Csapatok
Real Madrid (6)
Nem jó, de nem is tragikus – vagy mégis? Egy héttel ezelőtt sem voltam nyugodt a kezdőcsapatba nevezett játékosok láttán, de akkor a teljesítmény valamelyest sikeresen lehúzta a rózsaszín ködöt a tavalyi idény miatt egyébként is zsibbadt agyamba. Nos, a kezdő kihirdetését követően hasonlóképp éreztem, mint egy hete, annyi különbséggel, hogy az ellenfél sokkal visszafogottabb játékerőt képviselt most, egy teljesen más stílust. Éppen ezért féltem attól, hogy a sündisznó felállást alkalmazó Valladolid falát nem sikerül majd feltörni, vagy csak kínszenvedés árán – így is lett. Az első játékrészben a legnagyobb veszélyt az átlövések, a tizenhatoson kívüli próbálkozások jelentették. Ebben a tekintetben nem volt annyira buta az összeállítás, hiszen voltak a kezdőcsapatban jól tüzelő spílerek. A második félidőben aztán sikerült embertelenül zacskón durrantani saját magunkat: James és Isco cseréjét követően a felállás 4-4-2-re (ami sokkal inkább 4-2-4 volt) módosult, egy olyan középpályával, ami erre gyakorlatilag alkalmatlan, ha támadásokat is szeretne vezetni az ember. A gól ennek ellenére jött, de nem mindent elsöprő játék, hanem egy egyszerű egyéni villanás miatt, amit egyébként egy olyan félresikerült beadás előzött meg, amiután még a megyeiben is innia kell a szurkolóseregnek, hogy ne sírja el magát bánatában. Az igazán amatőr dolog pedig csak ezután következett: már intő jelnek tekintettem a két, ellenfél térfeléről hazaadott labdát is, de aztán amikor Casemiro még azt is megengedte magának labdával a lábán, játék közben, hogy lepacsizzon Carvajallal, rögtön tudtam, hogy büdös nagy fülesbe fogunk belegyalogolni, mert nagy lett a mellény. A srácok szép lazán ültek rá az eredményre, és jött is a törvényszerű gól. Szép volt. Mintapéldája annak, hogy hogyan ne… Ami a játék összképét illeti, csak annyit tennék hozzá, hogy a kreativitás fogalma ezúttal 32 beadás formájában manifesztálódott. Tudom én, hogy nehéz egy felállt fal ellen támadni, de ha 30 beadás nem vezet eredményre, nem biztos, hogy a 31. kísérlet a legjobb megoldás… Nem vagyok nyugodt a folytatást illetően. Egy biztos, ilyen amatőr hibákat nem szabad elkövetni, mint a mellékelt példa mutatja, még egy Valladolid ellen sem. Ezeken a két pontokon úszhat el az egész bajnokság.
Real Valladolid (5)
Róluk nem fogok kisergényt írni, mert a kiscsapatok jólbevált receptjén kívül semmit sem vittek fel a pályára. Az viszont mindenképp dicséretes, hogy jól ismerték fel a madridi rendszer gyengeségeit a második félidőben, és sikerült is érvényre juttatni akaratukat. Értékes egy pont ez nekik, biztos vagyok benne, hogy még a Fenomén is büszkén csettintett a mérkőzést követően. Az viszont érthetetlen, hogy hogy lehet Guardiola nevű fickó az ő csapatában – és ami még szomorúbb, pontosan ő tört borsot csapatunk orra alá.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Sergio Ramos (8)
Nem volt sok kiemelkedő teljesítmény hazai oldalon, ám a kapitány játéka ezúttal nagyon hasznosra sikeredett: több fontos mentése is volt hátul az első és a második játékrészben is, ezek közül a leglátványosabb az volt, amikor sarokkal lépett közbe utolsó emberként, megakadályozva ezzel egy ziccer előkészítését. Nélküle csúnyább vége is lehetett volna. A keresztlabdái pedig élményszámba mennek még mindig.
Thibaut Courtois (6)
Büszke vagyok a testzsírszázalékára, az viszont rendkívül szomorú, hogy a leadott kilóknak hála talán még vékonyabbak a lábai, amik között továbbra is úgy törnek utat a labdák, mint hegyek közt a gleccserek. Más magyarázatot nem lehet erre találni. Nem ő volt a legnagyobb bűnös a gólnál, de egyszerűen hihetetlen, hogy még mindig nem tudja összezárni a pálcákat.
Dani Carvajal (5)
Nem éreztem jobbnak, mint a Vigóban látott Odriozolát. Dani sajnos (ismét) mélyen tudása alatt teljesített, támadásban és védekezésben is. Nem egy alkalommal sikerült őt elküldeni gyufáért egy egyszerű testcsellel, a labda érintése nélkül. Pedig az ő szintjén ennek nem így kellene történnie, és egészen az előző idényig az ilyen szituációk teljesen idegenek is voltak számunkra, hiszen Dani simán megoldotta őket.
Raphaël Varane (5)
A legtöbb vendég kontránál a helyén volt, söprögetett is szépen, ám az egyenlítő gól előtt méterekre szakadt le emberéről, aki történetesen az egyenlítő gól szerzője volt. A „számlájára” írhatunk még egy gólpasszt is, ám az csak papíron az, hiszen semmi tudatosság nem volt benne – köszönje szépen Benzemának, hogy Karim nemcsak pontot szerzett a csapatnak, hanem honfitársa statisztikáját is javította.
Marcelo (6)
Mivel a Valladolid jóformán csak védekezett, a Real Madridnak pedig nyomást kellett gyakorolnia, így Marcelo szinte végig az ellenfél térfelén játszhatott, anélkül, hogy ezzel veszélyeztette volna csapatát. Jól megértette magát Iscóval, Jamesszal és Kroosszal is, sokszor tört be a Valladolid tizenhatosán belülre, visszapasszai, lekészített labdái többnyire pontosak voltak, ám komoly veszélyt ő sem tudott kialakítani. Jobb volt, mint Carvajal, de igazán váratlant nem tudott húzni.
Casemiro (6)
Voltak fontos közbelépései, de sajnos a gyengeségei is durván kiütköztek több ízben is. Egyrészt az eladott labdáinál – amik közül egy az első félidőben akár gólhoz is vezethetett volna –, másrészt a 4-4-2-es rendszerben, ahol egyszerűen súlytalan, illetve támadásépítésben teljesen használhatatlan. Ez ugyanakkor nem az ő hibája, nem tehet róla, hogy pályára került egy olyan rendszerben, amiben képességei miatt nem tud igazán élni.
Toni Kroos (7)
Nagyon élt a német, sokat és jól mozgott, élvezte a játékot, látszott, hogy minden erejével feledtetni szeretné az előző idényét. Megítélésem szerint a csapat egyik legjobbja volt, de egy végzetes hibát ő is vétett: kritikus helyzetben veszített labdát a középpályán, ami végül gólhoz is vezetett. Persze, asszisztált hozzá a védelem is, de kvalitásait tekintve jogos elvárás lenne vele szemben, hogy ne hibázzon ilyet, pláne ne akkor, amikor nincs, aki kisegítse.
Isco (6)
Szintén jól mozgott, főleg az első félidőben, viszont minden jó megoldására jutott kettő rossz is – több ízben is előfordult, hogy kínosan rossz helyre lőtte a labdát, még akár pályán kívülre is. Ugyanakkor nem volt rossz elgondolás a játszatása – pláne nem Jamesszal párban –, és nem is lehet azt mondani, hogy kudarcot vallott volna, de azért maradt még benne bőven…
James Rodríguez (7,5)
Kellemes meglepetés volt a kolumbiai, aki nem játszott ugyan kifejezetten jól – gondolok itt leginkább az összjátékokban való részvételére, mert passzokat azért rontott –, ám a labda nélküli mozgásban lényegében a mezőny legjobbja volt. Mindig jól érkezett a második hullámban, a társak folyamatosan helyzetbe tudták hozni a mozgásának köszönhetően, és az átlövéseire nagy szükség is volt az ellenfél játékfelfogása miatt. Sajnos a gól nem jött össze neki, de mindenképp üde színfoltja volt a meccsnek.
Gareth Bale (6,5)
Nem sikerült mindent átmentenie a Celta Vigo elleni mérkőzésről. Voltak jó pillanatai, főleg az első félidőben, amikor nagyon lelkesnek tűnt. A második játékrészben viszont volt olyan 20 perc is, amikor egyáltalán nem volt játékban, még a nevét sem lehetett hallani. Volt viszont egy beadása, amiből kis híján gól született: szépen varázsolta Jović fejére a bogyót, ám a játékszer végül sajnos csak a keresztlécen csattant.
Karim Benzema (8)
Nem volt annyira kiemelkedő, mint egy hete, de nagyobbat villant, mint az augusztus 20-i tűzijáték. Karim tulajdonképpen megcsinálta azt, amin még FIFA-zás közben is először csak röhögünk, majd a harmadik ilyen után már megpróbáljuk beépíteni a kontrollert a falba. Háttal a kapunak átvette a labdát, majd 180 fokban fordulva lőtte el a labdát, a hosszú alsóba. Fizikailag nem egyszerűen kivitelezhető dolog, klasszis megoldás volt. Bármennyire is furcsa ezt kimondani, ennek a Madridnak jelenleg ő a vezére.
Cserejátékosok
Vinícius Jr. (5)
Rém gyenge teljesítmény a braziltól, aki a nyár folyamán elfelejtett focizni. Valaki elmondhatná neki, hogy a 16 éves lányokkal az Instára készített képekből Madridban nem lehet megélni, mert itt sem a lájkok, sem a mez nem végzik el a piszkos munkát a játékos helyett.
Luka Jović (6)
Bejött, és az első labdaérintéséből majdnem sikerült is gólt szereznie. Mekkora lett volna… Szurkolok neki, mert egy kiváló képességekkel megáldott játékos, brutális fizikummal, de egyelőre még szoknia kell a légkört és a madridi játékot. Ma már sokkal otthonosabban mozgott, mint eddig bármikor, próbált folyamatosan kommunikálni a társakkal, de még mindig nem az igazi. Abban viszont biztos vagyok, hogy fog még örömteli pillanatokat szerzeni nekünk.
Lucas Vázquez (-)
Bejött, mert nélküle nem is rendeznek mérkőzést.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (5)
Nem meccselt igazán jól a francia. Az alapelgondolása jó volt, hiszen Isco és James játszatása is indokolt volt a Valladolid várható játéka miatt – ez a húzása lényegében be is jött, a gól viszont nem érkezett. A váratlan húzásnak viszont örültem. Aztán jött a következő nem várt dolog, lekapta Jamest. Jó, hogy vártam egy kicsit az értékelő megírásával, mert már ekéztem volna emiatt a kopaszt, ám mostanra kiderült, hogy James rúgást kapott, és nem érezte teljesen rendben magát – a csere tehát kényszermegoldás volt. Ami ennél sokkal fájóbb, hogy Iscót is leszedte, amivel önmagában nem lenne baj, viszont nem hagyott középpályát a csapatnak. Ahogy fent is említettem, a Casemiro-Kroos páros egyszerűen nem 4-4-2 kompatibilis, köszönhetően a brazilnak. Ezt követően egyetlen lehetősége maradt a csapatnak, az esztelen ívelgetés. Hiába nem játszott jól Isco, az ő lekapásával, és az ezzel járó formációváltással a kreativitás apró szikrája is kihunyt. Mindehhez hozzájön a védelem gyengesége, ami továbbra is problémája a csapatnak. Ezen tulajdonképpen lehetne is javítani, akár személyi változással is, hiszen Varane az, aki már jó ideje mélyen tudása alatt teljesít. Egy dolgot viszont ki kell emelnem, mégpedig a James-Bale kérdést. Sokak szerint Zizou szembe köpi saját magát, vagy csúnyábban mondva segget csinál a saját szájából azáltal, hogy játszatja az általa száműzetni kívánt játékosokat. Ezt a helyzetet én egyáltalán nem így látom: a két játékos jól teljesített az edzéseken, ez köztudott, mindketten megtettek mindent a maradás érdekében. Zidane ennek következtében meg is adja nekik a lehetőséget, ami egyet jelent azzal, hogy valóban nem (csak) pofára játszatja az embereket, hanem tényleges teljesítmény alapján. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolata nem jó az említett két spílerrel, a lehetőség viszont mégis adott számukra a bizonyításhoz. Ezt muszáj értékelni. A kapusposzt viszont már más dió, ott szakmai érvekkel egyszerűen védhetetlen a döntés, ami született. Itt inkább az a kérdés, hogy vajon ki hozta ezt a döntést…
