Mi járt a fejedben akkor, amikor megtudtad, hogy a Real Madrid akar leigazolni?
A testvéremmel voltam moziban, amikor az ügynököm felhívott. Mondtam a testvéremnek, hogy ezt most fel kell vennem, és kimentem. Az ügynököm azt mondta: „Mit gondolsz Madridról?” Azt gondoltam, hogy az Atléticóról van szó, úgyhogy azt mondtam, hogy „az Evertont is szeretem.” Ő meg azt válaszolta, hogy a Real Madrid az. „A Real Madrid? Ok. És mit mondtak? És mit mondott David Moyes?” Az ügynököm aztán elmondta, hogy meg is egyeztek, úgyhogy már csak rajtunk múlik. Ezután elrepült Madridba. Nagyon gyorsan létrejött a megállapodás. A Real Madridnak gyorsan kellett cselekednie, mivel téli átigazolási időszak volt.
Milyen érzés volt a Real Madrid játékosának lenni a galaktikus érában, a klub történetének egyik legjobb csapatában?
Fantasztikus. Amikor ott voltam, a világ legjobbjai is ott játszottak. David Beckham, Michael Owen, Robinho, Luis Figo, Raúl, Zidane, Ronaldo… Hihetetlen volt, nem evilági. A játékosok és a klub olyan volt mint egy nagy család. Mindig, ha a nemzeti csapattal voltam, tudták, hogy melyik hotelben, melyik szobában vagyok, és küldtek faxot. Mindig elküldték a jókívánságaikat nekem és a csapatnak. Emilio Butragueño és Florentino Pérez is aláírták, hogy éreztessék velem, én is a nagy család része vagyok. Ez mély benyomást tett rám. Ez az óriási klub figyelt rám, hogy rendben vagyok-e, ha pedig volt valami gond, ott voltak, hogy támogassanak. Az ilyen apróságok a világot jelentik egy játékosnak. Ez azt mutatta nekem, hogy milyen nagyszerű klubról van szó.
Az Evertonnál nem igazán játszottál védekező középpályás szerepben, milyen érzés volt Makelele helyébe lépni Madridban?
Ha az edző azt kéri, hogy a középpálya jobb oldalán, bal oldalán, közepén, támadó középpályásként játsszak, akkor azt teszem. Nekiállok keményen dolgozni és azt mondom magamban: „Rendben, ha az edzőnek itt van szüksége rám, akkor mindent megteszek, ami a képességeimből telik.” De lehetetlen volt ugyanazt megcsinálni, amit Makelele, hiszen akkoriban ő volt a világ legjobbja a posztján. Én mindenesetre keményen próbálkoztam. [De a Real Madrid középpályáján rajtad kívül gyakran Beckham, Zidane és Figo volt. Ők nem a védekezésről voltak híresek…] A Real Madrid egy rendkívül támadó szellemű csapat volt, az emberek pedig szerették ezt, mivel sok gólt lőttünk. Nem volt könnyű feladat, de élveztem.
Mi volt a legnagyszerűbb dolog, amit Real Madrid játékostól láttál?
Rengeteg csodás dolog volt arrafelé. Emlékszem, hogy figyeltem Roberto Carlost és David Beckhamet egy mérkőzés előtti bemelegítés során. A pálya két szélén álltak, és dropból lőtték egymásnak a labdát. Nem hazudok, minden egyes alkalommal a másik lábára varázsolták a játékszert. Ezek a játékosok hihetetlenül ügyesek voltak. Zidane trükköket csinált, Ronaldo gólokat lőtt, Raúl szintén, Guti pedig sarokkal passzolt. Az ellenkező irányba futott, a sarkával passzolt, valaki pedig ott állt a kapu előtt és gólt lőtt. Aztán Iker Casillas védései… Olyan reflexei voltak, hogy ha öt yardról lőtt valaki, azt is megfogta. Hihetetlenül szerencsés voltam, hogy ezekkel a játékosokkal focizhattam, és láthattam, hogy a kemény munka és a tehetség mit eredményez.
Zidane-hoz képest milyen volt Lee Carsley?
(mosolyog) Fantasztikus srác volt, ahogy Zidane is. Benne több volt a keménység, Zidane-ban pedig egy leheletnyivel több „class”. Persze Lee-t sem írnám le, de Zidane a legjobb játékos, akivel valaha játszottam. A viselkedése – igazi úriember volt –, a stílusa, a tudása, ahogy olvasta a játékot. Gólokat tudott szerezni, helyzeteket alakított ki… Egymaga is képes volt irányítani az egész meccset.
Igaz, hogy a Real Madrid inkább Lee Carsley-t igazolta volna le?
(nevet) Szerintem egy kicsit több elismerést érdemlek! De akár ő is lehetett volna, nem érdekel. Lee fantasztikus volt, az egyik legjobb barátom. Mindig együtt voltunk, a pályán kívül is rengeteg időt töltöttünk együtt. A mai napig sokat beszélünk.
Mesélj nekünk egy kicsit a híres mozdulatodról, a La Gravesinháról, amikor a Sevilla ellen féltérdre ereszkedtél, majd inkább mégis tovább passzoltad a labdát. Tényleg így akartad, vagy csak út közben gondoltad meg magad? Légy őszinte!
(mosolyog) A pálya közepén voltam, Zidane épp egy trükköt mutatott be, majd hozzám passzolt. Elment mellettem, ez a srác meg jött felém. Gondoltam, hogy „csak nem fogom elveszíteni a labdát, amit épp Zidane passzolt nekem”. Úgyhogy a földre vetettem magam, ami úgy tűnt, mintha cselezni akarnék, de valójában csak a labdát akartam védeni. Ebből lett a híres Gravesinha. Ezt vállalom! De a labda nálam maradt, nem veszítettem el. És ez volt a legfontosabb!
Miről szólt pontosan a veszekedésed Robinhóval?
Mivel egy olyan óriási klubról van szó, mint a Real Madrid, túlságosan felfújták a dolgot. Minden klubban történik ilyen az edzéseken. A játékosok meg akarják mutatni az edzőnek, hogy oda tartoznak és játszani akarnak a csapatban. Csak azért, mert a Real Madridról van szó, voltak kamerák és fényképezők, úgyhogy az egész félresiklott. Hála Istennek más nem történt.
De ennek semmi köze, ahhoz, hogy elhagytam a Real Madridot. A frissen kinevezett edző, Fabio Capello egyenes volt velem, és azt mondta: „Nézd, nem foglak itt használni. Más típusú játékost szeretnék a posztodon játszatni.” Elmondtam neki, hogy rendben van. Mindig szerettem azokat, akik őszintén az arcodba mondják a véleményüket. Így kell ezt csinálni. Ezt el tudom fogadni, és meg tudom hozni a saját döntéseimet. Elég nagy vagyok már hozzá.
Mennyire voltál közel a Manchester Unitedhez vagy a Newcastle-hoz, amikor elhagytad a Real Madridot?
Utóbbihoz eléggé, ők és a Celtic voltak az opciók.
Milyen érzés volt megnyerni a Bajnokok Ligáját a Real Madriddal, Santiago Munez egyenlítő találata után?
(nevet) Igen, benne voltam a Góóól 2-ben. De ez is csak azt mutatja, hogy milyen óriási klub a Real Madrid, és milyen messzire eljuthat. A cégek megjelentek és filmet akartak csinálni a csapattal. Ebből is látszik, hogy mennyi világsztár játszott akkor a Real Madridban. Vicces volt, hogy benne lehettünk a filmben, de az biztos, hogy sosem leszek színész. Nem lennék elég jó.
Miért nem nyert több BL-címet a Madrid a galaktikus korszakban?
Nem tudom. A BL-t nem könnyű megnyerni, de a bajnokság sem volt könnyű, hiszen a Barcelonában ott volt Ronaldinho és Eto’o, Messi pedig a szárnyait bontogatta. Ott volt még Xavi és Iniesta is. Nem volt könnyű. Úgy gondolom, hogy kellett volna még egy kis idő.
Melyik volt félelmetesebb: játszani a Real Madrid galaktikusaival, vagy Duncan Ferguson rossz oldalán állni?
(nevet) Egyértelműen az utóbbi. Micsoda fickó! Az Everton talizmánja volt. Kiállt a csapat elé és a hátán vitte őket. A szívében volt a klub. Öröm volt egy ilyen emberrel játszani.
Aki a teljes interjúra kíváncsi, amiben Gravesen az Evertonnal, dán válogatottal, herezacskó mutogatással, Gascoine-nal, Rooney-val és sok egyéb témával kapcsolatban is mesél, elolvashatja a FourFourTwo magazin angol kiadásának októberi számában.
