Elemzés, avagy a futballvilág uralmától egy új korszak hajnaláig

A 2017-es Bajnokok Ligája győzelem után a Real Madrid látszólag kész volt arra, hogy dinasztiaként uralja a világ klubfutballját. A csapat tökéletesen fel volt építve és szinte mindig a legjobb formáját hozta. A 2017-18-as szezon kezdő akkordjaként behúzta a csapat az európai és a spanyol szuperkupát is, gyakorlatilag ezzel igazolást nyert az, hogy nem nagyon lehet legyőzője a madridi gárdának ebben az idényben sem.

Majd utána jött az összeomlás. Ronaldo 5 meccsre el lett meszelve a játékvezető meglökéséért, ennek következtében pedig megint tanúi lehettünk annak, hogy a portugál mégis milyen hatékonyságot tud hozzátenni a befejezésekhez. 

Rögtön itt van egy ékes bizonyítéka ennek – a bajnokság második meccsén Karim Benzema 2.76 xG-t érő helyzeteket puskázott el:

Majd jött a Levante elleni meccs, ahol xG alapján a Madridnak 3, de legalább 2 gólt szereznie kellett volna még rossz helyzetkihasználással is:

Ezután pedig a Betis elleni lebőgés, aminek az összesített xG mutatói már-már súrolják a képtelenség határát. A Real Madridnak legalább 3 góllal kellett volna elhagyni a pályát egy átlagos helyzetkihasználással, ehelyett nem sikerült bevenni a Betis kapuját:

Két pontot szerezni ezen a három összecsapáson alapvetően megpecsételte a szezon sorsát, a csapat formája viszont Ronaldo visszatérése után sem lett jobb, ugyanis 2017-ben ő is szenvedett a befejezésekkel:

Ebben a kisebb táblázatban az NPG a játékosok góljainak számát jelöli büntetők nélkül. Az NPxG oszlopban azt láthatjuk, hogy tulajdonképpen egy átlagosabb csatárteljesítménnyel hány gólt kellett volna szereznie Ronaldónak vagy Karim Benzemának. Kettejüknek legalább 8-9 góllal többet kellett volna termelnie, ami bemutatja, hogy miért is szenvedett annyira a gólszerzéssel a Real Madrid ebben az időszakban. 

A Real Madrid dinamikus, néhol improvizatív támadójátéka átalakult egy olyan kiszámítható, beadásokra építő struktúrává, aminek hatástalanítása nem volt lehetetlen megoldás az ellenfél csapatoknak.

A 2016-17-es szezonban a játék leginkább arra épült, hogy Carvajal és Marcelo rendszeresen felléptek a középpályások, valamint a támadók mellé minden egyes támadás során, így az építkezésben is kivették a részüket, nem elhanyagolva a tényt, hogy rendszeres létszámfölényt alakítottak ki az ellenfél szélső védőire. A középpályás trió eközben középen szervezte a játékot, osztogatva a labdákat Marcelóéknak, de a csapat igazi ereje a támadó trió kiszámíthatatlansága volt. 

A játékterv viszont a 2017-2018-as szezontól már nem volt ennyire hatékony. A csapat túlságosan függött Marcelótól és Iscótól, akiknek az volt a feladatuk, hogy bizonyos kombinációk után a bal oldalról jussanak el beadásokig, amelyekre majd középen érkezik a befejező ember. Így leginkább a madridiak játéka a beadás, beadás, majd még több beadás szentháromságára épült. 

Ezeket a problémákat részben a kevésbé előrelátó átigazolási politika is eredményezte. A padról James és Morata is el lett engedve, a fiatal játékosok nem igazán tudtak eredményesen hozzájárulni a játékhoz, így a stílus megteremtése hatványozottan a kezdő mag kezében volt, immáron kevesebb variációs lehetőséggel. Mindezt azonban nem szabad csak a játékosok nyakába varrni, ugyanis Zidane felelőssége itt már elkerülhetetlen. A francia mester túlzottan sok szabadságot adott játékosainak a pályán, valamint nem reagált időben arra a tényre, hogy a csapat kiszámítható játéka ordít a játékrendszer megreformálásáért. 

A középpálya problémái egyre inkább kikristályosodtak. Casemiro egyre többet játszott előre, aminek az lett az eredménye, hogy labdavesztések után rengeteg alkalommal nem tudott visszaérni, de Modrić teljesítménye is meredek esésnek indult. A horvát karmesternek egyre több feladat volt védekezésben: a csapat jobb oldalát kellett biztosítani Carvajal és Casemiro távolléte esetén.

Casemiro irányító középpályásként, valamint Luka Modrić már-már jobbhátvédként való szerepeltetése alapvetően lefestette Zidane csapatának alapvető problémáit. A rendszerbeli hiányosságok, valamint a mentális és fizikális problémák egyvelege eredményezte a szörnyű szezonkezdést, valamint Zidane sem tudott hatékonyan változtatni a játékrendszeren. 

Persze, mondhatnánk nem volt annyira rossz a helyzet, hiszen sikerült megnyerni megint a Bajnokok Ligáját, immáron zsinórban harmadszor. A szezon első fele után Zidane csakis erre koncentrált, a kulcsjátékosokat folyamatosan pihentette, hogy csúcsformába kerüljenek az összecsapásokra. 

A győzelem után következett a világbajnokság a legtöbb játékos számára, de a csapat pihenését később a klubvilágbajnokság is akadályozta. Aztán jött a baj csőstül. Lopetegui változtatásait a Real Madrid teste kilökte magából, hogy aztán érkezzen az utánpótlásból az a Santiago Solari, aki még rosszabb szériát produkált a csapattal. Mindamellett, hogy egyik mester sem tudott érdembeli változtatásokat hozni a játékba – habár voltak bíztató felvillanások -, Cristiano Ronaldo távozása is alapjaiban rengette meg a madridi önérzetet, aminek következtében a remény is távozott a fővárosból. A portugál játszhatott akármilyen rosszul, mindig benne volt a pakliban, hogy végül pár villanással kihúzza a csapatot a bajból. Ronaldo távozása után nem maradt ilyen ember a csapatnál, a játékosoknak időre volt szüksége, a vezetőség húzásai egyre inkább azt mutatták, hogy ide bizony komolyabb változtatásokat kell eszközölni. 

Zidane visszatérésével a 2019-2020-as szezontól új korszaknak kell(ene) indulnia Madridban. Korábban Florentino Pérez a Barcelona uralkodó modelljét szerette volna lemásolni, ami alapvetően sikerült, hiszen a 2014-es BL győzelem után a csapat játéka a Modrić-Kroos duó játékára épült, miközben Casemiro segítségével sikerült dominálni a középpályát. A trend viszont alapvetően már másfele tart, elég csak Angliára vetni egy pillantást: a bajnokságban domináló Liverpool és Manchester City már egyértelműen egy fizikálisabb játékot játszik, ahol alapvetően még mindig fontos elem a kombinativitás, a passzjáték, ezek viszont agresszív presszinggel, dinamikusabb támadásépítéssel, valamint elképesztően gyors szélsőjátékkal operálnak. 

Zidane-nak egyik fő feladata lesz, hogy a meglévő kerettel egy olyan kezdőt alakítson ki, ami már egy megújult játékrendszert tud meghonosítani. A francia mesternek rögtön az összeállítás legelején fejtörést okozhat a kapusposzt kérdése. Beszéljünk akár Navasról, akár Courtois-ról, mindkét hálóőr képes világklasszis teljesítményre, a probléma csupán az állandóság hiányában rejlik. Navas legutóbb a 2015-16-os szezonban nyújtott szinte állandóan világklasszis teljesítményt, azóta vannak megingásai a costa rica-i portásnak. A kapusok hatékonyságát könnyen megvizsgálhatjuk úgy, hogy ezúttal a csapat ellen kialakított xG mutatókból hány gólt kaptak a hálóőrök. Ilyen tekintetben a Barcelona és az Atletico Madrid is sokkal hatékonyabb Oblakkal és Ter Stegennel a fedélzeten. 

Bekapott gólok és adott csapat ellen kialakított helyzetek xG értéke a 2017-2018-as szezonban.

Bekapott gólok és adott csapat ellen kialakított helyzetek xG értéke a 2018-2019-as szezonban.

Bekapott gólok az adott csapat ellen kialakított xG mutatóhoz viszonyítva. Tisztán látszik, hogy ha például a 2018-19-es szezont vesszük figyelembe, akkor a Barcelona egy átlagos kapusteljesítménnyel közel 45 gólt kellett volna kapjon (ehelyett 36 alkalommal rezdült a katalánok hálója), míg a legkiemelkedőbb ilyen tekintetben Oblak mutatója: 41 gól helyett csupán 29-szer kapitulált, míg a Real Madrid 49 gól helyett 46-ot kapott. 

Ezután viszont rögtön felmerül a védelmek szerepe is. Alapvetően a Real Madrid rendelkezik a világ egyik legjobb belső védőivel (Ramos, Varane, Militão), akik nem csak védekezésben, de labdakihozatalban is képesek kiemelkedőt nyújtani, Ramos játékszervező képessége pedig több középpályást is meghazudtol. A védelem egyértelmű hibái azonban amellett, hogy néhány alkalommal valóban egyéni hibákból születtek, a rendszer hiányosságai is generálták ezeket a megingásokat. Zidane csapatának egyik legnagyobb erőssége egyben gyenge pont is lett: a felfutó, támadásokat hatékonyan segítő szélső védők a labdavesztések után nem tudtak időben visszazárni, valamint Casemiro feljebb játszatása ugyancsak ütemvesztéssel járt a visszarendeződések terén. Ennek következtében kellett Modrić-nak és Kroosnak is több alkalommal mélyen visszalépnie a pálya két szélére, de a középhátvédek is sokkal könnyebben ki lettek mozdítva helyükről, megbontva ezzel a teljes védelmet. 

Ezeket a problémákat kell orvosolnia Zidane-nak, ehhez pedig meg is van a megfelelő mélységű keret. Éder Militãót hosszú évek óta a legjobb középhátvédnek tartják Portugáliában, míg a széleken is fel lett töltve a keret. Ferland Mendy Marcelo komoly vetélytársának bizonyulhat, míg Carvajal mellett továbbra is Odriozola kaphat majd lehetőséget. A fiatal baszk jobbhátvédnek még egyértelműen fejlődnie kell technikailag, sebessége viszont meg van ahhoz, hogy pluszt tegyen hozzá a madridi támadójátékhoz. 

Ami pedig a támadójátékot illeti, a belga Éden Hazard leigazolása tovább emelheti a kreativitást a támadóharmadban. Ronaldo játékstílusának átalakulása óta nem igazán volt ilyen játékos a csapatban, aki képes lehet teljesen egyedül megbontani az ellenfél védelmi vonalát. Ugyanezt a játékstílust képviseli Vinícius is, akinek nagyon fontos idénye következik. A fiatal brazilnak egyértelműen javítania kell a befejezéseken, de a passzjátékán is van még mit csiszolni. Ami pedig Vinícius vagy Hazard szerepeltetését illeti, a két játékos jelenlétével megnyílhat az út a csapatba Ferland Mendy előtt. Mint azt tavaly is tapasztalhattuk, Marcelo védekezésbeli hiányosságai a nagyobb meccseken nagy hátulütő lehet, ezért kaphat lehetőséget egy defenzívebb, gyorsabb játékos. Tavaly Sergio Reguilón volt az, akinek sikerült kiszorítania a hosszú évek óta alapember Marcelót, a csapat viszont kölcsönadta a Sevillának a lehető legtöbb játéklehetőség és fejlődés reményében. A fiatal spanyol be is kezdett Andalúziában, egy góllal és gólpasszal járult hozzá a Sevilla sikeréhez. Ne legyen kétségünk, látni fogjuk még a srácot a Real Madridban játszani. A balhátvéd poszttal kapcsolatban fontos még megjegyezni, hogy amíg Ronaldo is inkább szélsőt játszott (és nem centert), addig Fabio Coentrao is sokkal több játékpercet kapott Marcelo helyén.

A hosszú évek óta állandó beszédtémát adó csatárposzt megerősítésére érkezett Luka Jović, akinek feladata kiszorítani a csapatból Karim Benzemát. Alapvetően a két játékos két különböző stílust képvisel, Benzema képes kis területeken nagyon gyors kombinációk után gólhelyzetbe hozni magát vagy akár a társakat is, ez a játékszervező képessége pedig egyértelműen hozzájárult a Real Madrid dominanciájának kialakításához. Ezt a szerepet részben átveheti ezúttal Hazard, ez pedig Jović-nak mutathat utat a kezdőcsapatba is akár. A szerb támadó igazi befejezőcsatár, akinek annyi a feladata, hogy kíméletlenül kihasználja a gólszerzési lehetőségeket. Ezzel Benzemának azért akadtak problémái az utóbbi években.

A csapat jobb oldalán fiatal játékosoknak szavazhat bizalmat Zidane. Vinícius és Rodrygo dinamikát vihet a játékba, de Gareth Bale is szerepet kaphat még.  

Középpályás megújulás

Az leginkább problémás csapatrész. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a középső harmad ordít a változtatásokért, a kérdés csak az, hogy kikkel és hogyan szeretné megoldani ezt Zidane. Toni Kroos egyelőre érinthetetlennek tűnik, kitűnően képes diktálni a tempót és lassítani a játékot, amikor az éppen szükséges. Mellé azonban mindenképpen kell egy védekező középpályás, ugyanis a német nem tud időben visszazárni védekezésnél. Marcos Llorente eladásával Federico Valverde lehet még az, aki több lehetőséget kaphat idén. Védekezésben jobb, mint Kovačić, hatékonyabban cselez, mint Llorente, valamint labdabiztosabb Casemirónál. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a brazil helyén fog játszani, azonban érdemes lehet meggondolni ezt az opciót is. Casemiro gyenge pontjai az évek során egyértelműen kirajzolódtak, labdával nem elég gyors és nagyon sokszor rossz döntéseket hoz. Valverde játékperceit tovább növelheti Ceballos kölcsönadása is, a spanyol középpályásban hatalmas potenciál rejlik, az Arsenalban pedig minden bizonnyal több tapasztalatot gyűjthet, hogy aztán 1-2 éven belül Kroos helyére visszatérjen a spanyol fővárosba. 

A középpályán további kérdéseket vet fel Modrić látványos formahanyatlása is, ráadásul egyértelmű, hogy több gól szükségeltetik majd a középső harmadtól is. Egyelőre Isco és James Rodríguez azok, akik alkalmasak lehetnek erre a feladatra, de Eriksen vagy Pogba neve is a kalapban van még, miután Donny van de Beek kikerült onnan.

Alapvetően Paul Pogba lenne a legideálisabb a csapat, valamint Zidane számára is. A francia képes a kapu elé érni, hatékonyan cselezni, valamint távoli lövésekkel operálni, ha esetleg arra lenne szükség. Három középpályás esetén védekezésben hatékonyabb megoldás is lenne, mint Isco vagy James. A legnagyobb probléma csak az, hogy Pogba, vagy akár Eriksen leigazolásához is irreálisan magas pénzösszegeket kellene megmozgatni, Florentino Pérez pedig már így is nagy költekezést tartott idén nyáron. Amennyiben nem érkezik további erősítés a középpályára, úgy akár James Rodríguezhez is bátran nyúlhat Zidane. A kolumbiai nem feltétlen cselez olyan jól, mint Hazard vagy Isco, de a kiszolgálás terén elsőosztályú játékra képes. Nem valószínű, hogy hosszabb távon számol vele a klub, azonban jó alternatívát jelenthet Zidane-nak nehezebb időkben.

Zidane tehát megkapta az újabb feladatot. Nagy kérdés, hogyan fog kialakítani egy új játékrendszert, egyáltalán mennyire képes egy átigazolási szezon után megújulni a Real Madrid. Az új igazolások, valamint a fiatalok beépítése létfontosságú pont lesz az idei évben, de több olyan játékos sorsa is kérdéses, akik korábban szinte kirobbanthatatlanok voltak a kezdőcsapatból. A francia mesternek minden bizonnyal több nehéz döntést kell meghozni majd az idény során, mindenesetre minden adott ahhoz, hogy egy új csapatot lássunk ezentúl a Santiago Bernabéu gyepén.  

Forrás: tacticalfouling.com, penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK