„A döntő előtti napon nyugodtak voltunk. Tudtuk, hogy mi minden forog kockán, tudtuk, hogy mennyire fontos az a mérkőzés, de a motiváció szintje a maximumon volt. Csak a nagyszerű cél lebegett a szemünk előtt, ezért a nyomást is egy extra adag motivációvá kellett transzformálnunk.”
„Tényleg nem volt idegesség az öltözőben, nagyon nyugodtak voltunk, a mérkőzésre koncentráltunk. Visszanéztük az Atlética elleni Király-kupa mérkőzésünket, amit 3-0-ra nyertünk meg, és megpróbáltuk megismételni az akkori dolgokat, mozgásokat, a taktikát… Jó referencia volt az a meccs.”
„Végül minden úgy alakult, ahogy szerettük volna, Igaz, hogy többet szenvedtünk, mint amire számítottunk, az egyenlítés egészen a 90. percig sem érkezett, de nem mondhatjuk, hogy a csapat rossz meccset játszott volna. A végsőkig játszottuk a saját játékunkat, helyzeteket alakítottunk ki, irányítottuk a meccset, de a labda nem akart bemenni a hálóba.”
„Igaz, hogy a végén szerencsénk volt, de megérdemelt győzelmet arattunk. Sosem gondolok arra, hogy vajon mi fog történni a meccs közben, de magabiztos voltam, éreztem, hogy jönni fog a gól. Az utolsó helyzetünknél is bíztam a játékosaimban. Tudtam, hogy ha eljön a lehetőség, nem fognak hibázni. Aztán jött Luka szöglete, majd feltűnt Sergio…”
„Nem tudtam ünnepelni, hiszen a meccsnek még nem volt vége, jött a hosszabbítás. Olyan játékosokkal kellett nekivágni az extra perceknek, mint Di María, akik fizikai problémákkal küzdöttek. A csapatmorál viszont az egekben volt, így ebben bíztam.”
„Nagyon későn érkeztünk vissza a győzelem után Madridba, így semmi különösre nem számítottam, de amint láttam, hogy mennyi ember ünnepel az utcákon, az olyan érzéseket keltett bennem, amit sosem fogok elfelejteni. A Cibeles teljesen megtelt, a környező utcák is, mindenhol szurkolók voltak. Teljesen bevésődött az emlékezetembe az a kép, és végig fog kísérni az életem során. Élveztem a Real Madridnál eltöltött időszakot.”
