Zidane 3-5-2-es felállásának előnyei és veszélyei

Zinédine Zidane nem csak az új játékosok, de különböző taktikai hadrendek kipróbálására is felhasználta ezt az előszezont, ahogyan azt az utolsó két felkészülési mérkőzésen is láthattuk. Ezeken a találkozókon háromvédős felállással kísérletezett a francia mester. A Red Bull Salzburg elleni győzelem során a teljes 90 perc során, az AS Roma elleni mérkőzésen pedig egy félidő erejéig játszott a csapat ebben a formációban.

Korai még megítélni, hogy többet nyújthat-e ez a szisztéma a korábban alkalmazott felállással szemben, tehát egyelőre megpróbáljuk számba venni a rendszer előnyeit és hátrányait. Kezdjük a negatívumokkal:

Belső védők hiánya

Az új hadrend egyik központi problémája, hogy három belső védő szükségeltetik hozzá, miközben ilyen típusú játékosból mindössze négyet találunk az egész keretben, ők Sergio Ramos, Raphaël Varane, Nacho, valamint Éder Militão.Ha négyőjük közül ketten kiesnek, akár sérülés, akár eltiltás, vagy szimplán pihentetés miatt, nincs megfelelő helyettes a keretben, az pedig valószínűtlennek tűnik, hogy a klub ennyire közel az átigazolási időszak végéhez védőt szerződtetne.

Neymar és Hazard nem tudnának együtt játszani

Amennyiben Neymar végül mégis habfehérbe öltözne, a Real Madrid két sztárjátékosa nem igazán férne meg egymás mellett a pályán, legalábbis ebben a felállásban. Ez a rendszer nélkülözi a szélső támadókat, így mindkettőjüknek a pálya középén jutna hely, nehéz azonban elképzelni, hogy Zidane egyidejűleg Benzemát is kivegye a csapatból, márpedig a három játékosból egyszerre vélhetően csak kettő lenne a pályán.

Rodrygo és Vinícius nehezen illeszkedne a rendszerbe

Ha Neymar és Hazard csak nehezen illeszkednének ebbe a formációba, akkor mit szóljon a két brazil tinédzser, akiknek még nehezebb dolguk lenne. Mivel a két fiatal játékosnak elsősorban területre és lendületre van szükségük, még az eddiginél is nehezebben jutnának játékpercekhez, nem beszélve arról, hogy mennyire is tudná őket Zidane hatékonyan használni ebben a rendszerben.

Az ellenfelek sok helyzetet alakítanak ki

A háromvédős felállás alkalmazása éles helyzetben rengeteg gyakorlást és koordinációt igényel. Mivel a játékosok keveset játszottak ebben a felállásban, kevés a tapasztalatuk, amelynek következtében az ellenfelek hasonló mennyiségű helyzetet tudtak kialakítani, mint a korábban alkalmazott felállás mellett.

Ugyan a fentebb felsoroltak szerint számos kockázattal jár a háromvédős felállás, de az pozitívumokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Marcelo játéka

A három belső védős játékból leginkább Marcelo profitálhat, akinek meglenne a szabadsága a támadójátékban, és kevésbé jelentkeznének a védekezésbeli hiányosságai. A brazil balhátvéd a Roma elleni góljával és gólpasszával még inkább kihangsúlyozta, mennyire hatékonyan is tudja segíteni a támadásokat.

A középpályások felszabadultan játszhatnának

A pálya középső része még nagyobb jelentőséggel bírna, a középpályások kontrollálhatnák a mérkőzés és a csapat tempóját. Ezen felül Modrić és Kroos játéka még inkább kiteljesedhetne, hiszen a védőhármas előtt még Casemiro is ott lenne a csapatban, ami garancia a biztonságos védekezésre.

Szabadság Hazardnak

Zinédine Zidane egyik fő kihívása, hogy maximálisan kihasználja Eden Hazard képességeit, ennek pedig a legjobb módja az, ha megadja neki a szabadságot a támadóharmadban. Ebben a hadrendben egyelőre a belgának több a labdaérintése, és megvan a területe ahhoz, hogy a tizenhatos környékén kamatoztassa kivételes tehetségét.

Egy eredeti ötlet Zidane részéről

Az új formáció már csak azért is jó hír a Real Madrid számára, mert megmutatja, hogy megvan a képesség Zidane-ban arra, hogy edzőként is fejlődjön.

Ezzel a francia vezetőedző megmutathatja a nagyközönségnek, hogy nem fél új utakra lépni a csapat sikere érdekében, és nem ragaszkodik mindenáron a múltban bevált módszerekhez.

Forrás: MARCA
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK