„11 vagy 12 évesen érkeztem Sao Paolóba próbajátékra. Nagyjából 300 gyerek volt ott, a klub közülük akart 50-et kiválasztani. Támadóként játszottam, mert jó fizikumom volt. Emlékszem, a próbajátékon az edző megkérdezte, hogy kik azok, akik kapusként játszanak. Három gyerek jelentkezett. Ezt követően megkérdezte, hogy kik játszanak támadóként. Nagyjából 50-en emelték fel a kezüket. Nagyon sokan jelentkeztek, így én nem emeltem magasba a kezem, hiszen nagyon sokan versenyeztünk volna a helyekért.”
„A következő kérdése az volt, hogy kik játszanak 10-esként. Megint legalább 50-en nyújtották a kezüket. Aztán elérkezett a védekező középpályás poszt, ahol összesen 8 kéz lendült a magasba. Ezt látva azt gondoltam magamban: »Na, védekező középpályás vagyok!«”
„Ők állították, hogy támadónak készülhettem korábban, én viszont állítottam, hogy nem, hanem védekező középpályásnak. Így kezdődött a történetem.”
„Emlékszem, amikor Zidane megérkezett, az első 5 mérkőzésen nem léptem pályára, de a mester nagyon pozitívan beszélt rólam. Elmondtam neki négyszemközt, hogy már január van, és szeretném, ha a kezdőcsapat tagja lehetnék. Játszani akartam. Rám nézett, majd arra kért, hogy nyugodjak meg, mert ha egyszer játszani kezdek, akkor többet nem fogok megállni.”
„Az agresszivitásom és keménységem magától érkezik, amikor a labdáért harcolok. Nem számít, hogy a második vagy az utolsó másodpercben járunk, én mindig úgy harcolok a labdáért, mintha az egy étellel teli tányér lenne. Mindig úgy küzdök a játékszerért, mintha az lenne életem utolsó lehetősége.”