„Ne hívjatok Gutinak, hívjatok José María Gutiérreznek!” – követelte a Real Madrid egykori sztárja az Almeríánál adott első sajtótájékoztatója alkalmával a megjelent újságíróktól. Tudom, hogy honnan jött ő, és tudom, hogy honnan jött ez a kérés. Guti játékosként kivívta magának az elismerést, ám mégis úgy maradt meg a legtöbb ember emlékezetében, mint egy rendkívüli tehetséggel megáldott labdarúgó, aki sosem tudta állandósítani a formáját. Ez egy olyan címke, amit nem szívesen hagyna magán edzői pályafutása során, hiszen nem feltétlen összeegyeztethető ezzel a pozícióval. Guti nagyszerű játékos volt, aki hatalmas, briliáns villanásokra volt képes, olyanokra, mint az a bizonyos sarokpassz a Riazorban, ami örökre az emlékezetekben marad. Ezt figyelembe véve talán torreádornak kellett volna mennie, hiszen ott nagyobb szükség van az egyéni villanásokra az emlékezetes pillanatokban, mint a kiegyensúlyozott teljesítményre. Labdarúgóként viszont – Raúllal egy időben, majd később az őrületes gólmennyiség korában – csak egy örök ígéret maradt, egy valóra nem vált ígéret. Nem meglepő, ha a játékosokat nem ilyen példa elé szeretné állítani.
Még Gutiként ismerte mindenki, amikor előállt egyik híres mondatával: „Ha most nem megyek el bulizni éjszakánként, mikor fogok?”. Most egy játékosokból álló csapat vezéreként tevékenykedik, ahol muszáj odaadást és kemény munkát követelnie, éppen ezért talán jobb is, ha a saját tanítványai nem úgy tekintenek rá, mint Gutira, hanem mint Gutiérrez edzőre. Ebben a szerepben pedig igen jól tevékenykedik, a kezdeti kételkedés ellenére is. Érkezésekor az Almería nem teljesített rettenetesen rosszul: elődje, Pedro Emanuel irányítása alatt a célkitűzés a rájátszás elérése volt. A csapat tulajdonosa, Turki Al-Sheikh viszont teljesen elvakultan hajszolt egy nagyobb médiafigyelmet, ami a csapatra irányul, így amikor elkezdték a legapróbb kritikák érni a csapatot, az új edző meg is érkezett. A kritikák viszont továbbra is érkeztek, de Guti mára elhallgattatta a kételkedő hangokat.
Sokat kritizálták a veszélyes labdakihozatalokat, amelyekkel a csapat már a kapu előtt megkezdte az építkezést. Sokan úgy gondolták, hogy ez túl nagy rizikót jelent, azonban ma már mindenki kezdi elfogadni. Maga mellé állította az embereket azáltal is, hogy Juan Muñoz és Darwin Núñez pályán mutatott nagyszerű kapcsolatának köszönhetően jönnek a gólok és eredmények is. Az Almería most a 2. pozíciót foglalja el, ami automatikus feljutást jelentene az idény végén, de a tabellát vezető Cádiz is látótávolságon belül van. Még csak két hónapja vette át a csapat irányítását, de megmutatta, hogy nem fél kockázatot vállalni, nem fél megvédeni a saját igazát, és bizonyította, hogy minden megvan benne ahhoz, hogy egy jó edző váljon belőle. A sors furcsa fintora, hogy edzőként úgy virágzik, mint Raúl játékosként, míg a legendás 7-es edzőként pont olyan kiegyensúlyozatlan, mint Guti volt játékosként.
