A Real Madrid idén nyáron repülővel, kényelemben teszi meg az utat, amely így alig nyolc óráig tart. De 1927-ben, az első amerikai túrán még merőben más körülmények között kellett utaznia a királyi gárda játékosainak és stábjának.
„Egyáltalán nem volt kellemes az út, az uruguayi partoknál egy kegyetlenül erős viharral kellett szembenéznünk. A Giulio Cesare már-már epilepsziás rohamra emlékeztető mozdulatokkal hánykolódott a vízen, haragosan, mintha csak charlestont járna. Végül azért sikerült megszoknunk a természet erőinek rohamát, mint támadásokat a kapunk ellen. Filozófiai eltökéltségünknek köszönhetően átvészeltük a vihart. Úgy is mondhatnám, hogy jó képet vágtunk a rossz időjáráshoz.”
– Santiago Bernabéu, aki éppen 1927 nyarán vonult vissza az aktív játékospályafutástól, és kezdett el szakmai igazgatóként dolgozni a klubnál, így jellemezte a kellemetlen utazást egy helyi újságnak július 4-én.
A Giulio Cesare (amit a második világháborúban szövetséges erők elsüllyesztettek) ekkor már 18 napja volt úton. De ugorjunk vissza egy kicsit korábbra, június 15-ére. A Real Madrid ezen a napon érkezett meg a barcelonai kikötőbe. Másnap terveztek továbbindulni, de az időjárási viszontagságok keresztülhúzták a számításaikat. Hogy elüssék valamivel az időt, elmentek megnézni a Barcelona felkészülési mérkőzését a Les Corts stadionba, ahol a katalánok 9-0-ra vertek egy azóta már megszűnt brüsszeli csapatot.
Hiányzók
Az amerikai szuperkontinenst megcélzó előszezon-túra ötlete Santiago Bernabéu fejéből pattant ki, de nem a Real Madrid volt az első csapat, amely átkelt az óceánon. Ezen a téren az Espanyol (melynek játékosai szamarakkal túráztak az Andokban) és a Guipúzcoa voltak az úttörők. Bernabéu tudta, hogy pontosan meg kell terveznie mindent, ha azt akarja, hogy sikerként könyveljék el ezt a „kiruccanást”.
Az elképzelés az volt, hogy a Madrid 15 mérkőzést fog lejátszani hat országban (Argentína, Uruguay, Peru, Kuba, Mexikó és az Egyesült Államok). Az indulást megelező gondos tervezés ellenére számos nem várt komplikáció merült fel a túrával kapcsolatban: néhány betervezett barátságos meccset nem sikerült időben leszervezni; az egyesült államokbeli látogatást szponzoráló üzletember elmenekült az országból, mert adócsalással vádolták meg; a csapat kapusa, Cándido Martínez nem tudott elutazni, mert éppen akkor volt az esküvője; és Juan Monjardín gólfelelős sem volt jelen, mert nem engedte őt el a családja.
Hogy az említett két játékos által hátrahagyott űrt betöltsék, és meglegyen a szükséges létszám, a Real Madrid leigazolta José Maria Yermót az Arenas Clubtól, valamint Traviesót az Athletic Bilbaótól. Egyikük helyett eredetileg a korszak egyik sztárja, Monchín Triana (jobbra) érkezett volna, de ő akkoriban az Atlético Madridot erősítette, akik azzal vádolták meg a blancókat, hogy tiltott eszközöket próbálnak bevetni a megszerzése érdekében. Akkor nem, de egy évvel később, 1928-ban végül sikerült megszerezni a középpályást, akit Bernabéu később csak úgy jellemzett, mint a legjobb labdarúgó, akit valaha látott. Triana egyébként szűk egy évtizeddel később, 1936 novemberében életét vesztette a spanyol polgárháború áldozataként: a republikánus erők elfogták, bebörtönözték, majd tárgyalás nélkül golyó általi halálra ítélték.
Gyász Buenos Airesben
Amíg odahaza forrtak a futball körüli indulatok, hiszen az egységes, nem regionális alapon szerveződő bajnoki rendszer (amit ma La Ligaként ismerünk) bevezetésének ötlete számos régi konfliktust és nézeteltérést feltüzelt, a Real Madrid kikötött a túra első helyszínén, Buenos Airesben. A spanyol szövetség egyébként meg is büntette a klubot 1000 pesetára, mert nem voltak jelen számos fontos tárgyaláson, találkozón, ahol a ligarendszer részleteit vitatták meg a felek.
Július 9-én a királyi gárda lejátszotta első meccsét: 0-0 a Sportivo Barracas ellen. Az ellenfél soraiban tudhatta a város legjobbjait, valamint ott volt Raimundo Orsi, aki 1934-ben kettős állampolgárként világbajnoki aranyérmet szerzett Olaszországgal. A döntetlen miatt egy nappal később újrajátszották a meccset; ott már 3-2-es argentin siker született. A meccs végén egyperces gyászszünetet tartottak azért a 30 áldozatért, akik egy vonatbalesetben veszítették életüket 7-én, Alpatacalnál, közel az argentin-chilei határhoz.
Az első győzelem július 16-án érkezett, mikor is a Madrid 2-1-re verte a Boca Juniorst (a fenti kép ez előtt a a meccs előtt készült) Gurucharri két hálózörgetésével. A srácok öröme azonban nem tartott sokáig, mert kevesebb mint 24 órával később elszenvedték a túra legnagyobb arányú vereségét: 4-0 a Newell's Old Boys ellen.
Egy valódi kaland
Miután megjárták Uruguayt, Perut és Kubát, a csapat megérkezett Mexikóba, szeptember elején. Ebben az országban lehetett leginkább érezni a Real Madrid látogatását körülvevő szenzációt. A stadionba belépő embereket egyesével kutatták át, ami akkoriban példa nélküli volt. A nézőtéren gyakori volt a verekedés, de igazság szerint a pályán is. Akik kint voltak a meccsen, biztosan nem felejtették el José María Muñagorri akcióját, aki egy idő után megunta a provokációt, és saját maga is becsatlakozott egy lelátói konfliktusba.
Szintén Muñagorri volt, akit három embernek kellett lefognia, hogy ne vesse magát a vízbe csapattársa után. A Giulio Cesare a Progreso nevű város közelében horgonyzott, távol a kikötőtől. Peña és Urquizu hajókáztak egy kicsit egy szokványos mentőcsónakban, de előbbi, miközben a hajó fedélzetére próbált fellépni, megcsúszott és magatehetetlenül a vízbe esett, nagyon közel egy csapatnyi cápához. A legénység végül probléma nélkül kihúzta a baszk származású Peñát a vízből, Muñagorrit pedig sikeresen visszatartották, nehogy „felesleges” kockázatot vállalva életveszélybe sodorja önmagát.
Fegyverropogás
Mielőtt elindultak Mexikóból New Yorkba, a következő meccs helyszínére, nem várt izgalmakkal kellett szembesülnie a Real Madrid játékosainak. Egyik pillanatról a másikra azt hitték, hogy 1910-hez hasonlóan forradalom tört ki az országban, ugyanis fegyverropogást és hatalmas durranásokat hallottak a város irányából. Rövidesen megtudták, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: szeptember 16. volt, a mexikói függetlenség ünnepnapja.
New Yorkban aztán a Galicia SC ellen léptek pályára a blancók, ám volt egy kis probléma. Bernabéu így nyilatkozott erről három hónappal a hazatérés után: „A meccs alig kapott bármilyen promóciót, szinte családias hangulatban játszottunk. Az már hagyján, hogy a Galiciában nem is galiciai játékosok voltak, hanem csehek, írek, olaszok… ezek a srácok a rugdalózás királyai.”
