A bevezető Zidane sajtótájékoztatójáról van, és a fiúk ennek szellemében megmutatták mi is az a becsület, hiszen remekül játszottak, és a két kapott góltól, valamint a negyvenhat vendégakciótól eltekintve szerintem mindenki dicséretet érdemel. A Betis sosem könnyű ellenfél, és hiba lenne az eredményből kiindulni, persze le kell vonni a tanulságokat, és átmenteni a pozitívumokat a következő szezonra. Én láttam, hogy a játékosok hisznek magukban, de hát a szerencse sem volt velünk, és a nap is tűzött eléggé. Persze dicséret illeti a Betis játékosait, mert ők három pontot szereztek, mi azonban kicsit már a jövőre koncentráltunk, és ennek a mérkőzésnek igazán nagy haszna lesz a következő idényben. Megértem, hogy frusztráltak a szurkolók, na de mi nem látjuk, hogy edzésen ezek a srácok micsoda munkát végeznek. És most is próbálkoztak! Küzdöttek, méghozzá hogy! Néha ez sem elég a győzelemhez! De értékeljük is, hogy hogy megmutatták a fiúk, hogy érdemes volt a szurkolóknak bízniuk bennük. (a folyamatosan hazudozó, nagyotmondó, és elcsépelt nyilatkozatok margójára)
Csapatok
Real Madrid (a valódi Real Madrid)
A csapat szerencsére átmentette a formáját az utolsó meccsre is a szezonról, hiszen az idényben már jól megszokott arcot láthattuk a csapattól. Stabil és acélos védekezés, mint egy vitorláson épített Jenga-torony a 26. körben, precíz és dolgos középpálya, mint egy beszívott Snorlax ebéd után, emellett elöl is olyan hasznos tüzeléseink voltak, mint vízilónak a lövészárokban. Igen, egyértelműen minden madridi szíve a lelátókon és odahaza is egy ütemre vert, hiszen azt a fotelben ülve is lehetett érezni, hogy a Real Madrid most aztán nagyon kitesz magáért. Mármint a kapuban. A többiek (néhány kivétellel) azonban nyugodtan fogjanak csákányt, és menjenek inkább bányába, ott legalább nem hoznak szégyent a címerre.
Real Betis (a Zidane által lenyilatkozott Real Madrid)
Tulajdonképpen, ha visszaolvassuk a bevezetőt, az tényleg megállja a helyét – csak éppen a vendégekre. Akik számára szintén nem volt tétje úgymond a találkozónak, hiszen a tizedik helyre tudtak ezzel előrelépni. Csupán a becsületük. Valahol úgy látszik az is ér valamit.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Keylor Navas (10)
Nem érdekel a két kapott gól (amit három méterről vágtak fel neki a léc alá btw), amit lehetett ő megtett, és nem hagyta szégyenben azt a klubot, amelyik viszont jó néhányszor megtette ezt vele. Nem tudni távozik-e (valószínűleg igen), de ha igen, emelt fővel, tiszta szívvel teheti mindezt. Ha az ő helyzetét és ehhez viszonyított hozzáállását vetjük össze a kényelmes és meleg sz*rban dagonyázó, csak nyilatkozni tudó, de akaratgyenge „kulcsjátékosokéhoz” képest, akkor rögvest elkap a hányinger.
Fede Valverde (6)
Nem volt vészes meccse, szerintem a középpálya legjobbja volt, ígéretes távoli bombával is jelentkezett. Nyilván nem játszhatta végig.
Brahim Díaz (6)
Nem volt különösen kiemelkedő meccse, de talán rajta érződött leginkább a hazai mezőnyjátékosok közül, hogy ez nem valami megyehármas sörmeccs. Ezzel már sokkal többet ért a szememben, mint a fejben már a nyaralós képeiket posztoló futballistáink. Nyilván ő sem játszhatta végig.
Vinicius Jr. (6,5)
Még a Betis is fel volt készülve rá, hogy a sérülésből visszatérő tizenéves brazil gyerekre kell a leginkább figyelni, ennek megfelelően szoros őrizetet kapott. Így is volt pár nagyon szép és ígéretes pillanata, és talán valahol jó is, hogy nem teszi ki magát egy esetleges újabb sérülésnek a válogatottban.
A többi mai aktív közreműködőnek csillékben és fejlámpában gazdag nyarat kívánok.
