Csapatok
Real Madrid (8)
Mi változott meg hirtelen egy csapásra, és mi vezetett odáig, hogy kirámoltuk a vendégek kamrájából az uborkásüvegeket és megtöltöttük egy csipetnyi kreativitással, gyorsasággal és majd’ egy féltucat góllal? Az okokat úgy hiszem nem csak a Leganés spájzában kell keresni. Bár egy enyhe zárójelbe helyezi az intenzív termelést, hogy a sereghajtó, és komoly kiesőjelöltté nemesedő ellenfél ellen jött össze, mégis vannak olyan jelek, amelyek nem köthetők a másik oldal játékerejéhez. Az első és legfontosabb ilyen a sebesség. Egy jóval gyorsabban, direktebben építkező Real Madridot láttunk, amely képes volt pillanatok alatt felfejlődni saját térfélről, vagy fokozatot váltva villámgyorsan tört a kapu felé már a Leganés oldalán. A második, hogy a tizenhatoson belülre a földön akartunk bejutni, és nem feltétlenül 462 légicsapást mérni a tizenegyespontra, számunkra előnytelen feltételek mellett. A harmadik, a folyamatos labda nélküli mozgás, hogy rendre volt több opció az ellenfél tizenhatosánál. Nem volt jelen a rendre fel-felbukkanó kínosan szenvedős elszigetelődős parti, amikor minden csapattárs menekül be az ellenfél kapusának ölébe a labdás ember elől, hogy aztán egy kontra múlva Zidane a feje dörzsölésével találja ki az egyenlítés módját. Persze a TV elől nehéz definiálni pontosan az okokat, de az a meglátásom, hogy elsősorban személyi, másodlagosan mentális, és csak harmadlagosan taktikai alapokra vezethető vissza a tegnapi produktum. Fede Valverde dinamizmusa a középpályán nagy gondokat okozott a Leganés embereinek, így Kroosra kevesebb energia jutott, aki így jobban tudott fickándozni. Rodrygo és Lucas között kottázni lehet a különbséget, előbbi az ifjú Mozart szárnypróbálgatásait idézi a zongora előtt, utóbbi én vagyok, aki tűpontosan játssza a Boci, boci, tarkát kettő ujjal. A brazil srác jelenlétével teljesen máshogy gondolkodik a Real Madrid támadásban, tekintve, hogy nem a beadásokra fókuszál, váltogatja a széleket, ha kell már középen bukkan fel, akár a tizenhatoson belül. Ez hatással van a többiekre, de különösen Carvajalra és Benzemára. Előbbi nem szorul ki annyira a vonal mellé, és hatékonyabban tud csatlakozni a támadások érdemi részéhez, utóbbinak pedig jóval több a mozgástere azzal, hogy a társak is előszeretettel bukkantak fel a pálya (és egyben a büntetőterület) különböző pontjain. Lucas játéka ehhez túlságosan lassú és egysíkú, és egyelőre úgy látszik Viniciusszal sem ülnek ennyire a támadások. Ha szabad egy párhuzamot hoznom, a tegnapi Real Madrid 4-3-3-ja volt legközelebb az űrBarcához, ahol szintén a sok mozgás, a szemfüles utolsó passzok, és a tizenhatoson belülre történő konstans betörés volt a jellemző. Innentől kezdve a feladat adott: ugyanezzel a hozzáállással és ezekkel a játékelemekkel kell operálni a többiek ellen is.
Leganés (3)
Csak asszisztálni tudtak, igazából nyolc perc elteltével már minden lényegi kérdés eldőlt. Minimális veszélyt jelentettek Courtois kapujára, középpályájuk átjáróház volt, a védelmük meg rendre 2-3 másodpercet csúszott, ami ezen a szinten jelentős. Bajos lehet az a bentmaradás…
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Karim Benzema (9)
Gyönyörű volt, akár egy naplemente a Balatonon. Nyolc perc után rögtön kettő varázslatos gólpassznál járt, bár őmaga akcióból csak kapufáig jutott, büntetőből végül mattolta a kapust, és így visszakerült a góllövőlista élére. A csapat összetétele és elképzelése kidomborította a francia erényeit, a rengeteg labda nélküli mozgás, az intenzív jelenlét a tizenhatoson belül, a gyors sebesség mind-mind kihangsúlyozta azokat az elemeket, amelyekben Benz a világ legjobbjai között található. Az összehasonlítás alapjának helyességéért érdemes megnézni egy tetszőleges meccset, ahol lassú körbepasszolgatás, kevés mozgás, és ívelések voltak (elég könnyen találni ilyet sajnos), és rögtön kitűnik, hogy ilyen feltételek mellett mennyire nincs egyszerű helyzetben Karim. Idén 10 gólból vette ki a részét a bajnokságban, erre pedig senki nem volt képes rajta kívül idén a teljes ligát tekintve.
Thibaut Courtois (7)
Csupán épp a Madridból kikölcsönzött Óscar mozgatta meg őt igazán a teljes mérkőzés során, emellett néhány kósza beadást kellett lekapnia a felhőkről, meg átölelni egy-két csemege labdát. Ami feltűnt, hogy igyekezett gyorsan kigurítgatni a labdákat, ezzel segítve a hatékony és dinamikus ellencsapásokat. Öröm, hogy nem róla szólt a mérkőzés (sem pozitív, sem negatív értelemben), és persze minden madridi clean sheet után megmenekül egy fókabébi. Szóval pls Tibó, ne kapjatok gólt, gondoljatok a kis fókákra!
Dani Carvajal (7,5)
A honfoglaló magyarok előtt volt utoljára ilyen nagy, ízletes és fenséges terület, mint amekkora most Dani előtt mutatkozott. Mivel Rodrygóból nagyjából három létezett egyszerre a pályán, és azok sem egy helyen mozogtak, Dani számára is több hely maradt, és nem a partjelzővel kellett ujjszkandereznie. Ebből adódóan sokszor a halfspace-ben, vagy egyenesen a kapu környékén bukkant fel, egy ilyen alkalommal bűvészkedte Jović fejére az ötödik gólt érő labdát. Szándékosan nem beadásként értelmezem. Hogy miért? Mert nem klasszikus, vonal mellőli beértelmetlenkedést tapasztalhattunk meg. Isco kitolta a labdát Modrić felé, a horvát úgy tűnt beadja a labdát, de mivel Carvajal (és hátrébb Hazard is) visszamozgott opciót kínálva, jött egy cutback, és Dani máris szabadon pöttyinthette be a labdát, ahol Jović és Rodrygo is érkeztek. Kettesünk emellett védekezésben is jól állt helyt, megszilárdította a helyét a szezonra, egyértelműen megnyerve a házi versenyt Odriozolával szemben.
Raphaël Varane (6,5)
Óriási hibákat nem csinált, védekezésben rendre kisegített a szélre Carvajal mellé, viszont még ilyen viszonylag kis nyomás mellett is rontott el passzokat, továbbra sem érzem nála azt a stabilitást, amit elvárnék az ő szintjén. Eddig még mindig a Ramos – Militão páros tűnik optimálisnak, Varane az én rangsoromban harmadik, persze a lényeges az, hogy Zidane unikornismintás tündérnaplójában hogy áll a honfitárs.
Sergio Ramos (7)
Már majdnem kihagyott egy büntetőt, aztán mégsem. Mármint először tényleg a kapusba püfölte a labdát, de új esélyt kapott, és ekkor már nem hibázott. Ezt a vonalról elmozdulós szabályt a bírók nem alkalmazzák következetesen, az esetek többségében nem fújják vissza az ilyet. Hülyeség, de emiatt maradt egy csipetnyi bennem abból, hogy nem így kéne meglőni a harmadikat, még akkor is, ha a szabálykönyv szerint ez egy jogosan visszafújható tizenegyes volt. Történt ami történt, a labda bejutott a hálóba, Ramos pedig sorozatban a 16. szezonjában is gólt szerzett, amire rajta kívül csak Messi volt képes, összességében pedig már 62 gólnál jár a bajnokságban. Védőként. Brutális.
Marcelo (7)
Szívem szerint adnék neki egy nyolc és felest, meg egy öt és felest, külön-külön. Egyrészt támadásban hasznos volt, kis passzok Hazard-ral, betörések, jó bepasszok középre, ugyanakkor a csomag része az állandó eltolódás, a védekezés során mutatott bizonytalanság. Így aztán egyensúlyban is van valahol a mérleg, meg nem is. Mondjuk azt, hogy amit a támadójátékunkért tett, az hasznos és pozitív volt, de Mendy stílusa, stabilitása, játéka több előnnyel jár.
Casemiro (8)
Néha olyan érzésem volt, mintha nem lenne más középpályás a 22 ember közül, csak ő. Tekintve, hogy Valverde és Kroos gyakran törtek előre, a Leganésnél pedig nem volt értelmezhető ez a csapatrész, a brazilon jóval kevesebb volt a nyomás, persze egy-két alkalommal odapirított a kis uborkáknak a grillsütő mellett állva, amolyan Casemirósan. Top momentuma a Hazard felé adott passz, amiből következhetett Ramos büntetője, amiből követhezhetett Ramos büntetője megint.
Fede Valverde (8,5)
Bántóan sokan a kihagyott nagy helyzetéről emlékeznek meg leginkább, holott az uruguayi az egyik legjobb volt a pályán az este folyamán. A sokak által láthatatlan munka eredménye a gyors ellencsapásokban, a gördülékeny támadásépítésekben mutatkozott meg. Precíz és szélsebes volt, akár egy tökéletes kerékcsere az F1-ben. Nagyon-nagyon szerettem volna, ha végig a pályán marad, ennél már csak az volna a jobb, ha meg is ragadna a kezdőben. Ha eddig ZZ nem ismerte fel, hogy Modrić és Kroos játszatása együtt már nem hoz annyi lehetőséget és gyorsaságot, akkor ez a találkozó ordított erről. Valverdének ott a helye a gálatizenegyben.
Toni Kroos (8,5)
Olyan volt, mintha a néhány évvel ezelőtti önmagát láttuk volna viszont. Felszabadultság, lendület, masszív előretörések, technikailag nehezen végrehajtható, de tökéletesen kivitelezett gól. Mi kell még? A Leganés ellen látott támadójáték (filozófia? hozzáállás?) belőle is a jobbik énjét hozta elő, akárcsak Karimból. Nem volt tökölés, mókolás, taszigálás és tötymörgés, Kroos is acélkolbásszal kopogtatott lyukat a sufniajtóra. Tetszetős volt, különösen tőle, akinél a jó játék általában inkább a hasznos, de sablonos megoldásokban mutatkozik meg, mintsem a pofás előretörésekben.
Eden Hazard (8)
Össze fog ez állni, mint a rizseshús. Számos kiharcolt szabadrúgás és egy büntető, ügyes cselek, szép összjátékok kicsiben, pazar ütemváltások. Az előkészítés fázisával tehát nincs gond, már csak azt kéne kiokoskodnia, hogy hogy keni össze a kapusok arcát némi minőségi belga csokival, azaz hogy szerezhetne több gólt. Még mindig a beilleszkedés, az útkeresés nyomait vélem felfedezni nála, nincs meg az egyensúly a helyzetbe hozás és a helyzetek befejezése között, mert vagy elvállalt mindent, vagy nem hajlandó kapura lőni. Még nem tökéletes, de az elmondható, hogy Eden a helyes úton jár.
Rodrygo Goes (8,5)
Szerintem hiba őt összehasonlítani Viniciusszal azon az alapon, hogy mindketten brazilok és fiatalok. Ugyanis a két játékos stílusában sok különbség fedezhető fel. Vini esetében a hangsúly az elfutásokon, a sebességen, a cseleken van, és előkészítésben láthatóan hasznosabb, mint befejezésben. Rodrygo ellenben gyors összjátékban, jó helyezkedésben domináns, érettebben ismeri fel a játékhelyzeteket labdával és anélkül egyaránt. Ha a leginkább észrevehető differenciára kellene rátapintanom, azt mondanám, hogy a két tehetség játékát figyelve Viniciusban még az ösztön dominál, de a szertelensége és a mentalitása nyomán még nem tudja mindezt kamatoztatni, addig Rodrygónál már a játéktudás, az egyes szituációk felismerése és a megfelelő döntések meghozatala jó elegyet alkot a nyers ösztönnel, emellett úgy tűnik a nyomással is jobban elboldogul. Ez nem azt jelenti, hogy Viniből sosem lesz topjátékos, de ebben a szezonban a Real Madrid játékához, és a kitűzött célok eléréséhez Rodrygo alkalmasabbnak látszik.
Cserejátékosok
Luka Modrić (8)
Az ő játékidejére jutó mindkét gólban benne volt, Benzemának kiharcolt egy tizit, Carvajalnak pedig okosan tette vissza a labdát Jović gólja előtt. Kiválóan szállt be.
Luka Jović (8)
Nagyon rég örültem annyira madridi gólnak, mint az övének. Pedig nem is hordott övet. Aztán majdnem duplázni is tudott, de a lényeg az, hogy a vasálarcos szerbhenger slusszkulcsa végre elfordult. Innentől kezdve remélem nem lesz megállás.
Isco (-)
Rég voltam róla ennyire pozitív véleménnyel, mint a tegnapi után, pedig csak szűk húsz perc jutott neki. Mindig technikás megoldásokat választ, de ezek ezúttal hasznosnak is bizonyultak (példa a szép sarkazás, vagy a Jović-gól előtt kitett labda Modrić felé).
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
Az eddigi legjobb meccse volt idén, minden tekintetben. Szinte tökéletesen felállított kezdő (nekem egyedül Militão hiányzott), remek támadójáték és lendületes akciók, betörések a büntetőterületre. Nem tudom ki emlékszik a Lopetegui-éra első bajnoki meccsére a Getafe ellen, na, valami ahhoz hasonlót láttam tegnap. Ami különösen tetszett, azok a jó cserék voltak, ami Zidane-ra nagyon nem jellemző, pl. hogy Modrić Kroos helyére érkezett, vagy hogy Jović nem csak öt percet kapott, és számára megfelelő pozícióban játszott. Ezek mellett még nagyvonalúan azt is el tudom engedni, hogy Valverde nem játszotta végig a meccset. Nagyon remélem, hogy sikerül a tegnap látottakat kamatoztatni a jövőben is.
