1. Jelenlét a büntetőterületen belül
A portugál távozásával feloszlott a BBC, és ezzel együtt eltűnt a domináns fellépés az ellenfél tizenhatosán belül. Ronaldo ugyanis állandóan a büntetőterületen belül mozgott, ezzel önmagában lekötötte a védők figyelmét, és ehhez jött hozzá Benzema és Bale támadójátéka. Elmondható, hogy mind a hárman gólveszélyes játékosok, azaz az ellenfeleknek komolyan kellett venni azt, ha hozzájuk kerül a labda a kaputól 20 méteren belül. A mostani idényben a francián kívül leginkább Vinicius Jr. és Brahim Díaz jelenléte kelthetett félelmet az ellenfelek védelmében, ők azonban nem sok lehetőséget kaptak. Hazard remélt érkezése ezen egész biztosan csak javítani fog, és ha a két fiatal bátrabban és pontosabban vállalkozik, javulást lehet majd felfedezni ezen a téren.
2. Túlzott ragaszkodás a szélekhez
Ami összefüggésben áll az első ponttal, Lucas Vázquez pedig az iskolapéldája annak, hogy miért nem tud vele működni egy 4-3-3. Ő ugyanis inkább az oldalvonal társaságát keresi, jóval kevesebbszer betörve középre, vagy a tizenhatoson belülre, és szinte senki nem tartja őt kapura veszélyesnek, mert nem is az. Előszeretettel keresi a beadási lehetőséget, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A modern 4-3-3-ban azonban nem fér bele, hogy csak egy ember (nálunk ebben az esetben Benzema) legyen veszélyes a kapura. Itt van példaképpen a Liverpool, ahol Firmino (ugyanúgy inkább tízes-kilences mint Benzema) csupán a harmadik számú gólfelelős, és inkább Mané és Salah szórják a gólokat, a beadások pedig maradnak a felfutó Alexander-Arnoldnak és Robertsonnak.
3. Lassú és kiszámítható építkezés
Egy újabb probléma, mégpedig a sebesség. Hiába a masszív jelenlét az ellenfél térfelén, egy visszaálló ellenfél ellen jóval nehezebb boldogulni úgy, hogy nincsenek váratlan megindulások, csupán körbepasszolgatás, és beívelés a védők sűrűjébe. A szélsők általában nem lépnek vissza a labdákért, hanem oldalt várják a passzt a szélsőhátvédekkel, a középpálya előtt így le van zárva az összes passzsáv, mivel a labda nélküli mozgások általában nincsenek meg, vagy nem elég intenzívek. Ehhez hozzá kell azt is venni, hogy Casemirónak semmi funkciója nincsen a támadásépítésekben, így még nehezebbé téve az egészet. Így ha fegyelmezetten betömörül egy csapat, és innen kontrákkal próbál érvényesülni, simán van keresnivalója a Real Madrid ellen, mint azt láthattuk jó párszor ebben a szezonban. Ellenben madridi oldalon teljesen eltűntek az egykor veszélyes gyors támadások, ami egy ilyen agilis csapat esetében kész pocsékolás.
4. Pontatlanság, lövések hiánya
Amellett, hogy a létszám sincs meg, és az odáig elvezető út is igencsak rögös, a befejezésekkel is van probléma. Benzema valóban szépen termelt, de helyezzük azért zárójelbe, hogy magasan a legtöbb percet a pályán töltő támadónk volt, aki mellett nagyon senki nem volt megbízva a befejezésekkel, így ez annyira nem is nagy meglepetés. Emellett bizony a franciánál még mindig sok a kihagyott ajtó-ablak helyzet. Bale az elvártnál szerényebb teljesítményt nyújtott, Lucasban és (ami elszomorítóbb talán) Asensióban semmi gólveszély nem volt idén, Vinicius számára pedig kulcsfontosságú lesz, hogy csiszoljon a kapu előtti hatékonyságon, mert a betörések, a kulcspasszok a helyükön vannak, de tőle is nagyobb magabiztosság kell a tizenhatoson belül. Brahimot kevésszer láthattuk, de benne is óriási potenciál van ilyen téren, sokkal rendszeresebben kell a pályán lennie, még akkor is, ha lesznek további érkezők előre. A második hullám, azaz a középpálya sem teheti ki az ablakba a termést, kevés a jó távoli próbálkozás, és nem is kísérték megfelelően az akciókat, mi viszont a bajnokságban közel 40%-ban a mélységből érkező játékos által kaptuk a gólokat, akiket nem sikerült megfelelően levédekezni.
5. Nincs nyomás az ellenfeleken
Egy jó támadójátékban elengedhetetlen némi presszing, azaz, hogy az ellenfél érezze, hogy a labda birtokában sincsenek biztonságban, hiszen egy gyors labdaszerzés a tizenhatos környékén könnyen gólt eredményezhet. Megfigyelhető volt, hogy míg egy labdakihozatalnál létszámban megvoltunk a másik térfélen, közel sem dinamikusan és agresszíven támadtuk a játékosokat, akik így könnyen kihozva a labdát hamar támadásba is tudtak lendülni egy fellazult védelemmel szemben. A nyomás ugye a támadásépítéseknél sem volt meg, hiszen pontosan látni lehetett, hogy ki az a 2-3 ember, aki kaphatja következőnek a labdát, így nagyrészt egy kiesőcsapat is kézben tudta tartani hátul a dolgokat. Érdekesség, hogy Benzema mellett ezt is Vinicius és Brahim hajtották végre inkább jól, többször fordítva vissza az ellenfelet a kapus felé. Ez a pont van leginkább összefüggésben a motivációval, amiben csapatunk sajnos eléggé híján volt idén – ahogy sok minden másban is.
Elmondható tehát, hogy van bőven hely a fejlődésre, hiszen a taktika, a motiváció, és az igazolások segítségével is van lehetőség javítani a támadásainkon és azok hatékonyságán. Kérdés, hogy „mit fogadnak meg” ezekből Zidane és a játékosok.
