5. José Mourinho szerződtetésének bejelentése
Bár a távozása másképp sikerült, érkezésének bejelentésére bizony minden egyes madridista felkapta a fejét, és úgy vártuk a sikerorientált portugált a Barcelona dominanciájának közepette, mint a megváltót.
Tíz éve történt, hogy Mourinho az Interrel legyőzte a Barcelonát, a Bajnokok Ligája történetének egyik klasszikus mérkőzésén – aztán jött az a szintén felejthetetlen futás a Camp Nouban. A győzelmet követően az Inter a döntőre készülhetett, amit történetesen éppen Madridban rendeztek, a Santiago Bernabéuban. A finálét követően aztán alig telt el néhány hónap, és José Mourinho a székhelyét is áttette Madridba, hiszen a Real Madrid bejelentette, hogy szerződtette a portugál sikeredzőt. Megkérdőjelezhetetlen, hogy ez az évtized egyik legfontosabb döntése volt a klub szempontjából.
A Special One érkezése előtt a Real Madrid 96 pontot gyűjtött Manuel Pellegrini irányításával a la Ligában, ám még így is alulmaradt a Barcelonával szemben. A bajnoki versenyfutásban a királyi gárda alárendelt szerepet játszott az ősi riválisnak köszönhetően, mely aranykorát élte, emellett az is fájó pont volt a vezetőségnek, hogy a klub újfent kiesett a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, lemaradva ezzel a hazai rendezésű fináléról.
Aztán jött José… A Real Madrid mindössze három trófeát nyert a portugál irányítása alatt, ám ennél sokkal fontosabb volt a tény, hogy Mourinho olyan szinten megerősítette a csapat gerincét, hogy ilyenre a történelem során talán nem is volt még példa. Csapatot épített, ráadásul olyat, aminek volt saját stílusa és identitása. Az egyedülálló módon kontrázó Real Madridtól egész Európa rettegett, az ellentámadást csúcsra járató vadállat lett a Barcelona mumusa. Ennek eredményeképp születhetett meg a 2011/12-es idény bajnokcsapata is, amikor a Real Madrid végre behúzta a hőn-áhított címet.
A búcsú pillanatai már nem voltak ennyire édesek: Mourinho a harmadik idényében elveszítette az öltöző nagy részét, ám a szurkolótábor egy bizonyos szegmense a mai napig imádja a portugált. A Special One-t, akinek sokak szerint az öt éven belül négy BL-címet nyerő csapat alapjait köszönhetjük.
4. A Wolfsburg elleni visszatérés
Zinédine Zidane érkezése fenekestül felforgatta a madridi mindennapokat: a francia tréner első edzői megbízatására egy meglehetősen kiábrándító idénykezdetet követően került sor, Zizuou Rafa Benítezt válthatta a padon. A franciával lejátszott első El Clásico valóban klasszikusra sikeredett a Camp Nouban: a tíz emberrel játszó Real Madrid legyőzte a Barcelonát.
A csapat ezt követően, önbizalommal telve utazhatott Németországba, a Wolfsburg elleni BL-párharc első mérkőzésére, hogy aztán egy 2-0-s vereséggel térhessenek haza a srácok. A sorozat negyeddöntőjében ez meglehetősen baljós eredménynek számít. A visszavágón azonban feltámadt az igazi madridizmus, és egy olyan csapatot láthattunk a pályán, melyen érezhető volt, hogy soha nem fogja feladni. Talán Cristiano Ronaldo páratlan madridi pályafutása is azon az éjszakán ért a csúcsra. A királyi gárda a portugál mesterhármasával megfordította a párharc állását, és továbbjutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. A hátán 7-es mezt viselő legenda nem először mentette meg csapatát, ám ekkora „remontada” csak egyszer történt az évtized során. Egy mágikus estén a Bernabéuban.
3. Bajnoki cím a 2011/12-es idényben
A bajnoki idény, amikor sikerült megállítani a megállíthatatlannak hitt Barcelonát. José Mourinho megálljt parancsolt a korszakos Barcelonának, de úgy is mondhatnánk, hogy a portugál edző csapata „lenyugtatta” a katalánokat. Igen, ezzel próbálunk utalni Cristiano Ronaldo gólörömére, a híres „Calma, calma” pillanatra, ami másodpercekig elhallgattatta a Camp Nou közönségét. Az a mérkőzés, az a mez, az a keret, az az idény, azok a lélegzetelállító kontrák… mindannyiunk memóriájába íródtak, örökre.
Aitor Karanka, José Mourinho akkori segédedzője egy interjú során emlékezett vissza: „1-0-s eredménnyel mentünk el szünetre, mégis meglehetősen feszült beszédet tartott a félidőben. Tudatta velünk, hogy a Barcelona a győzelemért fog harcolni, támadni fognak. Elmondta, hogy a döntetlen semmit sem jelent számukra, nyerni akarnak majd. Akkor lesznek a legsebezhetőbbek, ha sikerül egyenlíteniük, hiszen akkor mindent feltesznek majd egy győztes gól megszerzésére, és ekkor kell végeznünk velük. A Barcelona egyenlítő találata után nem sokkal jött Cristiano, és betalált. José csak rám nézett, és kacsintott egyet.”
2. Tripla a Bajnokok Ligájában
Vannak olyan európai elit klubok, amelyek bármit megadnának azért, hogy csak egyetlen egyszer megnyerjék a Bajnokok Ligáját. A Real Madrid története során már kétszer is triplázott a sorozatban, ebből egynek tanúi is lehettünk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy láthattuk, mit vitt véghez Zinédine Zidane és csapata.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a sikert nem értékelték eléggé, sem kollektív, sem pedig egyéni szinten. Nem értékelték az egyénileg hozott áldozatokat, és azokat a rekordokat sem, amelyek a nagyszerű menetelés közben dőltek meg. Ennek ellenére nem számít, hogy mi történt a Real Madriddal a bajnokságban az elmúlt évtizedben, nem számít, hogy sokan milyen edzőnek tartják Zidane-t, zsinórban három BL-címet nem lehet véletlenül nyerni. A Real Madrid olyasmit vitt véghez, ami lehetetlen lenne egy, a hazájában instabil alakulat számára. Ezt a sikert értékelni kell, „de” és „ha” szócskák nélkül. Lenyűgöző tett, tegyük össze a két kezünket, hogy tanúi lehettünk.
1. La Décima, 92:48
Aki átélte, annak egy örök életre szóló élményt jelent, efelől nincs kétségem. 12 kínkeserves évet követően került elérhető közelségbe a BL-cím megszerzése, a 90. perc körül mégis mindenki reménytelennek érezte a helyzetet. A madridisták szomorúan nézték, ahogy az Atlético 1-0-val halad a győzelem felé. Mi sem írja le jobban a pillanatot, mint Marcelo szavai: „a saját pályaedzőnk sírva fordult oda hozzám, és így mondta, hogy az Atlético segédje már hozza az ünnepléshez készített pólókat a csapat számára…”
Az ősi rivális viszont sosem ölthette magára azokat a pólókat.
„Modrić végzi el a szögletet, Ramos…” – ez a rövidke félmondat minden egyes madridista szívébe beleíródott, és bizony öt és fél év távlatából is libabőrt eredményez.
A Real Madridot már mindenki eltemette, de jött Sergio Ramos, aki összegyűjtötte a világ minden erejét, hogy elhozza nekünk azt a mágikus lisszaboni estét. A madridisták tomboltak, világszerte. Ezen oldal szerkesztői például egymás nyakába borulva, örömkönnyek közepette konstatálták, hogy valami egyedülállónak lehetnek szemtanúi. Mert bizony mind tudtuk: egy ilyen gólt követően nincs erő, nincs csapat, amelyik megverhetné azt a Real Madridot. És így is történt: először jött Bale a hosszabbításban, jött Florentino Pérez látható öröme, Xabi Alonso legendás futása, Ronaldo hasizma, Casillas és Marcelo sírása… Ezek a pillanatok ott élnek mindannyiunkban, egyetlen gondolatot ébresztve legbelül: a Tizedik végre hazatért.
További pillanatok, amiket muszáj megemlítenünk:
- Toni Kroos leigazolása – az óramű pontosságú német érkezése örökre átírta a klub történelmét, ráadásul Toni ajándéknak tekinthető összegért érkezett.
- A Tizenegyedik – csalódást keltő idénykezdet után jött három éven belül a második. Zidane még fél éve sem edzősködött, amikor megnyerte azt, amiért más egy életen át dolgozik.
- Duplázás a 2016/17-es idényben – Zidane és a rotációi a csúcsra ért.
- Zsinórban a harmadik BL-cím pillanata
- Zidane visszatérése 9 hónappal azután, hogy lemondott a Real Madrid edzői posztjáról
- 0-4-es győzelem a Bayern München ellen, idegenben – Sergio Ramos és a Real Madrid mágikus estéje Bajorországban.
