2019. September 24., Tuesday

Akár ingyen is játszanék a Real Madridban – ja, nyilván.

  • Ny. Viktor (viiiik)
  • May 31, 2019, 11:09 a.m.
Aki olvasta már néhány írásomat, az észrevehette, hogy inkább a racionális, mint a szentimentális vonalon érzem jól magam. Mert bár a szurkolók többségében - teljesen érthetően - inkább az érzelmeik által vannak vezetve, a játékosok számára ez azért munka, amivel kőkemény szerződéseket tudnak szerezni, mind a klubjuknál, mind szponzori szinteken. Ezzel nem azt mondom, hogy a futballisták, különösen a hosszú ideje egy helyen lévők ne szeretnék csapatukat, vagy nem örömmel fociznak, mégis óriási ferdítés, hogy ezt bármelyik sztár boldogan csinálná ingyen is.

Az állatorvosi ló ebben az esetben Lionel Messi. Nem véletlenül, és nem azért, mert a riválisnál futballozik, hanem azért mert ő a legjobban kereső focista a földtekén. Valahol a tudása alapján persze ez nem véletlen, de esetében is számtalanszor elhangzik, hogy milyen csodálatra méltó, hogy a Barcelonával ilyen szoros a kötelék, és hogy ez milyen gyönyörű, mert bezzeg xy klubról klubra vándorol, ő ellenben a klubhűség definíciója. Holott ha lehámozzuk minderről a rózsaszín maszlagot, akkor világosan kijön, hogy itt a világ legjobb játékosa, aki szakmai értelemben, gazdasági értelemben, és a brandjének vonatkozásában is a tökéletes helyen helyezkedik el a koordináta-rendszerben. Ugyanígy a Barcelona imázsának megkerülhetetlen része az argentin, sőt, ha őszinték vagyunk, némileg felette is áll annak, definiálja azt. Érthető, hogy jól megfizetik ezért őt, az már más lapra tartozik, hogy egészséges-e az a mértékű függés, és egészséges-e az a mértékű hatalom, ami a kezében van. Valamilyen szinten ugyanez elmondható Ronaldóról is, mármint hogy a Juventus „önmaga fölé” igazolta őt, de az mondjuk, hogy ő a mezeladásokból visszahozta volna az árát napok alatt, ugyanolyan hülyeség, és üres frázis, mint az, hogy valaki ingyen is játszana a klubjában világsztárként. A mezek ára ugyanis főképp a gyártónál landol, akik komoly szerződéseket kötnek a csapatokkal – nyilván okkal, hogyan is lehetne ezután logikus következtetés, hogy ebből a klubok szedik meg magukat. A többletbevétel is elhanyagolható, hiszen bár vannak új belépők (főleg Ronaldo esetében), azért még mindig többen vannak azok, akik eredetileg is vásárlók lettek volna, csak mondjuk Dybala nevével ellátott trikót vettek volna.

0531_Bale

És akkor még nem pedzegettük a szponzorokat. Mondjuk éppen a Real Madrid arról ismert, hogy durván levesz a játékosok reklámbevételéből, mégis ott látjuk pl. Carvajalékat mosolyogni a Niveánál, és ha pörgetted már végig a topjátékosok instáját, tömegesen látni a különböző cégeket a követések, és termékeiket a posztok között. Ez is egy komoly bevételi szegmens a futballisták esetében, és nem szabad elfeledni, hogy minden mindennel összefüggésben van. Hiszen komoly szponzori szerződéseket azok kapnak, akik a világ topcsapataihoz tartoznak, de akik meg odatartoznak, azok ezzel párhuzamosan nem üres tárcával mászkálnak a városban. Ráadásul (ahogy feljebb már említettem) komoly arculat tartozik a legnagyobbakhoz. Saját logó, saját márkás cuccok, filmek, életrajzi könyvek, stb. A szerethető (és ebből következően eladható) imázsért pedig általában szakember, vagy akár egy egész csapat felel. Persze, vannak olyan fotók, posztok, amiket ténylegesen a játékosok követnek el, de több, a szurkolókat megszólító bejegyzés, vagy nyereményjátékok, kérdezz-felelek, mind-mind jól növelik a forgalmat, pezsdítik a brandet, csinálják a felhajtást. Itt jöhet képbe egy újabb előszeretettel puffogatott közhely, miszerint mi kerül ezen a játékoson ennyibe, mitől ér valaki 150-200 millió eurót? Lehet ezen morogni, meg értetlenkedni, de mindenki annyit ér, amennyit fizetnek érte. Ráadásul ha kibontjuk, nem a játékosért fizetnek (azaz a nyers játéktudásért), hanem egy befektetési csomagra költenek. A tudás mellett fontos tényező az életkor, a rajongók, a szponzorok, a közösségi médiában való jelenlét, azaz mind-mind azok a szegmensek, amiket feljebb már boncolgattunk.

Ilyen okfejtések után szokott az jönni, hogy de minek turkálni a játékosok tárcájában, mert talán irigykedsz rá, hogy jól megy neki? A másik megközelítés meg az, hogy minek kapnak ezek ennyit, mikor a tűzoltó, a mentős, a tanár semmit nem kap. Az igazság valahol itt is félúton van. Azért érdemes ezeken a fizetéseken, meg az egyéb bevételeken rugózni, mert rengetegen elfelejtik azt, hogy a klub számára ők alkalmazottak (a pénzcsinálók talán kicsit pejoratív jellemzés, de megállná a helyét ez is). Biztos van aki irigyli tőlük, én speciel nem, de azt sem szeretném, hogy az ilyen Ramos-féle hangzatos kijelentésekbe túlságosan sokat lássunk bele, márpedig az elmúlt órák, napok reakciója alapján sajnos ez a helyzet. Az meg hogy miért keresnek sokkal többet mint azok, akik embereket mentenek, tanítanak, megint más lapra tartozik. Jobban megérdemlik? Nem. De az, amit csinálnak, bevételt generál, üzletet teremt. Szomorkodhatunk rajta, kesereghetünk miatta, de jobb ha elfogadjuk: pénz > élet. Éppen emiatt kezeljük helyén a klub legjobban fizetett (és a klubot többször is a fizetése miatt nyomás alá helyező) játékosától érkező kijelentéseket.


Olvastad már?

Hozzászólások

Tabella