo csapatát. Ez volt a klub utolsó nagy trófeája egészen 1932-ig, és a csapat alkalmanként jutott a döntőig ebben az időszakban.

Madrid

Johnson kihagyta a Madrid királyi csapattá avatását 1920-ban, mivel a munka ismét külföldre szólította.  Először a 11 km-re lévő Camino de Valverdébe költözött, és egy liverpooli székhelyű, vegyszerekkel foglalkozó gyárban dolgozott. A munka végül elválasztotta Spanyolországtól, és a az évtized végén a Mersey partjára költözött. Tüdőgyulladásban hunyt el 1929-ben, mindössze 56 éves korában.

A mai napig egyedül Miguel Muñoz irányította több mérkőzésen a Madridot, mint Arthur Johnson, és bár előbbi trófeái önmagukért beszélnek, kevés ember mondhatja el magáról, hogy olyan befolyást gyakorolt a klubra, mint Johnson. A dublini mutatta meg, hogyan is kell játszani ezt a játékot, és ő volt az egyik első igazi vezére a klubnak. Pontosan ezért érdemel sokkal több figyelmet, mint amit jelenleg kap.


Hozzászólások

Tabella