Zinédine Zidane úgy érkezett meg Isztambulba, hogy tudta, hogy egy kifeszített kötélen táncol, miközben Mourinho neve lebeg a feje felett. A csalódást keltő BL-start után jött a Mallorca elleni hétvégi bukás, ami egyébként azt is jelentette, hogy a Real Madrid helyet cserélt a tabellán az ősi rivális Barcelonával, ez pedig felerősítette a kétségeket az edzői szék kapcsán a Bernabéuban. A keddi találkozó így egy döntővé nőtte ki magát az edző számára, aki a legutóbbi három olyan Bajnokok Ligáját megnyerte a csapattal, ahol ő ült a kispadon. Persze az is igaz, hogy ő fogadta el az edzői székkel járó kihívást, amikor visszatért a csapathoz, aminek általa kilenc hónappal korábban hátrahagyott varázsa már a múlté. Zidane a mérkőzés előtt elmondta, hogy zavarják a pletykák, de arra törekszik, hogy a legjobbját nyújtsa és a pozitív gondolkodás a célja.
Bár Zidane is elmondta, hogy ami a múltban történt, azzal nem érdemes foglalkozni, neki most mégis lenne oka rá, hogy kicsit visszatekintsen, és erőt merítsen a múltból. Amióta átvette a csapat irányítását, valahogy mindig képes volt elveszett helyzetekből kilábalni. Törökországban pedig ismét levegőhöz jutott.
2015-16
Amikor 2016 januárjában megérkezett a csapathoz, tudta, hogy egy megtévedt keretet kell helyre ráznia. Harmadik helyen álltak a bajnokságban, négy ponttal a Barcelona mögött, a klubból hiányzott a jókedv. Nem tűnt könnyű feladatnak. A Madrid összeszedte magát, jöttek a gólok, a csapat morálja sokat javult, de a tabellán nem jutottak előbbre. A 26. napon jött az első komoly akadály, az Atlético Madrid elleni mérkőzés. Griezmann gólja és egy taktikai lecke Simeonétól azt eredményezte, hogy Florentino Pérez lemondását követelték a lelátókon, a csapat pedig 12 pontos hátrányba került a Barcelonával szemben.
„Egy ilyen meccsen többet kell tennünk, többet kell futnunk” – mondta Zidane a vereség után. Az öltözőre háruló figyelemben történt változás megszüntette a krízist, hiszen a Madrid megnyerte az összes hátralévő bajnoki meccsét, 1 pontra megközelítve a végső győztes Barcelonát. Mindeközben Zidane a Bajnokok Ligájában is nehéz helyzetbe került. Néhány nappal azután, hogy megverték a Barcelonát a Nou Campban (1-2), 2-0-ra elveszítették a negyeddöntő első mérkőzését a Wolfsburg ellenében. Az edző tudta, hogy miként tüzelje fel a játékosait, és mindent feltett talizmánjára, Cristiano Ronaldóra. Egy válasz nélküli mesterhármast követően végül a csapat magasba emelhette a trófeát, megkezdve a csodálatos triplázást.
2016-17
A következő idényben Zidane történelmi duplázást hozott el (bajnokság és BL), de ez sem volt sétagalopp a franciának. Miután megnyerte az UEFA-Szuperkupát a Sevilla ellen és 12 pontot szerzett az első négy bajnokiján, a Madrid sorozatban négy döntetlenbe szaladt bele a Villarreal, a Las Palmas, az Éibar és a Borussia Dortmund ellen.
Ezzel a Madrid elveszítette vezető helyét a bajnokságban, a krízis szó pedig egyre gyakrabban hangzott el a sajtótájékoztatókon. „Nem fogom ezt túlreagálni” – mondta a tréner. A nyugalmához optimizmus is párosult, majd végül megadta klubjának a 33. bajnoki címet és a 12. BL trófeát, egy klubvilágbajnoki trófeával fűszerezve.
2017-18
Ilyen rövid idő alatt ilyen sok sikerrel az ember azt gondolná, hogy ha valami nem a tervek szerint alakul, akkor sincs baj. De ez a Real Madrid, és a sorozatban kétszer megnyert BL-t követő idény volt a leginkább kritikákkal terhelt a francia számára. A keret már kezdte az elhasználódás jeleit mutatni, a bajnoki cím már december elején elbúcsúzott a horizonton (az idény végén 17 pontos hátrányban voltak a Barcelonához képest), a Király-kupából pedig a Leganés ellen búcsúztak a negyeddöntőben. Később aztán kiderült, hogy ez volt az a vereség, ami elültette a mester fejében a távozás gondolatát. De látta a játékosain a jóllakottságot és a teljesítmény visszaesését, filozófiája pedig már nem bizonyult olyan hatékonynak, mint korábban.
De ahelyett, hogy büntetésekkel növelte volna a feszültséget, a francia felvette a pozitív álarcot, maga mellé állította régi gárdáját és teljes erővel a BL-re koncentrált. Így végül magasba emelhette a klub 13. trófeáját. Ezt követően aztán olyan dolog következett, amit nem sokan fognak elfelejteni. Bejelentette távozását. De kilenc hónappal később egy elkeseredett Florentino, aki először üdvözölte majd menesztette Lopeteguit és Solarit is, meggyőzte őt, hogy térjen vissza.
Az előző idényt aztán úgy fejezte be, ahogy, harmadik helyen, 19 ponttal a Barcelona mögött, de a sikerkorszak lehetővé tette számára, hogy egy újjáépítés reményében vágjon neki a nyári átigazolási időszaknak. Az Atléticótól az előszezonban elszenvedett 7-3-as vereség már jelezte, hogy rengeteg munka vár még a csapatra, de a sok sérülés és a tény, hogy nem minden játékost sikerült megszerezni a nyáron, tovább nehezítették a dolgokat.
2019-20
Ebben az idényben Zidane már túlélte az első mini-krízisét. De azt talán nem túlzás kijelenteni, hogy továbbra is egy kötélen táncol, ami bármikor ledobhatja magáról. A Clásico elhalasztása így talán áldásként érkezett, viszont a következő kihívás már nincs olyan messze….
