Úgy néz ki, hogy Bale egy ideig velünk marad. Még ha a walesi szupersztár távozik is a klubtól, Hazard felsőtestén továbbra is ott lesz egy kicsi. Tudom, kemény szavak ezek egy olyan embertől, akinek formálódó apukateste olyan messze van az élsporttól, mint Hazard mez az S-es vállfától, de mielőtt előhúzzuk a pakliból a „mit tettem én le az asztalra” kártyát, inkább pattintsuk ki ugyanezt a lapot Eden felé. Mit tett eddig Eden Hazard a Real Madridért? Legyünk igazságosak, és mondjuk azt, hogy tétmérkőzés hiányában egyelőre csak formálódhat az igazság, és csupán aggasztó jelek szolgálhatnak támpontként. Bár ezek egyre csak sűrűsödni látszódnak, én azt a tábort képviselem, aki nem kongat augusztusban vészharangot, úgy gondolom, hogy 8-10 tétmeccs alapján már azért mutathat egy bizonyos irányt Zidane csapata. Az előszezon nem sokban különbözik a zsákbamacskától, ami az eredményességet illeti, jó-jó, a hetes nem volt szép, de legalább az Atléti ezt kiteheti a vitrinbe.
Viszont az eredményektől függetlenül az erőnléti állapot, a motiváció már most is megmutatkozik valamelyest, állítom, hogy lehet gyenge meccset hozni úgy, hogy szemmel láthatóan nem alibizett, vagy lődörgött valaki a pályán, csak egyszerűen nem jöttek össze a dolgok. Ott van például Rodrygo vagy Kubo, akikre a Castilla vár, akik be kellett, hogy érjék 15-20 percekkel, és sütött róluk, hogy minden egyes perc számukra aranyat ér. És ott van Hazard, aki azt sem tudta milyen rendezvényen van. Ezért a profi játékosért egy Real Madrid tett le az asztalra százmilliót. Az a Real Madrid, amely a trófeaterem-töltögetésben megtorpanva borzalmasnak mondható szezon után sztárjátékost, húzóembert akart hozni. És elhozta azt a labdarúgót, aki már legszívesebben a Lille-ből idejött volna, de erre végül csak most nyáron került sor. Erre ideállít Eden, minimum több kiló felesleggel, csak annyira eltévedve a pályán, mint Ozzy Osbourne egy balettintézetben. És marhára nincs arra utaló jel már meccsek óta, hogy ez annyira nagyon zavarná.
És tudom, már szinte hallani vélem, hogy előszezon van, mégis kit érdekel, majd tétmeccsen jól megmutatja, és akkor én majd jaj de szégyellhetem magam.
Ennek az embernek élete formájában kellett volna megérkeznie a Real Madridba.
Ha már kisgyerekként erről álmodozott, ha már a példaképe lehet az edzője, ha megkapta az esélyt, hogy a világ legnagyobb klubja látott benne fantáziát, és letette a százast a Chelsea asztalára, akkor Eden Hazard-nak meg kellene szakadnia. Fényként kéne ragyognia egy nagyon sötét alagút végén! Egy vert seregben is élharcosként kéne helytállnia. Tündökölnie kellene az edzéseken és a maximumot teljesíteni akkor is, ha azért menne a menet, hogy ki mehet hamarabb zuhanyozni. Ha szükséges tovább marad, gyakorol, szabadidejében is edz. Még messzire sem kell mennie a példáért, hiszen Cristiano Ronaldo klubikon volt a madridi évek alatt, de minden egyes nap megszakadt az edzőteremben, az edzéseken a gyakorlatok, meccsek során, hogy aztán a meccsek többsége róla szóljon, ezzel beírva magát a Real Madrid históriáskönyvének aranyozott oldalaira. De mondhatjuk azt a Benzemát, aki az elmúlt szezontól kezdve jóval komolyabban ügyelt az erőnlétére, az étkezéseire, az edzések mellett rendszeresen jár futni, és ez meg is látszik a teljesítményén. Hazard-nak kellene csillognia, majd megveregetnie Vinicius vállát, hogy eljön a te időd is, öcsi.
Milliónyi morózus madridista megpuhításához muszáj mindig maximumot melózni.
Remélem Eden lenyisszantja az árcédulát az edzőmezről, kicsit összeizzadja, aztán szól a szertárosnak, hogy "eggyel kisebbet, főnök"!
