Persze ilyenkor felbukkannak a jólfésült védőügyvédek, akik a minimális kritika és ellenvélemény megjelenésénél is a westernfilmek párbajjeleneteit idézve, egy vadmacska reflexeit meghazudtolva rántják elő az örömkönnyekkel teli pillanatokat és a klub egykoron begyűjtött serlegeit, mint állandó adukat. Igen, ez a kényelmes: nem is kell szembenézni a gondokkal, mivel nincsenek gondok, csak valójában a hűtlen és elégedetlen szurkolók – azokkal van a probléma. Hát hogy lehetne ugyebár akár egy aprócska megjegyzést tenni, ami picit is takarja a vakító reflektorok fényét, mert az hiteltelen vélemény. Egy fenét. A valóság az, hogy a Real Madrid jelenleg nem más, mint egy neves sportszergyártócég vagy üdítőital reklámja. Kéznél vannak a nagy futballnemzetek nagy sztárjai, és mellettük pár fiatal játékos szinte a díszletek mögött bujkálva. Jókedv, felhőtlenség, pénzteremtés, némi labdázgatás persze, de semmi tét, a lényeg egyértelműen az, hogy a pénz ezért folyósítva lesz.
A meccseken épp csak nem lóg be egy mikrofon felülről, vagy épp csak nem hallani a gyártásvezető morgását a háttérből. Ugyanis futballmeccsnek nehezen lehetne az egészet nevezni, sőt, egyre bonyolultabb lenne annak hívni, már-már csúfolódásnak hatna. Egy tétre menő meccshez kell taktika, elképzelés, kellenek motivált játékosok, és nincs az az érzése a szurkolónak, hogy fejjel előre kiugrana a tévéje után a zárt ablakon. Zidane immár fél éve van a kormány mögött, és az előző szezon vége már egyértelműen eredménykényszer nélkül ment, be volt áldozva ezért a szezonért. Majd jött egy nyár, benne 300 elköltött millió, aminek hatására abszolút semmi nem tette motiváltabbá a sokszoros BL-győztes magot, viszont legalább sikerült teljesen szétbarmolni a középpályát. Emellett pedig a leginkább észrevehető elképzelés továbbra is a beívelgetések sorjázása, immáron kettő olyan csatárral, akik közül egyik sem az a kimondott Ibra-típus, mind a ketten inkább centre forwardként, mint strikerként írhatóak le. Emellett mindenki mindennel foglalkozik, ami éppen rettenetesen fontos, csak azzal nem, amivel éppen kellene, csak a pályán mutatottak mostanság nem tudnak annyi lájkot szállítani sajnos.
Mindemellett hiba lenne Zidane-t első számú felelősként megnevezni egy olyan problémában, amelyben a klub egésze elővehető, például Florentino Pérez legalább ugyanekkora mértékben. Nevének hallatán ismét Diglettként bukkannak fel a már megismert ügyvédeink, fül nélkül, szajkózva, hogy Pérez mekkora zseni, és azért erős elnök, és gazdaságilag mekkora spíler, stb. Nem vonom kétségbe a fentiek igazságtartalmát, de az érme másik oldala, hogy Florentino Pérez egy makacs üzletember. Aki inkább stadionépítésbe fektet, mert ott biztos profitot lát, akinek a hiúsága nem enged a Real Madrid közelébe valódi hatalommal és önálló gondolatokkal rendelkező sportigazgatót, és aki retteg a nagy sztárok és pénzcsinálók, galaktikusok nélküli Real Madrid gondolatától.
Ezzel a vezetői felfogással pedig nem véletlen, hogy elhalad mellettünk a világ. Amíg az 50-es, 60-as években kizárólag a nyers futballtudás számított, úgy a modern idők felé haladva egyre több a tényező az egyenletben, és a 21. században már elengedhetetlen szerepe van a tudománynak és a számítástechnikának is a futballban. Már nem pályaedzőkről és gyúrókról beszélünk, hanem adatelemzőkről, videoelemzőkről és fizioterapeuta-csapatokról. A kőegyszerű 4-4-2-től messzire vezet a modern foci felfogása: az alapfelállás csak egy „telefonszám”, sokkal fontosabb, hogy mi az ebből fakadó játékrendszer, hogy védekezésben és támadásban mit játszik a csapat, hogy az egyes játékosok szerepköre illik-e a stáb által megszabott rendszerbe. Ehhez képest a Real Madrid egy gyémántokkal kirakott hegyi barlang, ahol tüzet csiholunk, meg lándzsákkal vadászunk, közben a szomszéd városban már szerelik fel a rádiótávcsöveket, de mi legalább meg tudjuk sütni a tűz fölött azt, aki éppen aznap lesérült.
Vegyük észre, hogy nincs minden rendben! Vegyük észre, hogy nem jó, ha eredményből érvelünk, különösen, hogy a Barcelona hosszú ideje dominálja le a hazai (kiegyensúlyozottságot igénylő) terepen a klubot! Lehet a BL-serlegekkel még egy ideig nagyon kényelmesen bebugyolálni magunkat, de ez sehová nem vezet. Ide nem idő kell, hanem óriási változások, hogy a Real Madrid az esti film legyen, ami elé összegyűlik a család, és nem a szünetekben felkínált marketinggel átitatott töltőanyag, ami senkit nem érdekel.
