Raúl: A debütálásom a legkülönlegesebb emlékem

Raúl González Blanco, a Real Madrid legendája a klub hivatalos honlapjának egyik munkatársával beszélgetett 1994. október 29. kapcsán. Ez a nap azért különleges, mert Raúl ekkor debütált a Real Madrid felnőtt csapatában.

1994. október 29-én a Zaragoza tanúja lehetett annak, hogy a Real Madrid történetének egyik legnagyobb játékosa először lép pályára a klub színeiben. Raúl González Blanco a La Romaredában debütálhatott. A támadó aztán 16 éven keresztül játszott a blancóknál, mialatt három BL-címet, két Világkupát, egy UEFA-Szuperkupát, hat bajnoki címet és négy Spanyol Szuperkupát nyert. Raúl tartja a legtöbb pályára lépés rekordját a Real Madridban, szám szerint 741 mérkőzéssel, a klub góllövőlistáján pedig 323 góllal a második helyen áll.

Raúl a debütálásának 25. évfordulóján, az általa azon a különleges napon viselt mezzel pózolva beszélgetett a Realmadrid.com munkatársával a debütálásáról és a Real Madridnál töltött idejéről.

Raúl

A legendás hetes így emlékszik vissza 1994. október 29-ére: „Kivételes pillanat volt az, és számomra a legkülönlegesebb, hiszen enélkül nem jöhetett volna el az a karrier, amiről álmodoztam, és ami oly sokáig tartott. Minden álmom, ami a futballistává válásról szólt, azon a napon valóra vált.”

„Rengeteg emlék ugrik be arról, hogy hol éltem, nagyon fiatal voltam, lényegében még gyerek, az álmom pedig, amit már nagyon régóta szerettem volna, hogy valósággá váljon, végre megvalósult akkor, amikor magamra öltöttem ezt a mezt október 29-én Zaragozában. Amikor meglátom ezt a mezt, rengeteg gyerekkori emlékem tör elő.”

La Romareda
„Zaragoza… Micsoda véletlen, hogy ott játszottam az első és az utolsó meccsemet is. Az elsőn jó pár helyzetem volt, de nem találtam be. Az utolsó, Real Madrid mezben lejátszott mérkőzésemen sérült volt a bokám, és épp azelőtt, hogy lejöttem volna a pályáról, megindultam a kapu felé, Cristiano passzolt, nekem pedig sikerült betalálnom. Ez volt az utolsó gólom a Madridban, és ugyanebben a stadionban. Az első és az utolsó Real Madrid mérkőzésem Zaragozában volt. Nagyon szeretem a várost és a La Romaredát is.”

„17 évesen fel sem fogod, hogy micsoda felelősség a Real Madridban játszani. Nagyon fiatal voltam, a foci volt az, amit imádtam csinálni. Butragueño volt az egyik játékos, aki a rengeteget segített nekem. Ez volt az utolsó éve a csapatban, átéltem a búcsúját, egy ikonikus figura volt, nem csak a Real Madridban, de a spanyol futballban is. Én próbáltam jól érezni magam, a maximumot nyújtani minden egyes nap, és a lehető legtöbbet kihozni a pillanatból, mivel nem tudtam, hogy meddig fog tartani. Idővel sikerült megkezdenem a második, majd a harmadik idényemet is.”

Raúl

A 7-es szám
„Az első idényemben a 17-es számot viseltem a hátamon, amikor a mezeken már a játékosok nevei és számai is fel voltak tüntetve. Capello idejében, ő 1996-ban jött, már 7-es voltam, ami felelősséggel járt, hiszen korábban olyan legendák viselték, akik minden madridista emlékezetébe bevésték magukat. Ez a felelősség mindig ott volt, de nem csak a hetes szám miatt, hanem a Real Madrid meze miatt is.”

Raúl és a gólok kéz a kézben jártak
„Szerencsére sok gólt szereztem, de mindig élesen emlékszem az első találatomra, ugyanúgy, ahogy az október 29-én, Zaragozában viselt mezemre is. Nagyon izgatott voltam, hogy kifuthatok a Bernabéu gyepére, megszereztem az első gólomat is, ami ráadásul pont az Atlético Madrid ellen született egy derbin. Csodálatos és hihetetlen volt, egy Laudrup passz után született. Képes vagyok újra és újra felidézni az egészet, mintha épp élőben nézném. Aztán ott van még a gólom a Világkupáról, vagy amiket BL-döntőkben lőttem. Biztos vagyok benne, hogy ezek közül sok segítette így vagy úgy a csapatot három ponthoz, bajnoki címhez, vagy akár BL-címekhez. Szerencsére sok gólt lőttem, de a legfontosabb a megtett út, és a tény, hogy az egész karrierem során nagyon jól éreztem magam.”

Raúl

„A rekordok azért vannak, hogy megdöntsék őket. Biztos vagyok benne, hogy valaki jönni fog és megdönti a pályára lépéseim rekordját is. Nagyon elégedett és büszke vagyok amiatt, hogy ilyen sok idényt tölthettem el a klubnál, és persze a lejátszott meccsek és megnyert trófeák miatt is. Szívesen tettem volna még többet, érhettünk volna el ennél többet is, de én jól éreztem magam, és ami ennél is fontosabb, mindig beleadtam mindent. Mindig próbáltam segíteni a csapattársaimat, az edzőket és a klubot, a szurkolókat pedig boldoggá akartam tenni minden egyes mérkőzésen, és számomra ez a legfontosabb. Ennél a klubnál nőttem fel, 15 évesen csatlakoztam, és ahogy szakmailag, emberileg is mindent megadott nekem a Real Madrid. A klub a családomnak és a szüleimnek is mindent megadott, aztán lett egy olyan családom, ahol a gyerekeim minden Madrid meccset igazi szenvedéllyel élnek meg. Az, hogy a Real Madrid mit érez Raúl iránt, és Raúl mit érez a Real Madrid iránt, teljesen kölcsönös.”

Forrás: realmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK