Toni Kroos… Egy olyan játékos, egy olyan kérdés, akit és amit egy vizsgán is szívesen húznék. A német középpályás egy olyan labdarúgó, akiről érdemes vitázni is. Függetlenül attól, hogy emlékeztek-e még rá, amikor válogatottjával darabjaira tépte Brazíliát, vagy arra, ahogy a Real Madrid középpályáját Bajnokok Ligája triplázáshoz irányította, vagy akár arra a Svédország elleni találatra, elvitathatatlan, hogy Toni Kroos a saját generációjának egyik legjobb játékosa. Nem is beszélve a középpályáról… Megítélése és hírneve kapott egy mélyütést az előző idényben, hiszen csapatával együtt a német középpályás is meglehetősen szenvedett. Az viszont közel sem ennyire meglepő, hogy Zinédine Zidane forradalmának most ő az egyik alappillére és vezéreleme.
A kelet-németországi Greifswaldban született, a berlini fal ledöntésekor. 16 évvel később csatlakozott a Bayern München csapatához. Nagyjából egy évet töltött el a klub akadémiáján, majd a dél-koreai U17-es világbajnokságon csapatkapitányként vezethette válogatottját. A tornáról nem győztesként, de bronzéremmel sikerült hazatérni, valamint a sorozat legjobbjának járó Aranylabdával. Ottmar Hitzfeld egyből úgy is érezte, hogy ez a teljesítmény megérdemel egy előléptetést a Bayern München első csapatába. Így lett Toni Kroos a Bayern München történetének legfiatalabb játékosa, aki tétmérkőzésen pályára léphetett. Toni akkor 17 éves és 265 napos volt.
Habár a bajorok középpályáján nem akrámilyen tengely muzsikált akkoriban, hiszen a Bastian Schweinsteiger, Mark van Bommel és Zé Roberto trió riogatta az ellenfeleket, a tinédzser Kroosnak mégis sikerült 12 bajnoki mérkőzésen beverekednie magát a csapatba, és hozzájárulni a Bundesliga első helyezésének megszerzéséhez. Az igazi áttörést egy Red Star Belgrade elleni UEFA-kupa-mérkőzés hozta meg számára: csereként állt be, 2-1-es belgrádi vezetésnél, és rábízták a szabadrúgások elvégzését.
Két szabadrúgást is elvégezhetett, közel ugyanabból a pozíióból, és két halálos labdával a feje tetejére forgatta a mérkőzést. Először Miroslav Klose fejére tekerte tűpontosan a labdát, majd a második pontrúgásnál laposan játszotta középre a labdát, ami végül érintetlenül a hosszú alsóba gurult. Kroos fülig érő szájjal szaladt a szögletzászlóhoz, a társai pedig éltették és ölelésekkel bombázták. Így érkezett meg üstökösként, így vezette fel mindazt, amit később adott a játéknak.
A következő idényben viszont némileg halványult az ifjú titán fényesen ragyogó csillaga: Tim Borowski érkezésével jócskán korlátozódott Kroos pályán töltött ideje, ennek következtében januárban kölcsön is adták a Bayer Leverkusennek, egy 18 hónapos kölcsönszerződés keretein belül. Itt a kezdet nem volt éppen könnyű, a Leverkusen a középmezőnyben tanáyzott Bruni Labbadia irányítása alatt.
A Bayer végül elérte a német kupa döntőjét, ám a berlini döntőben alulmaradt a Mesut Özil vezette Werder Bremennel szemben. A nyár folyamán Labbadia átadta az irányítást a nyugdíjból visszatérő Jupp Heynckesnek. Az a pillanat mindent megváltoztatott az akkor 19 esztendős Kroos pályafutásában.
A piros-feketéknél töltött második idénye kiemelkedőre sikerült, amire mindenki felkapta a fejét. A Leverkusen szurkolói meglehetősen egyedi dolgoknak lehettek szemtanúi a mérkőzéseken, hála többek között neki is. Kroos gyorsan a Bundesliga egyik legjobbja lett. Passzai, mesteri technikája, valamint a távoli bombái a legösszetettebb középpályássá tették, még úgy is, hogy testi erőben és sebességben azért voltak nála jóval fejlettebbek.
Habár nem a kapu előtti hatékonysága miatt vált ismertté, Kroos mégis hamar jó hírnevet épített a távoli lövések terén is – nem csak bombái, hanem azok minősége miatt is. A nagyérdemű láthatott tőle tekert szabadrúgásokat, cikázó lövéseket, valamint precíz kapáslövéseket is, de a tizenhatos vonalán belül is magabiztos volt. Szórakoztató, látványos játék, ami mind nevelőegyesületének, mind pedig hazája válogatottjának az érdeklődését felkeltette.
2010 márciusában mutatkozhatott be a válogatottban, de Joachim Löw nevezte is őt a világbajnokságra utazó 23 fős keretbe. A németek első két meccsén nem volt számára hely sem a csapatban, sem a kispadon, ám a harmadik mérkőzésen, győzelmi kényszerben neki szavazott bizalmat Löw a meccs utolsó 10 percében.
Anglia megsemmisítését a padról nézte végig a legjobb 16 között, a negyeddöntőben viszont lehetőséghez jutott, Argentína ellenében. Kroos 2010-ben Özil, Neuer, Müller és Boateng társaságában lefektette azokat az alapokat, amik a négy évvel későbbi, Brazília elleni elsöprő győzelemhez szükségeltetett.
Löw bízott a fiatalokban, különösképp Kroosban, így nem meglepő, hogy a 2010-es világbajnokság elődöntőjében, Spanyolország ellen is megajándékozta 30 perccel. Carles Puyol 73. percben szerzett gólja után azonban Németország egyre feszültebbé vált. Kroos az Iniesta-Xavi-Xabi Alonso alkotta tengellyel szemben nem tudta érvényesíteni játékát. Volt viszont egy ígéretes kapáslövése, ám Iker Casillas eszén nem tudott túljárni.
Tanulságos mérkőzés volt számára, ám volt valami egészen beszédes abban, ahogy egy 19 éves srác pályára lépett Németország színeiben, és rögtön átvette a pontrúgások elvégzését és vezénylését, mintha már évek óta ezt csinálná. Mindenki érezte, hogy hamarosan egy sokkal pozitívabban alakuló világbajnoki elődöntőre is sor kerülhet.
Azon a nyáron Kroos visszatért a Bayern Münchenhez, egy világbajnoki bronzéremmel. Louis van Gaal irányítása alatt sokkal több lehetőséget kapott nevelőegyesületében, mint korábban, de az igazi áttörést még mindig nem sikerült elérnie az Allianz Arenában. Egészen addig, míg kulcsfontosságú mentora újra át nem vette az irányítást a bajor csapatnál.
Jupp Heynckes irányítása alatt Kroos tökéletesen beépítette magát a Bayern Münchenbe, a bajnoki mérkőzések nagy részén ott volt a csapatban, ám a bajorok csak a második helyen végeztek, Jürgen Klopp zseniális Dortmundja mögött. A Bajnokok Ligájában a cél a hazai döntő elérése volt, a nyolcaddöntő és a negyeddöntő sorsolásakor pedig Fortuna is mellettük volt.
Az első mérkőzésen elszenvedett vereséget követően a visszavágón sikerült megsemmisíteni a Baselt, majd a legjobb nyolc között a Marseille-t is. Az elődöntőben José Mourinho Real Madridja következett. Az a Real Madrid, amely Pep Guardiola Barcleonáját próbálta megszállottan megállítani a bajnokságban, Cristiano Ronaldóval, Benzemával, Ángel di Maríával és Özillel a soraiban.
Kroos 17. percben elvégzett szöglete meglehetősen veszélyesre sikeredett, és lehetővé tette, hogy Ribéry megszerezze a vezetést. A szünet után Benzema, Ronaldo és Özil közreműködésével jött azonban az egyenlítés, majd Mario Gómez révén a Bayernnek mégiscsak sikerült kiharcolni a győzelmet az utolsó pillanatokban. Következhetett a visszavágó a Santiago Bernabéuban.
A visszavágón aztán megismétlődött az eredmény, de akkor a Real Madrid javára. A hosszabbítás nem hozott eredményt, így a továbbjutás sorsáról büntetőpárbaj döntött. Hiába a lenyűgözően nagy nevek, összesen 5 tizenegyes maradt ki az este folyamán. Neuer kivédte Ronaldo és Kaká lövését, majd Casillas is megfogta Kroos és Lahm büntetőjét. A döntő pillanatokban Sergio Ramos fölé lőtte a saját labdáját, míg Schweinsteiger nem hibázott, így a Bayern bejutott a döntőbe.
Heynckes csapata kényelmetlenül érezte magát a meglehetősen nagy ellenállást tanúsító Chelsea-vel szemben, akiknek ráadásul a döntő megnyerése volt az egyetlen esélye arra, hogy a következő szezonban is szerepelhessenek a sorozatban, hiszen a bajnokságban csak a 6. helyen végeztek. A Bayern végül mégis felülkerekedett ellenfelén: Kroos adott be zseniálisan és találta meg Thomas Müllert, aki így Petr Čech fölött a hálóba fejelt.
Kroos aztán azt is végignézhette, ahogy Didier Drogba beveszi Manuel Neuer kapuját, annak ellenére is, hogy a német kapus bele tudott kapni a labdába. Szintén az elefántcsontparti volt az, aki belőhette a győzelmet érő tizenegyest, miután a büntetőrúgások során Čech Arjen Robben, Ivica Olić és Bastian Schweinsteiger lövését is hárítani tudta.
A Bayern tehát trófea nélkül maradt a 2011/12-es idényben. A következő szezonban viszont jött a triplázás. Kroos viszont peches volt, hiszen egy áprilisi sérülés miatt kihagyni kényszerült a bajnoki hajrát, a BL-döntőt és a német kupa döntőjét is. Ugyanakkor elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Bayern odáig jutott, illetve abban is, hogy a klub a történetének egyik legsikeresebb idényét futhatta. Aztán érkezett Pep Guardiola…
A spanyol sikeredző szisztémája azt jelentette, hogy Kroos nem játszhat tovább a 10-es pozíciójában, és alkalmazkodnia kell egy teljesen új középpályához, Schweinsteiger, valamint Lahm oldalán. A következő nyáron egyébként Németország középpályája is pont így nézett ki azon a bizonyos Brazília elleni meccsen.
Schweinsteiger és Khedira többször is váltották egymást, de Kroos a döntőig vezető út minden egyes mérkőzésén a kezdőcsapat tagja volt, Löw csapata pedig egyre inkább kiemelkedett a mezőnyből. Még a Ghána elleni botlás sem törte meg Németország fejlődését és menetelését, habár Algériát sem sikerült egyszerűen legyőzniük. Ettől függetlenül újra ott voltak a negyeddöntőkben. Az elődöntőbe egy Hummels fejes vezette a csapatot, melyet természetesen Kroos készített elő. A döntő előtti mérkőzésen pedig a házigazda volt Löwék ellenfele.
Ott, az a Belo Horizonte stadionjában lejátszott mérkőzés volt az évtized egyik legsokkolóbb meccse – a középpontban pedig természetesen ott volt Toni Kroos is. Lahm visszaköltözött eredeti posztjára, Khedira és Schweinsteiger a középpálya védekező feladataiért feleltek, így fedezve a támadó Kroost, aki először Thomas Müllernek adott gólpasszt. Ezt követően a csapat második találatában is főszerepet vállalt, hiszen ő bontotta meg a brazilok védelmét, majd továbbította a labdát Müllernek, aki Kloséval rúgatott gólt. A harmadik találat pedig egy retro Adidas cipőnek köszönhető… igen, annak a fehérnek, amin kék csíkok vannak. Kroos egy kapáslövéssel vette be a rövid alsót. A brazilok hálóőre, Julio César tehetetlen volt.
Két perccel később Toni labdát szerzett a középpályán, majd egy kényszerítőt követően ismét ő volt helyzetben, és nem is hibázott. A találatot követően még egy Khedira-, valamint két Schürrle-találat érkezett, végül pedig Oscar szépített a brazilok oldalán. Aztán jöttek a könnyek az Estadio Mineirão lelátóján.
Még Johan Cruyff sem tudta elrejteni rajongását Kroos nyári teljesítményét illetően: „Csodálatos játékos, aki mindenben jó: nagyszerű a passzainak sebessége és mindent lát a pályán. Majdnem tökéletes.”
Még a brazilok is maguk mögött hagyták a mérkőzés okozta fájdalmakat, és ráaggatták Kroosra az „O Garçom” becenevet, ami magyarul pincért jelent – utalva ezzel arra, hogy a torna során a német fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy minden társát kiszolgálja a pályán.
A döntőben is készen állt arra, hogy ellássa társait minden jóval. Volt egy rosszul eltalált fejese ugyan, amivel gyakorlatilag helyzetbe hozta Higuaínt, de nem sokkal később javított, egy szögletet tekert tökéletesen Höwedes fejére, aki viszont csak a keresztlécet találta el. A rendes játékidőt követően jött a hosszabbítás. Kroos remekül ugratta ki Schürrlét a bal oldalon, a Chelsea játékosa pedig szépen centerezett Götze elé, aki megszerezte a mérkőzés egyetlen gólját.
„Egy csodálatos játékos érkezett a világbajnokságra, ezt bizonyította is, hiszen ő volt a torna egyik legjobb játékosa.” – dicsérte Kroost Florentino Pérez, amikor a németet a Real Madrid új igazolásaként mutatta be 2014 nyarán. „Nem ért minket meglepetésként az elmúlt hetekben mutatott teljesítménye, de megerősített minket, hogy jól döntöttünk.” Amikor a 24 éves középpályás állt a mikrofon elé, kihangsúlyozta a Bajnokok Ligája megnyerésének fontosságát. Elmondta, húgy újra meg szeretné nyerni a sorozatot – azt a sorozatot, ami a legfontosabb a blancók számára.
Ugyanakkor a nagyfülű trófea végül a Barcelonánál kötött ki az azt követő idényben, ráadásul Luis Enrique csapatának a triplázás is sikerült. Ez teljesen beárnyékolta Kroos első madridi szezonját. A Bajnokok Ligájában a Real Madridot a Pilro, Pogba, Vidal és Marchisio fémjelezte Juventus állította meg, egy bizonyos Álvaro Morata góljaival. Az idény végén a trófea nélküli szezon eredményeképp Carlo Ancelottinak távoznia kellett, helyét Rafa Benítez vette át a madridi padon. Egy fél év erejéig. Azt követően ugyanis újabb edzőváltás következett, ami mindent megváltoztatott Kroos pályafutásában: Zinédine Zidane ülhetett le a Real Madrid padjára, először csak ideiglenes megbízottként.
A februári, Atlético Madrid ellen elszenvedett vereséget követően Zidane mind Európában, mind a bajnokságban meghajtotta csapatát. A Barcelona elleni idegenbeli győzelemmel ötmeccses győzelmi sorozatot értek el, ráadásul azzal a három ponttal visszajöttek a bajnoki versenybe is. Köszönhetően a Barcelona botlásainak is, a győztes El Clásicót követő két mérkőzés után már csak egyetlen pontnyi különbség volt a két csapat között. Zidane csapata egyszer sem hibázott a bajnoki hajrában, de sajnos a Barcelona sem, így a katalánok behúzták a bajnokságot.
A Messi fémjelezte Barcelona a Bajnokok Ligájában viszont elbukott az Atlético Madrid elleni negyeddöntőben. Simeone csapata viszont a döntőig menetelt. Milánóban már a Real Madrid várt rájuk. Kroos akkor sem roppant össze a nyomás alatt, egy szabadrúgást tekert Bale fejére, aki megcsúsztatta a labdát, Sergio Ramos pedig érkezett és megszerezte a vezetést. Toni a 72. percig volt pályán, azt követően Isco váltotta. Néhány perccel később Carrasco egyenlített. Kroos a büntetőpárbajt kénytelen volt végignézni, de végül győzelmet ünnepelhetett.
Az a milánói este – bár nem közvetlenül – Európa több nagy középpályájának a végét is jelentette. Xavi elhagyta Barcelonát, majd 2018-ban Iniesta is. A Juventus elvesztette Pogbát, majd szintén 2018-ban Vidalt is. Xabi Alonso és Lahm 2017-ben visszavonult, míg Schweinsteiger ugyanebben az évben elhagyta Európát. Egy igazán nagy trió maradt, mégpedig a Kroos, Modrić és Casemiro vezette madridi középpályán. Ez a trió egy új korszakot fémjelzett, egy megkérdőjelezhetetlen dominanciát, ami Milánótól Cardiffon át Kijevig vezetett. A Real Madrid nekik (is) köszönhetően triplázni tudott a Bajnokok Ligájában, öt éven belül négy címet nyerve a sorozatban. A csapat edzője hirtelen a világ legjobbjai közé került – játékosai pedig csatlakozhattak hozzá a dicsőség képzeletbeli csarnokában.
A kijevi döntő óta Kroos átélt néhány hullámvölgyet. Németország válogatottjával túl van egy csalódást keltő világbajnokságon, ugyanakkor Toni tett arról, hogy emlékezetes maradjon a tornája: apró vigasz, de az a gól, amit a svédek ellen szerzett, talán örökre a köztudatban marad. Amikor júliusban visszatért Madridba, Zidane már nem volt a csapattal, ahogy Cristiano Ronaldo sem. Érkezett viszont Julen Loptegui, majd néhány hónappal később Santiago Solari.
Most viszont a francia legenda ismét a csapattal, ismét szeretett játékosaival van, a Real Madrid pedig kilépett a sötétségből. Toni Kroos még mindig tagja a csapatnak, illetve annak a középpályának, ami visszavezetheti a klubot oda, ahová valójában tartozik.
Lehet, hogy játékának nincs akkora bája, mint ami horvát csapattársát jellemzi, és nem is cselez annyit, mint spanyol társai, de Toni Kroos olyan játékosként vonulhat majd vissza, aki fémjelezni tudott egy aranykorszakot a világ legnagyobb klubjánál. Heynckes, Löw, Guardiola, Ancelotti és Zinédine Zidane is a szárnyai alá vette, ami nem lehet véletlen, és ennek tekintetében az sem az, hogy Toni Kroos 29 évesen ilyen érem- és trófeakollekcióval rendelkezik. Ebben a nagyszerű pályafutásban csak egyetlen dolog csalódást keltő: sok ember így sem adja meg neki azt a tiszteletet és elismerést, amit ez a német fiatalember valójában megérdemelne.
