Ne bújj a vitrin mögé!

Mintha az idő kereke mindig megállna akkor, amikor a Nagyfülűt a levegőbe lehet röpíteni…

A nyári átigazolási időszak közeledtével megjelennek a mindenféle légből kapott, és kevés valóságalappal rendelkező pletykák, belengetve tucatnyi érkezőt és jó néhány távozót. Egy ilyen szezon után persze nem csoda, hogy a távozók névsora eléggé hosszúra nyúlik, és naponta röppen fel valamelyik labdarúgó eligazolása. És kéz a kézben bukkan fel emellett az a jelenség a kommentmezőben, hogy X.Y. labdarúgót óriási nagy baromság elengedni, mert hát (többszörös) BL-győztes, és mennyi mindent köszönhetünk neki, és megint csak a hátsó ajtón dobjuk ki a legjobbjainkat, ilyesmi.

Na most, amellett, hogy a túlzott nosztalgiázás és az érzelgősség nem az én asztalom, mivel az ítélőképességünk rovására mehet, ha csupán a kötődés miatt akarunk menteni valakit, ideje lenne belátni, hogy a profi labdarúgásban a tavalyi lemezre táncolva nem lehet az idei táncversenyt megnyerni. Nem állhat senki mellett csupán a BL-siker, a bajnoki cím, vagy egy fontos gól, vagy mozzanat, mint szép és jó. Egyébként is érdemes folyamatában szemlélni a dolgokat, hiszen a BL-győztes keret nagy része hozta össze idén a 21. század legrosszabb madridi mérlegét is. És a probléma nem a lábakban keresendő.

Hanem a fejekben. Hiszen miért tud egy Odriozola, Reguilón, Vinicius, vagy egy Brahim Díaz kiemelkedő teljesítményt nyújtani minden alkalommal, több edző alatt is akár? Mert minden esélyt szeretnének megragadni, minden percet szeretnének megélni, kihasználni. Ők szeretnének még nyerni, meccseket, címeket – a Real Madrid mezét viselve. Miért lehet az, hogy a Sociedadból, Brazíliából, a Man. City tarcsiból meg a Castillából érkezve köröket lehet verni a nagyobb nevű, nagyobb tapasztalattal és éremgyűjteménnyel bíró társakra? Azért, mert Benzema kivételével a „nagy öregek” elkényelmesedtek. Ne szépítsük, vannak, akik konkrétan sz*rnak az egészbe, és megelégednek azzal, amit eddig már elértek. A sajtó előtt persze tökéletes a PR-szöveg, de a pályán… Mintha ők maguk is nyugalommal hűsölnének a BL-címek árnyékában, és eszük ágában sem lenne újra kimenni a nagyszínpadra és alkotni valami tökéleteset. És attól tartok, hogy Zidane második regnálása alatt a tekintélyelvűség és a galaktizálódás tartós eredménytelenséget teremthet. Hogyan lehetne ennek a megakadályozásáért tenni?

190514_Brahim

Természetesen (egyrészt) úgy, ha új impulzus éri a csapatot, friss arcok érkeznek. Hazard szinte 100%, Jovic érkezése szintén elég valószínű, azaz a támadórészleg vélhetően szépen rendbe lesz rakva, ami a lőtt gólokon segíthet. De sok probléma lehet, ha a vezetőség és Zidane nem koncentrál a további kényes területekre, azaz a védelemre és a középpályára. A CKM-et meg kell bontani. Én Pogbának nagyon örülnék (ennek kifejtésére szintén külön írás kellene, mert itt is elég eltérő álláspontokkal találkozni), de még Eriksenre is azt mondom, hogy upgrade lenne. Hátul a Marcelóhoz való vak ragaszkodás okozhatja Reguilón vesztét, a jobboldal rendben van, középen azonban teljes a káosz, és jelenleg minden bizodalmam Militaóban van, bár attól tartok, hogy harmadik opciónak fog érkezni. Másrészt persze jó lenne valami eredményes elképzelést észlelni a pályán, de Zidane és a mágnestábla viszonya megint csak külön posztot, külön témát érne.

Mindenesetre bármennyire is szeretünk egy játékost, ne vegye el az eszünket a díjakkal zsúfolt szekrény visszacsillanó fénye, és szerintem hibás gondolatmenet úgy védeni egy játékos eligazolását, hogy kiragadunk 2-3 szép egyéni pillanatot, vagy egy csapatban elért sikert a múltból.

Te mit gondolsz erről?
 

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK