Zinédine Zidane sosem csinált titkot abból, hogy az első edző, aki nagy hatással volt rá, az a Marcello Lippi volt, akivel 1996 és 1999 között dolgozott együtt a Juventusnál.
Játékosként ez volt az első nagy ugrása, és sokat tanult az olasz futballról Lippitől, nemcsak a fizikális, hanem taktikai értelemben is. Lippi Juventusa egy igazi védekező gépezet volt, azonban az olyan játékosok érkezése, mint Zinédine Zidane vagy Alessandro del Piero, támadásban is félelmetessé tette őket.
Olaszországban Zidane megtanulta az egyensúly fogalmát, ami a mai napig szerves részét képezi a sajtótájékoztatóinak, különösen ebben az idényben.
Cristiano Ronaldóval a csatársorban olyan luxust engedhetett meg magának a francia mester, amely mára teljességgel elképzelhetetlen. A Real Madrid modernkori történelmének legsikeresebb idényében, a 2016-2017-es szezonban (amikor a lehetséges hatból öt trófeát gyűjtöttek be) a blancók átlagosan 1.2 gólt kaptak meccsenként. Igaz, emellett majdnem 3 találatot is jegyeztek.
Ezek az idők már elmúltak. Cristiano Ronaldo a Juventus futballistája lett, és sem Julen Lopetegui, sem Santiago Solari nem volt képes betölteni az általa hagyott űrt. Zidane sem tudta végrehajtani ezt a bravúrt, amikor a 2018-2019-es idény utolsó szakaszában ismét a kispadra ült.
A jelenleg futó idényben az egyensúly jelenti Zidane számára a megoldást, jelentősen csökkentve ezzel csapata sebezhetőségét. A Real Madrid 0.8-as átlagot mutat fel a kapott gólok tekintetében, ez pedig jelentős fejlődés az elmúlt három évhez képest. Még nagyobb jelentősége van, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy a támadójáték hatékonysága visszaesett: már csak 2.1 a rúgott gólok átlaga.
A Real Madrid 80 gólt szerzett a most futó szezonban, messze elmaradva ezzel a Ronaldo-éra mögött. Zidane, alkalmazva az olasz tanításokat, megnyitotta az utat a csapat előtt, hogy újra tekintélyes nagyhatalom legyen az európai futball térképén.
