Minden doktor, aki sportorvoslással foglalkozik, de különösen azok, akik a futball világa körül tevékenykednek, találkozott már olyan sérüléssel, mint amit Eden Hazard is elszenvedett a közelmúltban.
A szárkapocscsont törései, különösen a kisebbek, a sportorvoslás mumusai közé tartoznak. A diagnosztizálásuk rendkívül nehéz. Radiológiai módszerekkel szinte nem is lehet őket vizualizálni, gyakran napok elteltével, különböző diagnosztikai tesztek elvégzése után sem válnak láthatóvá.
Amikor apró törésekről beszélünk, akkor megoszlanak a vélemények a konzervatív, és a műtéti kezelés kapcsán. A gyakorlat szerint a kisebb törések esetén a konzervatív kezelési módszert alkalmazzák, ami gyakran vezet nagyon hosszú felépülési folyamathoz, néha pedig visszaeséshez.
Egy futballista karrierje során a szárkapocscsont meginog, különbözőképpen csavarodik. Ezért egy rendkívüli mértékű mechanikai igénybevételnek kitett csontról beszélünk. Hazard esetében ráadásul két különböző tulajdonságokkal bíró anyag találkozott egy területen: a 2017-ben beültetett lap, és a csont. Egyértelmű, hogy az erőhatásokra, amelyeket egy élsportoló szárkapocscsontjának el kell viselnie, különböző módon reagálnak.
Hazard kórtörténetét ezek a mikrotörések magyarázzák, legalább is részben. A legutóbbi sérülésekor a legbiztosabb megoldást választották az orvosok. Más szóval azt, hogy műtéti úton hozzák rendbe a törést.
Sok kérdés merül fel a választással kapcsolatban, ezek közül jó néhány megválaszolatlan, de az orvoslásban minden jó, ha a vége jó. Persze a játékos szemszögéből, illetve a sérülés klubra gyakorolt hatásainak figyelembe vételével vizsgálva a dolgot már nem ilyen egyszerű a helyzet.
