Raúl González elképesztő karriert futott be labdarúgóként, komoly hírnevet és elismertséget szerzett magának az egész világon. Ékes példája annak, hogy a futball értékeit tisztelni kell, hogy sosem szabad elfelejteni, honnan jöttél, nem csak a csúcsra vezető út során, hanem a legmagasabb szinten sem.
Raúl 16 éven át a Real Madrid emblematikus figurája volt. Az ösztönös, veszélyes csatár 323 gólt szerzett 741 mérkőzésen a blancók játékosaként, a spanyol válogatottban pedig 102 összecsapáson 44-szer volt eredményes. Ezen a héten Minszkben járt, hogy az UEFA Grassroots-programjának keretein belül részt vegyen egy konferencián.
Egy háromszoros BL-győztes és hatszoros spanyol bajnok játékos; egy született győztes, aki számtalan csapattrófeát és egyéni címet gyűjtött be; Raúl megosztotta emlékeit az amatőr időszakából, amikor szerény körülmények közül elindult útjára, amelybe most betekintést engedett.
„Úgy gondolom, hogy már a születésem előtt elkezdtem futballozni” – mondta az Európa minden részéről érkezett Grassroots-küldötteknek egy egyórás interjú és kérdés-válasz beszélgetés alkalmával. „Rengeteg emlékem van… Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig volt nálam egy labda.”
Raúl most 41 éves, és miután a madridi utánpótlás csapatokkal dolgozott, megkezdi a munkát a Real Madrid Castillával. Elmondta, hogy a futball alapjaiban változott meg az elmúlt években ahhoz képest, mint amilyen akkor volt, amikor gyerekként beleszeretett a játékba San Cristóbalban, Madrid külvárosában. „Akkoriban nem voltak futballiskolák, az emberek a parkokban, az utcákon játszottak, vagy az iskolaszünetekben, a játszótereken. Kimentél és játszottál a barátaiddal.”
„Az emberek mindenhol képesek voltak focizni, teljesen más világ volt. Édesanyám mindig hívott, hogy jöjjek enni, de én sosem akartam bemenni!”
„Mindig volt otthon egy focilabdánk. A futballal kapcsolatos képzésem 11 éves koromig az utcán történt, a barátaim körében.” – tette hozzá. „Ha valamiért épp nem értek rá a barátaim, akikkel minden adandó alkalommal játszottunk, fogtam magam és a falat rugdostam a labdával. A fal volt a legjobb barátom. Ha sikerült jó lövést megeresztenem, a labda visszajött hozzám, ha rosszul lőttem meg, akkor utána kellett mennem, hogy összeszedjem valahonnan.”
Raúl gyorsan rájött, hogy ez egy életre szóló szenvedély lesz. „Futballista akartam lenni. Néztem a TV-t, hallgattam a rádiót, mindig megpróbáltam megcsinálni azt, amit a rádiós kommentátor elmesélt.” 11 évesen csatlakozott első klubjához, köszönhetően megértő szüleinek és barátai bátorításának.
Raúl szülei (különösen édesapja) nagyon fontos szerepet játszottak a játékos első éveiben, amikor a benne rejlő potenciál kiteljesedése történt meg. Az Atlético Madridnál indult útjára, 17 évesen pedig már a Real Madridban debütálhatott. Raúl édesapja igazából már ekkor hatalmas jövőt jósolt fiának, akiről azt mondta, nagy sztár lesz belőle. A fiú kellemes emlékeket őriz erről. „Úgy gondolom, hogy minden szülő szeretné, ha a gyermeke futballista lenne. Édesapám pedig tökéletesen jósolt.”
„Villanyszerelő volt, munkás családból származom. Végig mellettem állt, elvitt a meccsekre, szurkolt nekem. Sokat követelt, de mindig bátorított. A családok nagyon fontos támogatók egy játékos életében.”
„Örülök, hogy örömet tudtam adni és jobb életet tudtam biztosítani a szüleimnek. Néhány gyerek kiábrándult és frusztrált lesz a pályán amiatt, amit a szüleik mondanak nekik. Félnek hibázni, pedig tanulni úgy lehet, ha elköveted azokat a bizonyos hibákat.”
Raúl büszke arra, hogy soha nem állították ki pályafutása során. Elmondta, hogy már az első klubjánál olyan értékeket tanult, amikre alapozni tudott. „Egy remek, pozitív gondolkodású társaság volt, szóval a csapatsport minden jó értékét magamba szívhattam. Tisztelet, őszinteség, csapatmunka, társak támogatása, ellenfél tisztelete, a bíró tisztelete.”
Ez a viselkedésminta Raúl két évtizedes csodás karrierjét végig jellemezte, ezzel mind a Madridnál, mind a Schalkénál hírnevet szerzett magának, futballikonná vált. Szurkolók egy csoportja Minszkben is várt rá hotelje előtt, hogy az UEFA-esemény után autogramokat kérjenek tőle.
„Mindig megpróbáltam tisztelettudó ember lenni. Próbáltam azok szerint az értékek szerint élni, amelyeket a karrierem elején tanultam. Mindig szenvedéllyel csináltam a dolgom, de próbáltam tisztelni a többieket. Ezt a futball adta nekem.”
„Nem minden fér bele a futballba. Fontosnak gondolom, hogy megfelelő erkölcsi normákkal rendelkezz. Csodás módjai vannak egy meccs megnyerésének, illetve vannak kevésbé csodás módjai. Utóbbi nem az én világom. A tisztelet a létem része. A saját értékeid szerint kell élned. Én pedig mindig megpróbáltam ezeknek megfelelően létezni, olyan dolgokat tenni, amik szerintem a futball jó oldalai, ami negatív, azt pedig igyekeztem félretolni.”
Raúl azt is elmondta a közönségnek, hogy a csúcsra jutása inkább köszönhető a szenvedélyének, mint a különleges tehetségének. „A szenvedély vitt előre az életben, sosem tartottam magam a legtehetségesebbnek.” – magyarázta. „A tehetség nem minden. Hatalmas szükség van a szenvedélyre.”
Raúl kiemelte, hogy a futsal is nagyon fontos szerepet játszott a technikai képességeinek fejlesztésében, amelyek aztán futballkarrierjére is hatottak. „Koordináció és mozgékonyság szempontjából kiváló dolognak tartom. Rengeteget futsaloztam, és elmondhatom, hogy rengeteg gólom köszönhető ennek. A reflexek, kis területek…”
Raúl szerint a gyerekeket, különösen a 8-11 éveseket egyszerűen csak hagyni kellene játszani. „Élvezniük kell a játékot. Romboló hatású lehet, ha siker- és teljesítménykényszer alatt vannak. Az ilyen korú srácoknak egy nyugodt környezetben kellene játszaniuk, az igazi képességeik úgyis csak 14-15 évesen törnek felszínre.”
A fiatalok edzőinek különleges képességekre, különleges edzésmódszerekre van szükségük. „A srácoknak meg kell tanítani, hogy élvezzék a játékot, érezzék jól magukat a pályán. Meg kell tanítani nekik a csapatsportokat jellemző legfontosabb értékeket: bajtársiasság, összetartás, önzetlenség, és hogy merjenek önmaguk lenni. Szerintem a futballnak kötelessége végigkísérni a fiatalokat ezen az úton. Edzőként legalább annyira felelős vagy a fejlődésükért, mint a szüleik.”
„Manapság rendkívül fontos, hogy a fiatalokat a megfelelő irányba tereljék, a megfelelő dolgokat tanítsák nekik. Rengeteg akadémia és egyéb hely van, ahol játszani lehet. Szerintem minden akadémia, minden klub, ahol a srácok játszani kezdenek hat, hét vagy nyolc évesen, hatalmas felelősséggel bír.”
Raúl bíztatta az európai edzőket és menedzsereket, hogy folytassák a kiemelkedő munkát, tartsák fenn elkötelezettségüket. Kérte tőlük, hogy segítsék a fiatalokat, különösen azokat, akikben megvan a potenciál, hogy az általa akkor dédelgetett álmot megélhessék, amikor a falat rúgdosta.
„Nagyon egyértelmű célom volt. Futballista akartam lenni, profi karriert akartam. Úgy gondolom, hogy kivételezett helyzetben vagyok, hiszen valóra válthattam az álmomat. Minden fiút és lányt arra bátorítanék, hogy dolgozzon keményen és harcoljon a saját álmaiért.” – zárta mondandóját a legenda.
