Ki ne emlékezne 2016 decemberére? A helyszín a Camp Nou, a Barça vezet, de a blancók támadnak. Einstein óta tudható, hogy az idő relatív – ha akkor megkérdezzük erről az óráikat leső szurkolókat, alighanem ők is igazolták volna ezt a tézist. A végét váró hazaiak szerint ólomlábakon lépked, míg a vendégekért szorító sokaság úgy érezhette, valahogy gyorsabban pörögnek a másodpercek a megszokottnál. Aztán elérkezik a kilencvenedik perc, a Real Madrid pedig szabadrúgáshoz készülődik. Modrić ível, Sergio Ramos emelkedik, bólint, gól! A többi már história. Egy héttel később az Estadio Santiago Bernabéu gyepén folyik a küzdelem, ahol a Deportivo La Coruña együttese vendégeskedik. A kék-fehérek előbb egyenlítenek, két perccel később pedig a vezetést is átveszik. Zidane nem habozik, gyorsan reagál. Előbb Lucas Vázquez lép pályára, pár minutum múlva pedig Mariano Díaz követi. Szokták mondani, cserélni tudni kell – és ha valaki, akkor Zidane ehhez nagyon ért. Nyolcvannegyedik perc, Lucas teker, Mariano felugrik, gól! Talpon a stadion, ám a döntetlen nem elég, mindenképp otthon kell tartani a három pontot. A vendégek nem sietnek, ölik az időt. Az óra 91:50-et mutat, Kroos végezhet el szögletet, és a történelem ezúttal is ismétli önmagát – Sergio Ramos megszerzi a győztes találatot!
Felidézhetnénk persze rengeteg másik mérkőzést is, kezdve az Európai Szuperkupa-döntővel, folytatva a sort a Villarreal elleni zseniális fordítással null-kettőről, de egészen a nyolcvankilencedik percig a Sporting Lisszabon és a Las Palmas is azt hihette, győzelemmel távozhat a spanyol fővárosból. Mint ismeretes, végül előbbinek nem termett babér, utóbbi pedig kénytelen volt beérni egyetlen ponttal.
Zidane csapata az utolsó negyedórában és a hosszabbításban valóban félelmetes. A francia tréner irányítása alatt a Real Madrid összesen 468 találatot szerzett, ebből – és itt most tessék megkapaszkodni – százhuszonkilencet a hetvenötödik percben vagy azt követően – ez az összes szerzett gól huszonnyolc százaléka. A kilencvenedik minutummal kezdődően nem kevesebb, mint 39 alkalommal ölelkezhettek össze a blancók, köztük olyan sorsdöntő találkozókon, mint a 2018-as spanyolországi visszavágó a Juventus ellen, vagy egy évvel korábban a három madridi gólt hozó hosszabbításos mérkőzés, ahol a Bayern München volt kénytelen lemondani dédelgetett BL-álmairól. Érdekességképp tegyük hozzá, ha valamikor, hát a nyolcvanegyedik percben bizonyosan nem érdemes felállni a televízió elől (már feltéve, hogy az ember nem akar lemaradni semmi fontosról), ebben a hatvan másodpercben ugyanis tíz alkalommal is kapitulálni kényszerültek már az éppen aktuális ellenfelek. És hogy mely csapatok gyomra szorulhat össze leginkább a mérkőzés utolsó hatodához érkezve? A Celta Vigo és a Sevilla szurkolói alighanem körmüket rágva figyelik az események alakulását, ők ugyanis 9-9 ízben voltak már elszenvedői a Real Madrid végső offenzíváinak, de Zidane legényei a találkozók ezen szakaszában nyolc góllal terhelték a Deportivo, és hattal a Valencia ketrecét is. Végezetül egy úgyszintén döbbenetes adat: a BBC (azaz a Bale-Benzema-Cristiano hármas) különös kegyetlenséggel szórta meg vetélytársait, a trió ugyanis mindösszesen hatvanegy gólt ért el a fent említett időszakban.
A gépezet pedig úgy fest, megállíthatatlan: a hétvégén Nacho, pár nappal korábban a kupában pedig Brahim Díaz tudott eredményes lenni az utolsó negyedórában, előbbi találat ráadásul rendkívül fontos három pontot ért. Mi, szurkolók persze aligha bánkódunk emiatt, és remélhetőleg cikkünk nyitómondata sokáig és sokszor lesz aktuális az elkövetkezendő időkben is.
