Azzal búcsúztál a Santos csapatától, hogy reményeid szerint nagy dolgokat fogsz véghezvinni a Real Madridnál. Miről is álmodsz pontosan?
A klub összes szurkolójának a szeretetére vágyom, és remélem meleg fogadtatásban részesülök a bemutatásomon. Biztos vagyok benne, hogy ez így is lesz, ugyanis amikor múlt szeptemberben először jártam itt, már éreztem a szurkolók szimpátiáját. Egyébként pedig természetesen minél többet szeretnék játszani. Az emberek már megállítanak az utcán, felismernek. Ez mély benyomást tett rám.
Miként képzeled el a bemutatásodat a Bernabéuban?
Gondolom, kevesebben lesznek majd, mint Hazard bemutatásán. De azért remélem, hogy sokan lesznek, és hamar megkedvelnek majd.
Ahogyan az a legtöbb brazil labdarúgóra jellemző, neked sem volt könnyű gyermekkorod, illetve minden igényt kielégítő körülményekről sem beszélhetünk.
Mit viszel magaddal ebből az időszakból?
Mindenekelőtt hálával tartozom a szüleimnek, akik komoly áldozatokat hoztak azért, hogy a Santos első csapatába kerülhessek. Szintén szeretném megköszönni az iskolámnak, akik mindig hittek a képességeimben, és természetesen a Santos szurkolóinak is. Viszonozni szeretném azt a sok szeretetet, amit az utolsó, a klub kötelékében eltöltött napig kaptam tőlük. Hiányozni fognak. De tudom, hogy a jövőben is nagyszerű drukkerek, a madridisták előtt fogok játszani.
Mit gondolsz, a kezdetektől fogva az első csapatban kapsz szerepet?
Igen, eddig erről volt szó. De ha a Castillában is kell majd játszanom, számomra ez nem probléma.
A Santosnál te voltál az egyik sztárjátékos, de a Real Madridnál az elején csak egy leszel a többi játékos közül. Milyen hatással lesz ez a helyzet rád?
Nem fog befolyásolni semmit, ugyanis nagyon alázatos futballistának tartom magam. Rengeteg példakép vesz majd körül.
Ki a legnagyobb közülük?
Egyértelműen Hazard! Ő az a futballista, akit mindig is figyelemmel kísértem. Még a mobiltelefonom háttérképe is ő volt. És most képzeljék el, ezzel a játékossal fogok egy csapatban szerepelni! Aztán ott van még Benzema és Vinícius, két fenomenális labdarúgó.
Mit mondasz majd Hazard-nak, amikor találkoztok?
Biztosan nagyon ideges leszek, de örülni fogok a találkozásnak.
Mivel Brazíliából származol te is, Vinícius példáját tartod követendőnek?
Egyértelműen. Szinte egy korosztály vagyunk. Ő is Brazíliában kezdte a pályafutását, majd a Real Madridhoz került. Az ő útját fogom követni.
Már megfordultál a támadósor jobb és bal oldalán is, hol szeretsz jobban játszani?
Nincs rangsor. Ott fogok megpróbálni a lehető legjobban teljesíteni, ahol a mester számít rám. A Santosban többnyire a bal oldalon szerepeltem, talán egy kicsit otthonosabban is mozgok ott, de alapvetően mindkét szélen tudok futballozni.
Még nagyon fiatalnak számítasz, de elég sok gólt szereztél már ahhoz képest, hogy szélső vagy. Egyetértesz?
Ez dicséret, nem igaz? Ha a Real Madridban is rendszeresen betalálok, meglephetem azokat a szurkolókat, akik még talán kevésbé ismernek.
Melyik mezszámot szeretnéd viselni?
A Santosnál a 11-es volt az enyém, de tudom, hogy ez itt foglalt. Nekem kell beilleszkednem, hisz én érkeztem utoljára. Ameddig a Real Madrid mezét viselhetem, nem számít, milyen szám van a hátamon.
Beszéltél már Benzemával? Milyennek tartod őt?
Számomra ő egy kivételes, nagyszerű játékos. A világ legjobb csatára.
Láttad Zidane-t játszani?
Láttam róla videókat, nagyszerű futballista volt. Sok felvételt láttam róla még játékosként. Minden idők egyik legjobbja. Megpróbálom majd lemásolni azt, amit tőle láttam a pályán.
Valóban igaz az, hogy gyerekkorod óta a Real Madrid szurkolója vagy?
Nálunk Brazíliában mindenkinek van egy kedvenc brazil és egy kedvenc európai csapata. Az enyém a Real Madrid lett. Ismerem a csapat indulóját is. Mindig ez szólt, amikor a Real Madrid pályára lépett, és a tévé előtt énekeltem, így meg is tanultam.
Még egy utolsó kérdés a kapitány, Sergio Ramos kapcsán. Tudtad, hogy az elmúlt hétvégén nősült meg? Mit üzensz neki?
Kapitány, örülök, hogy minden rendben van veled, és sok boldogságot kívánok neked a jövőben, ahogy a magánéletben, úgy a futballpályán is.
