Ez a szavazás különösen érdekes volt, mivel egyrészt a felvezetésben szerepelt, hogyha nehéz dönteni, akkor ér a számukra legkedvesebbet szavazni, másrészt az ezredforduló környéki sikerek idején sokan még meg sem születtek. Most a három legnépszerűbb opción megyünk csak végig részletesen, de azért a végén említést teszünk egy negyedik indulóról is.
3. 2001-02 (Novena) – 18 szavazat
Zidane és a csodagól a Leverkusen ellen. A szezon koronagyémántja egyértelműen ez a pillanat volt, hiszen míg a BL-ben volt ok az örömre, a bajnokságban csak harmadik lett a csapat a Benítez féle Valencia, és a SuperDepor mögött, utóbbiak győzték le fiainkat a Spanyol Kupa döntőjében is. Arnold ezt az idényt választotta: „2001/02!!! Ha csapatként nézzük, akkor ez a keret sokkal jobb volt mint az utóbbi 4 BL-t nyerő együttesek. Idén lezárul a 2010-es évtized, és azt bevallhatjuk, hogy a nagy részében egy C. Ronaldóra épített csapatot láthattunk, meg is tette a hatását a távozása. 2001-2002: Cesar/Casillas; Salgado, Hierro, Helguera, R.Carlos; Zidane, Makélélé, Solari, Figo; Raúl, Morientes, ez az összeállítás ma is megállná a helyét.”
A BL-győzelmet elérő kezdő is a fenti alapcsapatból állt össze, de mellettük még olyan spílerek álltak rendelkezésre, mint Guti vagy McManaman, ebben a keretben volt Celades, Geremi, Karanka, Sávio, Conceição, vagy épp Munitis. Utánpótlást tekintve Pavón volt az ifjú csillag, aki 39 mérkőzésen szerepelt a szezonban, de ekkor bontogatta a szárnyát többek között Raúl Bravo, Portillo és Miñambres is. A keret erősségét tekintve valóban volt egy komoly 14-15 fős mag, akik akkoriban szinte bármelyik pályán esélyesként léphettek volna fel, de a mögöttük lévők azért nem képviseltek annyira komoly játékerőt.
2. 2016-17 (Duodécima) – 118 szavazat
Nagy ugrással kerültünk a 2016-17-es szezonhoz, ami egy különösen szép fejezet a Real Madrid történetében. A BL-cím mellett a bajnokságot is az élen zárta a csapat, plusz az UEFA Szuperkupát és a klub-vb-t is a Real Madrid nevéhez jegyezték fel. Szerintem joggal lehetne ezt az idényt megjelölni az első Zidane-éra csúcsának. A döntőben a Navas – Carvajal, Ramos, Varane, Marcelo – Casemiro, Kroos, Modrić – Isco, Benzema, Ronaldo kezdő lépett pályára, és ütötte ki a Juventust 4-1 arányban, ami nagyon komoly tett azért egy a legrangosabb klubtorna fináléjában. Talán ekkor is volt a mag a legjobb korban.
De hogy nézett ki egy második számú csapat ekkoriban? Hiszen amikor a keret erősségét nézzük, akkor a kulcsjátékosok mellett a garnitúra mélysége is kiemelt szempont. A döntőben kezdő játékosok nélkül is ki lehetett volna állítani ezt a tizenegyet: Casilla – Danilo, Nacho, Pepe, Coentrão – James, Kovačić, Asensio – Lucas, Morata, Bale, plusz Mariano. Mellettük fiatalok csak alig kaptak pár percet, Tejero, Enzo, Ødegaard, Yáñez játszhattak egy kicsit a többiek oldalán. Ha erősséget és mélységet nézünk, akkor valószínűleg a Novena előtt jár ez a gárda, ha az általuk elért eredményeket, akkor pedig biztosan.
1. 2013-14 (Décima) – 225 szavazat
Újabb óriási ugrás, a trónon pedig a mágikus Tizedik, amire oly sokáig vártunk. A szavazáson hatalmas előnnyel nyerő idény alfája és omegája pedig (akárcsak Zidane gólja esetében), itt is egy találat: a 92:48. De ebben a szezonban csodálhattuk meg a Bale-szólót a CdR-döntőben Cristiano nélkül, tündökölt a BBC, és olyan dolgok történtek, mint a Schalke 9-2-s, a Bayern 5-0-s búcsúztatása. Az ellenpólust a bajnoki bronz, a Clásicós vereségek képviselik. Az biztos, hogy ez volt az évezred legmotiváltabb madridi kerete, ezt azt hiszem szükségtelen lenne magyarázni, amikor a keret nagy része az első BL-címét akarta meghódítani. De beszéljenek kicsit helyettem az olvasók erről a szezonról.
Márton: „Nekem egyértelműen LA DÉCIMA csupa nagybetűvel. Első helyen jutottunk tovább a csoportkörből, veretlenül. Egy olyan Dortmund ellen jutottunk tovább, amely előző évben kiejtett minket, és egy olyan Bayern ellen jutottunk tovább kapott gól nélkül 5-0-s összesítéssel, aki az előző évben 7-0-val ment tovább a Barcelona ellen az elődöntőben, és meg is nyerte a BL-döntőt. Persze ez az eredményesség Ancelottinak is köszönhető, aki hihetetlen magabiztosságot hozott az öltözőbe. Madridban bevállalta, hogy egy brutálisan támadó Bayern ellen beáll védekezni a csapat, jöttek a lövések egyik a másik után, de egy lövés sem akadt be, mi pedig rúgtunk egyet. Emlékszem hány Bayern és más rivális szurkoló mondta az első meccs után, hogy a Realnak semmi esélye nem lesz az Allianz Arénában. Erre válaszul rúgott a csapat 4-et idegenben a Bayernnek. A szőr feláll a hátamon a mai napig, ha arra a meccsre gondolok, hihetetlen volt. Egy vesztes mérkőzése volt összesen a csapatnak a Dortmund elleni visszavágó. Végül, Mr. 92:48 a döntőben az Atlético Madrid ellen. Én úgy örültem, mint kisgyerek az első játékának, Ugráltam csapkodtam, mert tudtam, hogy onnan hosszabbításban simán hozzuk. Egy kiválóan védekező Atlético Madrid ellen fordított a csapat hosszabbításban úgy, hogy a rendes játékidő utolsó 20 percében az Atléticónál nem is volt szinte a labda mert teljesen elfogytak erőnlétileg, ráadásul nem a legerősebb 11 volt a pályán. Abban az évben az volt az érzésem annak ellenére, hogy nem minden pozícióban szerepelt top játékos (sőt), mint csapat volt kiemelkedő a Real Madrid. Végre. Mint csapat. Öröm volt annak a csapatnak a játékát nézni. Nagyon sajnáltam, hogy következő évben Ancelottit menesztették mivel nem nyert semmit a csapat: Nem ezt érdemelte a LA DÉCIMA után, plusz az után amilyen játékot abban a 2 évben mutatott a csapat.”
Máté: „A választás nem egyszerű, mert a 17-es szezonban a bajnokságot is sikerült begyűjteni a BL cím mellé, viszont a Décima alkalmával pedig a CdR-t, ráadásul a Barca ellen egy emlékezetes Bale gólnak köszönhetően! Jól mutatja a keret erősségét, hogy a kupát CR nélkül sikerült bezsebelni! A 14-es évben működött a legjobban a kémia a BBC triója között, ezt az egész BL menetelés is jól tükrözi, az a nem mindennapi teljesítmény, hogy az aktuális címvédőt az elődöntőben saját pályáján sikerült 4-0-ra kiütni, ahogyan az is, hogy a döntőben elbírta a csapat Xabi Alonso és Pepe hiányát is, köszönhetően a mély keret adta merítési lehetőségnek és az azóta már csak ex-madridistának, Di Maríának az új szerepköréhez való alkalmazkodásának!”
Casillas – Carvajal, Ramos, Varane, Coentrão – Modrić, Khedira, Di María – Bale, Benzema, C. Ronaldo. Ez volt az Atlético elleni BL-győztes kezdő, a padon Diego López, Pepe, Marcelo, Arbeloa, Isco, Illarramendi és Morata. Nagy hiba lenne megfeledkezni Xabi Alonsóról, aki eltiltás miatt ki kellett hogy hagyja a döntőt. Kiegészítő emberként már itt volt Casemiro, Nacho, vagy épp a Schalke ellen sérülést és karrierjének megtörését elszenvedő Jesé is.
Utoljára még ejtsünk pár szót a listában a legkorábbi BL-címről (A BEK-győzelmeket most értelemszerűen nem rangsoroltuk ilyen szempontból), az 1998-as fináléról (Séptima). Na ez már elég sok szurkolónak nincs meg (jómagam is hat éves voltam még ekkoriban), de azért voltak olyan szavazóink is akik ide tették az ikszet.
Marcell: „Én azért választottam a 97/98 keretet, mert hét éves fejjel ámulva néztem azt a döntőt! Annak a keretnek hatására lettem Madridista! Cañizares, Carlos, Hierro, Raúl, Redondo, Seedorf, Guti! Máig emlékszem Mijatović góljára a BL-döntőben, és arra az érzésre, amit akkor éreztem!”
Norbert: „Nekem az 1998-as volt a legkedvesebb. Egyrészt azért, mert 32 évet kellett várni, mire újra felértünk a csúcsra, másrészt az egy igazi motivált nagybetűs csapat volt tele csodálatos egyéniségekkel: Panucci, Hierro, Sanchís, Raúl, a teljesség igénye nélkül!!”
Szerinted melyik keret volt a legerősebb? Ha nem tudsz választani, melyik volt számodra a legkedvesebb BL-győztes keret? Legközelebb elmondhatod egy szavazat mellett a csoportunkban is, amelyet ezen a linken találsz meg.
