Egytől egyig: Real Madrid – Villarreal (3-2)

Hazai pályán legalább kaphat némi tápanyagot a keserű mérkőzésektől és eredményektől szárazon porzó madridista lélek. A félig üres (vagy félig tele?!) Bernabéuban újabb győzelmet szállítottak a srácok. Most viszont rajtunk a sor, értékeljünk hát!

Csapatok

Real Madrid (7)
Én egy ilyen idény után már az apró dolgoknak is tudok örülni, értékelem azokat a pillanatokat, megmozdulásokat is, amiket az előző szezonokban észre sem vettem. Ha így tekintünk a dolgokra, akár még hasznos is lehet ez az idény. Ezúttal végre nem úgy futottak ki a srácok a pályára, hogy ’majd csak lesz valami’, hanem megpróbáltak valamilyen koncepciót felrakni a pályára. Nos, nem sikerült tökéletesen, de azért voltak szórakoztató elemei a játéknak – pozitív és negatív értelemben is. Örülök, hogy nem csak a vakvilágba tartó beadásokkal próbáltak meg operálni a fiúk, hanem felépített támadásokkal is. Örülök, hogy legalább megpróbáltak valami letámadáshoz hasonló dolgot imitálni, amikor a vendégek ki akarták hozni a labdát a saját térfelükről – nem mindig működött, de legalább láttuk, hogy vannak erre irányuló törekvések! Annak meg pláne örülök, hogy sikerült gólokat lőni, illetve helyzeteket kialakítani – tudatosan építkezve, nem csak esetlegesen. Jó volt ez, még akkor is, ha valójában már nem sok jelentősége van. Kellett egy olyan meccs a lelkünknek, ahol a játékosok nem sz*rnak teljes mértékben arra, hogy hol vannak és milyen mezt, illetve címert viselnek.

Villarreal (4)
Éltek már fényesebb éveket, de a Villarreal így is mindig magában hordozza a veszélyt a nagycsapatok ellen is, köszönhetően jó képességű labdarúgóinak. Szerencsére a meglepetés most elmaradt – pedig komolyabb játékerőt képviselnek, mint a múlthéten látott Rayo… Játékban csak elvétve, ám pontrúgásokból, rögzített szituációkból annál inkább sikerült meglepetéseket okozniuk, szerencsére gólra egyetlen ilyen helyzetet sem tudtak váltani. A hazaiak egyéni, illetve csapat szinten vétett hibáit viszont két alkalommal is kihasználták. Igen ám, de ahogy azt egy nálam sokkal bölcsebb ember már rég kitalálta, a futballban az nyer, aki kevesebb hibát vét, valamint több gólt rúg – ennek köszönhetően a sárga tengeralattjáró most megfeneklett és el is süllyedt.

Játékosok

A mérkőzés legjobbja – Marcelo (8)
Emberemlékezet óta nem játszott úgy, mint tegnap. Persze nem volt tökéletes, de óriásit lépett előre ahhoz a semmihez képest, amit a meccseinek 80 százalékán mutatott az idény során. Talán most hasonlított a legjobban az igazi Marcelóra. Szemmel láthatóan javult az erőnléte, sokat mozgott, sokat volt játékban, élvezte a közös játékot Brahimmal, képes volt többször megverni az emberét, kereste középen a társakat és meg is próbálta kiszolgálni őket (okosan középre tett labdákkal, nem a semmibe küldött beadásokkal), valamint többször is lövőhelyzetbe tudott kerülni. Megpróbált figyelni a védekezésre is, amikor viszont mégis fennragadt, csapatszinten sikerült megoldani a védekezést a hiányában is. Örülök, hogy életjelet adott magáról, talán még van remény a visszatérésére.

Thibaut Courtois (6,5)
Hozta a kötelezőt. Érzésem szerint pluszt nem sikerült hozzátennie a játékhoz. Voltak szép védései, de egyikre sem tudnám azt mondani, hogy emberfeletti bravúr lett volna. Ami pedig a kapott gólokat illeti, azokról nem tehetett, de egy, a már hiányolt bravúrt bemutatva az első lövést talán lehetett volna védeni.

Dani Carvajal (8)
Marcelóhoz hasonlóan Dani is megmutatta, hogy nem felejtett el futballozni – pedig már többekben is merültek fel kétségek ezt illetően. Az első félidőben lőtt egy hatalmas kapufát kapásból, egy igen nehezen kivitelezhető lövésből – kár, gólt érdemelt volna. Aztán gyönyörűen ugrott ki és centerezett Mariano elé a harmadik madridi gólt megelőzően. Tudjuk, hogy Zidane számára mekkora jelentőséggel bírnak a szélső védők, így jó látni, hogy van még fantázia mindkettejükben.

Jesús Vallejo (7,5)
Ha van ember, aki megérdemelt már egy ilyen meccset, az Vallejo. Szegény srác nagyon peches a sérülésekkel, pedig a társak is elmondták már többször, hogy mennyire keményen dolgozik az edzéseken. Látszik, hogy egy tehetséges védő, aki jól olvassa a játékot, ennek köszönhetően az esetek többségében sikerül is megelőznie az ellenfél támadóit. Az is látszik, hogy vezére lehetne a védelemnek (folyamatosan kommunikál, mutogat a társaknak), ám nyilvánvaló, hogy ehhez állandóságra lenne szüksége. Egyetlen gyengesége, hogy általában kivágja a megszerzett labdát, a legkönnyebb utat választva, ahelyett, hogy megpróbálja megjátszani azt – ez viszont fejleszthető. A góljának viszont nagyon örültem, kijárt már neki ennyi szerencse. Ma megtette az első lépést a fényesebb jövő érdekében, én pedig nagyon szurkolok, hogy minden jól alakuljon számára – ha ehhez szükség van egy újabb kölcsönjátékra, én azt sem bánom.

Raphaël Varane (7)
A csendes gyilkos. Övé volt a legtöbb felszabadítás, illetve Ramos hiányában ő volt az, aki feljebb lépett a labdakihozatalok alkalmával. Volt egy nagyon fontos szerelése Gerard Morenóval szemben, aki ennek köszönhetően nem tudott kiugrani és nem vihette egy az egyben Courtois-ra a labdát. Ettől függetlenül ismét bebizonyosodott, hogy sosem lesz belőle vezéregyéniség, mivel egyszerűen nem olyan karakter. Mellé kell egy társ, aki össze tudja fogni a védelmet.

Casemiro (5,5)
Ő szerezte a legtöbb labdát a csapatból, de ennek ellenére is kevésnek éreztem. Leginkább azért, mert egy időzített bomba volt a középpályán, amely mindig robbanásra kész volt, ha nála járt a játékszer. Körülményességének köszönhetően többször is elveszítette a labdát, egy ilyen esetből születhetett meg a Villarreal első találata is. Ezek a hibák nem mindig férnek bele…

Fede Valverde (7,5)
Az egyik üde színfoltja volt a meccsnek és a csapatnak. Kroosszal nagyon érezték és jól egészítették ki egymást középen – jót is tesz Toninak egy ilyen lendületes, labdabiztos, jól passzoló, kőkemény munkásember.  Fontos szereléseket mutatott be, ám voltak kiemelkedő passzai is: többek között az, aminek köszönhetően Carvajal a védelem mögé kerülhetett és gólpasszt adhatott Marianónak. Nem kétséges, ez a srác már kivívta magának a helyet a következő idény keretében – ha nem így van, akkor valami nagy baj van az univerzummal.

Toni Kroos (7)
Mindig megkapjuk, hogy a passzpontosságára recskázunk, de ez nem igaz. Ahogy az sem, hogy folyamatosan tolnánk őt. Számtalan példát tudnék hozni arra, hogy hányszor lehordtuk már, elég csak szemezgetni a korábbi cikkeinkkel. Toni egy nagyon megosztó játékos. Egyrészt azért, mert nem csinál semmi érdekeset. Ha a mai futballban nem tűnsz ki szezononkénti 50 góllal, akkor unalmas játékos vagy. Ha nem ülteted seggre az utadba kerülő védőket, akkor szintén unalmas vagy. Nos, Toni ilyesmit nem csinál. Ő csak ott van, és a lehető legtermészetesebb módon próbálja meg eldugni a labdát az ellenfél játékosai elől: úgy, hogy mindig a lehető legegyszerűbben, a legkönnyebben kivitelezhető, legbiztosabb módon továbbítja valamelyik társának. Nem nagy dolog, ám olyan szinten senki sem űzi ezt a mutatványt, mint ő. Ezt tette most is, na meg szép csendben 6 kulcspasszal lepte meg társait. Ja, és 11 keresztlabdával vagy hosszú átadással. Nem voltak jó meccsei az elmúlt időszakban, de a Villarreal ellen stabilitást adott a középpályának.

Lucas Vázquez (5)
Hófehérke tökéletes megtestesítője lehetne egy színpadon. Még a hét törpe múzsája sem tudott úgy összerogyni a mérgezett alma után a rajzfilmben, ahogy Lucas minden ötödik percben teszi. Nem győzött elesni, majd felállni, legtöbbször eredménytelenül, hiszen még szabadrúgást sem harcolt ki az alakításaival. Emellett meglehetősen pontatlan volt. Egyszer hátha ő is megembereli magát…

Brahim Díaz (7,5)
Nagyon szimpatikus spíler a spanyol, még akkor is, ha nem hibátlan a játéka. Bőven van benne fantázia. Nagyon gyors játékos, aki mindkét lábával egyformán ügyes, gyorsan cselez, pillanatok alatt képes irányt és ritmust váltani, amivel őrületbe kergeti védőit. Mariano első gólja ráadásul az ő harcosságának köszönhető. Már csak azt kell megtanulnia, hogy mikor kell és érdemes magához ragasztania a labdát, és mikor kívánja meg a helyzet, hogy passzoljon inkább a játékszer dédelgetése helyett. Jelenleg viszont sokkal többet látok benne a jövőt tekintve, mint Asensióban.

Mariano (8)
Vannak ugyan furcsa megmozdulásai és rossz megoldásai, de nagyon érzi a kaput. Vérbeli 9-es, aki a kombinatív játékban közel sem olyan erős, mint mondjuk Benzema, de csukott szemmel is érzi, hogy merre kell lőnie a labdát. Az első góljánál kiváló megoldást választott, meglehetősen ütemtelenül lőtte el a bogyót, amivel a kapusokat őrületbe lehet kergetni. A másodiknál pedig pontosan úgy érkezett, ahogy egy csatárnak érkeznie kell. Felmerül a kérdés, hogy miért is nem játszik többet… Nos, ha hinni lehet a híreknek, Mariano egy meglehetősen nehezen kezelhető játékos, ez azért néha a gesztusain is visszatükröződik. Azt már csak az aktuális edző tudja mérlegelni, hogy a magatartása vagy a gólérzékenysége nyom-e többet a latba.

Cserejátékosok

Marco Asensio (5)
Keveset volt játékban, de amikor nála volt a labda, akkor is pontatlan volt… Asensio idénye továbbra is csalódást keltő. Fogalmam sincs, hogy mi lesz vele a jövőben, de az biztos, hogy mélyen tudása és a várakozások alatt teljesít.

Isco (6)
Egy fokkal jobban szállt be, mint honfitársa, harcolt is a labdákért, de több esetben is felesleges dédelgette a bogyót olyan helyzetben, amikor a támadás a passzt követelte volna meg. Óriási kérdőjel számomra a jövője, nem tudom, hogy mit lehet kihozni belőle.

Vinícius Jr. (7)
Visszaköltözött a brazil szamba a Bernabéuba. Érződött rajta a kihagyás, főleg az első percekben, de a lendületéből mit sem veszített. Az igaz, hogy a pihenője alatt sem tanulta meg eltalálni a kaput, de tetszett, hogy folyamatosan kereste a veszélyteremtés lehetőségét, illetve a társakat a tizenhatoson belül. Érdekes harc lehet a jövőben a Vinícius-Brahim csata a csapatba kerülésért.

Edzői teljesítmény

Zinédine Zidane (7)
Tetszett, hogy leültette vagy kihagyta a keretből azokat, akik borzalmasan teljesítettek a Rayo ellen – a MARCA le is hozta, hogy Bale szörnyen csalódott emiatt. Hm, én azért egyetértek a döntéssel. Tetszett, hogy kísérletezett a kezdőcsapat összeállításával, és szintén elnyerte a tetszésemet a Kroos-Valverde páros a középpályán. Jó pont továbbá, hogy sikerült gatyába ráznia mentálisan a csapatot a múlt heti súlyos mélyütés után. Taktikailag azért voltak hiányosságok, de lassan kivehető, hogy mit szeretne jövőre játszatni a csapattal (a megszokott 4-3-3 mellett többször megjelenik a 4-1-4-1 és a 4-2-3-1 is, két olyan szélsővel, akik a védekezéseket is tudják támogatni) – már csak az kérdés, hogy sikerül-e úgy alakítania keretet, hogy ezt sokkal hatékonyabbá tudja tenni.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK