Hol voltál, amikor megtudtad, hogy a Real Madrid lesz a City ellenfele a Bajnokok Ligájában? És a csapattársaid? Mi volt az ő reakciójuk?
Az edzőközpontban volt megbeszélésünk, és élőben követtük a sorsolást. Ezt mindig közösen csináljuk és remekül szórakozunk közben. Mindig így van. Amikor megtudtuk, hogy a Real ellen lépünk majd pályára, akkor is jól reagáltunk. Egy hatalmas klubról beszélünk, akik ellen már van tapasztalatom ebben a sorozatban, és itt csak akkor teljesíthetsz jól, ha a legjobb csapatok ellen játszol és rajtuk keresztül jutsz fel a csúcsra. Ebből a szempontból nem is kaphattunk volna jobb ellenfelet, mint a Real Madrid.
Az a madridi csapat nem volt annyira jó, mint a mostani. Figyelemmel követted a fejlődésüket?
Igen, teljes szívemből mondom, hogy akkor és most… Teljesen mindegy, hogy jó vagy rossz formában vannak, mindig nehéz ellenük játszani. Már csak az atmoszféra, illetve a legendás stadion miatt is, amelyben pályára lépünk… Nehéz összecsapás lesz. Különösen most, hiszen nagyon jól teljesítenek, de emellett maximálisan bízom a csapatunkban és ha minden kedvezően alakul, úgy hiszem, képesek vagyunk győzni.
Ennek a fejlődésnek Zidane volt a kulcsa; néhányan Spanyolországban úgy hiszik, szerencse övezi az útját. Te hogyan látod őt?
Úgy gondolom, ilyen sokszor megnyerni a Bajnokok Ligáját, ráadásul zsinórban, nagyon nehéz. Ez nem szerencse, hanem egy formula. Néhányan rendelkeznek ezzel a győztes mentalitással, és ő minden értelemben egy ilyen győztes. Tehát semmiképp sem mondanám, hogy ez szerencse. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy ez egy olyan valami, amit a csodálatos játékoskarrierje során fejlesztett ki és edzői pályafutása során is fejleszti, így folyamatosan győzelmet arat. Nem gondolom, hogy amikor nyersz, az a szerencse miatt van, ez a győztes mentalitás.
A Manchester City az utolsó percben szerzett gólok specialistája. Készültök arra, hogy a Real is előszeretettel dönti el a meccset az utolsó pillanatokban?
Igen, tudjuk, mennyire nehéz lesz ez. Alighanem pályafutásunk egyik legnagyobb tesztje előtt állunk. Véleményem szerint a BL-ben idén jól teljesítünk, ha már a bajnokságban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Itt a lehetőség, hogy kiálljunk és megmutassuk, milyen fából is faragtak bennünket. Manapság nem sok csapat képes megállítani bennünket. Tudjuk, mennyire nehéz a megoldandó feladat, de maximálisan erre koncentrálunk.
Ha vezetőedző lennél, melyik játékost igazolnád le a Realból?
Luka Modrićot. Játszottam ellene néhány alkalommal, többnyire a Horvátországgal vívott meccsek során, és nem is tudom, ahogyan siklik a pályán… Igazán szemrevaló a játéka.
A kezdőcsapatodban is helyet kapna?
100%. Egészen biztosan.
El tudnád képzelni magad a Real Madridban? Hogy gondolod, illenél a csapatba?
(Nevet) Ez egyike azoknak a dolgoknak… Jelenleg a Citynél vagyok és nagyon boldognak érzem magam. De azt kell mondanom, hogy a Real Madrid egy fantasztikus együttes, amikor meglátod a habfehér mezt, azonnal tudod, hogy a klub mit képvisel, és ez hatalmas. Azonban szerződésem van a Cityvel és ezt kell tiszteletben tartanom. De egy fantasztikus klubról beszélünk.
Van bármelyik madridi játékossal kapcsolatod, Brahimon kívül? Beszéltek esetleg a WhatsApp alkalmazáson keresztül?
Az igazat megvallva egyikükkel sem tartom a kapcsolatot. Láttam őket párszor nyaralás közben. Ha jól emlékszem, Isco volt az és Marcelo… Ha látom Brahim valamelyik Instagram-posztját, annyit írok neki, hogy „Így tovább!” vagy „Sok sikert!”, de ez sem történik meg mindig.
Mi a véleményed arról, hogy egyikőtök sem nyerte még meg az Aranylabdát vagy a PFA Év Játékosa díjat?
Különösen a tavalyi szezonban – amikor hazai terepen mindent megnyertünk, beleértve a ligát is – volt sokatmondó az, hogy egyik játékosunk sem nyerte meg a PFA Év Játékosa díjat. A trófeát egy liverpooli labdarúgó kapta, aki hihetetlen szezont tudhatott magáénak, de én a korábbi idényekre is gondolok itt, például amikor Yaya Touré 20 gólt szerzett középpályásként, mégsem lett az övé az elismerés. Sergio Agüero is már több, mint hét éve van a klubnál, ez idő alatt hihetetlen gólokat szerzett, de még a City egyetlen játékosa sem nyerte meg ezt a díjat.
Úgy vélem, hogy az elmúlt néhány évben bizonyos játékosokat nem kezeltek ugyanúgy attól függően, hogy melyik csapatban játszottak országos vagy globális viszonylatban. Az első idényemben megnyertük a bajnokságot, De Bruyne hihetetlen volt és mégis egy másik játékosnak adták az elismerést. Minden évben elhódítunk egy nagy trófeát és mégis az ellenfél játékosa kapja a díjat. Ez egy olyan dolog, ami nem rajtunk múlik, de folytatnunk kell az eddigi munkát.
Sokat gondolsz erre?
Ez egy olyan dolog, amit mindenki láthat. Lehetetlen, hogy megnyerjük a bajnokságot négy vagy öt alkalommal, és egyik játékosunk sem hódítja el az Év Játékosa címet. Mindegyik együttes, amelyik megszerzi a bajnoki címet, bizonyára a soraiban tudhatja az Év Játékosa-cím birtokosát is. Tehát idén a Liverpool lesz a bajnok és az egyik játékosuk minden bizonnyal a szezon legjobbja. Ötször nyertük meg a bajnokságot, mégsem kezelnek minket ugyanazzal a tisztelettel.
A Madrid le akart igazolni téged, és a pletykák még mindig erről szólnak… Mit gondolsz erről?
Ez egy olyan dolog, amivel mindig találkozhatsz, de a City játékosa vagyok és élvezem a játékot jelenleg, még ha a bajnokság nem is úgy alakult, ahogy szerettük volna. Most egy hatalmas lehetőség áll előttünk a BL-ben, de továbbra is csak azt mondhatom, hogy a Real egy fantasztikus együttes, nagyon jó az időjárás arrafelé, de nagyon boldog vagyok Manchesterben.
Egyszer azt mondtad: „Gyerekként mindenki arról álmodozik, hogy egyszer egy idegenbeli szerelésben látja viszont önmagát egy napsütötte országban.” Szeretnél egy nap a Real Madridban játszani?
(Nevet) Hogyan válaszolhatnék erre? Felvesz a kamera, vagy csak képeket készít? Senki sem tudhatja, hogy mit hoz számára a jövő. Játékos vagyok és mindig nyitott vagyok az új kihívásokra, de most a Manchester City jelenti számomra ezt a kihívást. A jövőben is, remélhetőleg, bár ki tudja…
Egyszer problémád volt Sergio Ramosszal, aki azt mondta, nem taposott meg. Beszéltél vele azóta?
Úgy gondolom, ez egyike azoknak az eseteknek… egy futballmeccsről van szó, ahol mindketten győzni akartunk. Tudja, hogy rám lépett akkor, de… mindketten próbáltunk dicsőséget szerezni a nemzetünknek és történt egy kis incidens, ő nem gondolta úgy, hogy ez az ő hibája lenne, én viszont igen és ez megesik néha. Ettől nem lettünk rosszabb viszonyban… Ő egy olyan játékos, akit csodálok éppen azért, amit a mérkőzések során tesz. Ő egy igazi példakép, egy ikon. Amikor beszél, tudod, hogy figyelned kell rá. Amikor vége lett a meccsnek, minden rendben volt.
Anglia remek kerettel utazik a 2020-as Európa-bajnokságra. Hogy gondolod, a legjobb formádban fogsz megérkezni a tornára?
Ez egy remek lehetőség Anglia számára. Elég, ha megnézzük a játékosokat, különösen a támadósort: Kane, Sancho, Rashford… Mind olyan játékosok, akik jelenleg remekül teljesítenek. De nem csak ez számít, mindannyian csapatuk legfontosabb láncszemei, akik olyan korban érkeznek a tornára, amikor példaként is szolgálhatnak. Ez tehát egy tökéletes alkalom Anglia számára, ugyanakkor kemény munka áll előttünk. A világbajnokság jó volt, de szerintem nagyon sokat fejlődtünk azóta, különösen támadásban a tehetséges játékosoknak köszönhetően. Most itt az ideje, hogy letegyük a névjegyünket, ez az én és a nemzetem álma is, szóval teljesen fel vagyok rá készülve, úgy, ahogyan még egyetlen tornára sem.
Úgy gondolod, hogy az angolok a torna favoritjai?
Nem szeretném, ha ezt mondanánk rólunk. Remélem, senki sem lát így bennünket, remélem, mindenki leírja a csapatunkat és mi csak folytatjuk a munkát.
Hogy látod Spanyolország esélyeit?
Nyáron, az előszezon során nem szeretnél ellenük játszani, mert úgy tűnik, hogy képtelenek elveszíteni a labdát. Mindig jó csapatuk van és ahogy telnek-múlnak az évek, a jó játékosok csak jönnek. Mindig kihívást jelentenek.
Van különös jelentősége annak, hogy a középső neved Shaquille?
Amikor édesanyám elnevezett, a nagyanyám próbálta elérni, hogy Shaquille O’Neal után kapjam a nevemet. Ő Amerikában élt, és róla akart elnevezni.
Édesapádat megölték Jamaicában, amikor még csak kétéves voltál. Hogy emlékszel erre? Hogy befolyásolta az életedet ez az esemény?
Ez mindig nagyon rossz emlék volt, de egyszerre egy olyan dolog is, amire mindig vissza tudok tekinteni és fel tudom használni arra, hogy motiváljam magam, hogy tovább küzdjek, hogy a legjobbra törekedjek. Egy ötéves gyerek nem tudja, hogy igazából mi is történik. Szóval amikor felnősz, elkezdesz feltenni kérdéseket, az édesanyád pedig elmondja, hogy mi és hogyan történt. Ekkor realizálod, hogy lényegében milyen nehéz is lehetett neki, a bátyáimnak és a nővéremnek.
Segített a futball, hogy átvészeld a dolgot?
A futball az egyik olyan dolog, ahol jól érezhetem magam, ahol kikapcsolhatok, nevethetek, és izzadhatok, legyen bármilyen az idő. Ez olyasvalami volt, amit nagyon szerettem és élveztem.
Hogy volt és hogy van édesanyád?
Ő az a személy, aki a legnagyobb motiváció számomra. Valaki, akire a kemény munka kapcsán példaként tekintek. Megmutatta nekem, hogy hogyan harcoljak azért, amit el akarok érni, amire szükségem van, szóval ő az első ember, aki eszembe jut, ha a motivációra gondolok.
Mit mond neked most, hogy csúcsjátékos vagy?
Ő nagy befolyással bír, különösen a karrierem elején volt ez így. Azt akarta, hogy többet legyek a kapu közelében. Mindig megkritizált engem. Brutálisan őszinte volt velem, a futballban manapság ez a legfontosabb. Amikor vannak emberek körülötted, akik megmondják az igazat, nem pedig azt, amit hallani akarsz, és nem hagyják, hogy azt halld meg, amit szeretnél, hanem a valóságot, na ez az édesanyám.
Te és nővéred wc-ket és szobákat takarítottatok egy hotelben…
Akkoriban láttuk, hogy édesanyánk milyen keményen dolgozik, és ez egyszerűen a mindennapjaink része volt. Megpróbáltuk könnyebbé tenni az életét, szóval amiben tudtunk, segítettünk neki.
Álmodtál valaha arról, hogy játszani fogsz egyszer a Wembley-ben, ami nagyon közel van ahhoz a környékhez, ahol felnőttél?
Az Etihadban és a Wembley-ben játszani mindig is az álmaim között szerepelt. Igazából ezek olyan dolgok, amikről csak álmodhatsz. Megnézed a Wembley-t, és arra gondolsz, hogy bárcsak lenne esélyed egyszer pályára lépni itt. Ez volt az első álmom, az első szerelmem.
Rossz gyerek voltál. Kirúgtak egy iskolából, és a tanárod még azt is mondta, hogy 17 éves korodra vagy börtönben fogod végezni, vagy az angol válogatottban játszol majd. Hogy emlékszel erre?
Nem mondanám, hogy börtön, de van az a viselkedés, aminél a dolgok követik egymást. Akkoriban nagyon rossz társaságban voltam, és aki így folytatja, általában néhány év múlva olyan irányt vesz az élete, ami nem jó. Nekem jókor jött ez a pofon. Az, hogy futballozhattam, sokat segített. Londonban, ahol sok dolog el tudja vonni a figyelmedet, rengeteget segített a foci abban, hogy távol tartsam magam a bajtól, és a jó úton maradjak.
Mi volt a legrosszabb csínytevésed?
Volt egy meccs, ahol kiállítottak, én pedig köveket dobáltam a pályára, és pár hétig nem játszottam. Úgy gondolom, hogy ez volt a legrosszabb.
Sok dolgot olvastam rólad… Hány gyereked van?
Ezzel kapcsolatban sokszor találgatnak az emberek, de egy lányom és két fiam van.
Mit jelentenek ők az életedben, a karrieredben?
A futball sokat ad az embernek, de ha rosszul mennek a dolgok, akkor ők azok, akik boldoggá tesznek. Látni a gyermekeidet valószínűleg a napod legfontosabb pontja. Minden mást elfelejtesz olyankor, kizárod, szóval ha hazatérsz, minden tökéletes. A fiam, Thiago hároméves, és ha egy meccsen nem rúgok gólt, elmondja, hogy ez történt. Elmondja azt is, hogy ki szerezte a gólokat, szóval muszáj betalálnom, különben néhány óráig azt hallgatom tőle, hogy nem lőttem gólt.
A lányod a Liverpool és Salah szurkolója. Hogy kezeled ezt?
Hahaha! Ő hasonlít rám, szeret ugratni, és Mo Salah dalokat énekel nekem. Tisztában van a két klub közötti rivalizálással, tudja, hogy hol játszom, és mindig az ő dalaikat énekli, próbál felhúzni, de ilyen a személyisége.
A rasszizmus elleni küzdelem elkötelezett híve vagy. A szurkolók és a média részéről is tapasztaltál már negatívumokat. Megtanultál már együtt élni ezzel?
Igen, manapság ez már általános dologgá vált. Gyakran látni játékosokat, akik lesétálnak a pályáról. Szomorú, de úgy gondolom, hogy nem veszik kellően komolyan ezt a dolgot. Az emberek azt mondják, hogy igen, de hónapról hónapra látod, hogy mindenhol ugyanaz van. Úgy gondolom, hogy ha másról lenne szó, mondjuk az emberek szexuális beállítottságáról, akkor sokkal komolyabban vennék, mint azt, hogy valakinek a bőrszíne a téma.
Még azért is kritizáltak, hogy a Primark-ban vásároltál… (Egy olcsóbb termékeket árúsító hálózat – a szerk. kieg.)
Pontosan. Ha ott vásárolok, az nem gond, a baj az, hogy nem tudhatja más, hogy mennyit keresel, mert azt mondják, hogy itt vagy ott nem vásárolhatok, mert ennyit keresek. Csak meglepődtek, és erről kezdtek el beszélni.
