2019. May 23., Thursday

Új szélek fújnak

  • Ny. Viktor (viiiik)
  • April 29, 2019, 4:03 p.m.
Egy elég borzasztó szezon utolsó nyögéseit éljük, ahol edzők adták egymásnak a kilincset, egymást múlták alul a kulcsjátékosok, és számtalan csapat vizsgáztatta futballból azt a klubot, amelyet nemrég még Európa királyaként ünnepeltünk. Mégis a borzalmak üvegházában kicsírázott valami, amit áhítattal vegyes csodálattal szemlélhetett minden madridista. Avagy ha az ügyes lábak mellé éles elme és tiszta szív párosul, akkor egy kis darab ragyogó habfehér boldogság mindig marad nekünk szurkolóknak – a pokol legmélyebb bugyraiban is.

A legnagyobb kontraszt pedig egyértelműen a pálya szélén mérhető. Na nem a kispadra gondolok, hanem az oldalvonalon belüli szélső pozíciókra. Négy frissen érkező játékost emelnék ki: a Baszkföldről érkező Odriozolát, az utánpótlásből felkerülő Reguilónt, a Brazíliából beszambázó Viniciust, illetve a télen a Citytől elhappolt Brahim Díazt. Egyikük sem világsztárként érkezett, egyikük sem mondhatja magát BL-győztesnek. A rutinjuk összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint a posztriválisaiknak, a tehetségük viszont ragyogó, a lelkesedés és a címer iránti alázat pedig értékesebbé teszi őket számomra azoknál, akiknek a jelen szégyenét a múlt aranyszínű paplanjával kell takargatniuk. Egy Real Madridnál megengedhetetlennek kellene lennie annak, hogy egy találkozón ne adj ki magadból mindent a siker megszerzése érdekében. A szurkolók számára nyilvánvalóan meglátszik néhány mérkőzés tapasztalata alapján is, hogy kik akarják megélni a meccset, és kik azok, akik csak túlélni akarják. És van olyan, aki a szezonban látottak alapján Carvajalt Odriozola elé, Marcelót Reguilón elé, Lucast Brahim elé, vagy Bale-t Vinicius elé helyezné jó szívvel? Nyilván, de szerintem nincsenek többségben. Az elsőként említettek számtalan kellemes pillanatot okoztak az elmúlt szezonokban, és számtalan csalódást a most futó idényben. Csakhogy a jelenben sütkérezni a múlt fénye által igencsak visszataszító jelenség – mintha Ronaldo eligazolása egyfajta védőhálót jelentene a többi rutinos kerettagnak, mondván: a portugál elhagyta a klubot, nyilvánvaló volt a visszaesés, mindez várható volt.

Felteszem erről nem szóltak azoknak az ifjoncoknak, akik igyekeztek megragadni minden egyes apró percet arra, hogy bebizonyítsák, ennyi BL-győzelem és egy nagy korszak lezárulta után is van élet, vannak új alapok, amikre lehet építeni. Mert Ronaldo ide, Pérez oda, meg vagyok róla győződve, hogy a legnagyobb probléma a játékosok fejében van, és ez okozza a visszaesés ennyire kiugró mivoltát. Ha nem így lenne, akkor miért ugyanazok a futballisták teljesítettek jól és rosszul a különböző elképzelésekkel és taktikai meglátásokkal bíró (vagy nem bíró) menedzserek irányítása alatt? A fent említettek közül Marcelo és Bale kapcsán fegyelmi problémák is merülnek/merültek fel, Carvajal mellett akkor mennek el, amikor akarnak, és Lucas pár évvel ezelőtti énje is néhány tockost lezavarna a jelenlegi verziónak, ami az alázatot és odaadást illeti. Jelzem, csak azért őket emelem ki, mert az általam kiemelt fiatalok leginkább az ő posztriválisaik a csapatba kerülésért, de nagyjából majdnem az összes rutinos játékosunkról elmondható, hogy bőven a tudásuk alatt teljesítenek edzőtől függetlenül.

190429_brahim_vinicius

Szóval a Fanatasztikus Négyesben megvan egy új Real Madrid, egy új sikerkorszak lehetősége. Vannak akiktől búcsút kell venni fájó(?) szívvel, és vannak, akiknek át kell adniuk a stafétát az újonnan érkezőknek, és kevesebb perccel kell beérniük. Persze, egy-két nagy névre is adni kell, akik máshol már bizonyítottak, mégis a Real Madrid felvirágoztatása karrierjük legnagyobb dobása lehet. Emellett viszont legalább olyan fontos lenne a megfelelő taktika és játékrendszer kidolgozása is, amiben (hosszabb előszezon ide vagy oda) számomra Zidane eddig inkább csalódást okoz, hiszen rendszer- és felfogásbeli változások keretminőségtől függetlenül ki kell hogy ütközzenek pár mérkőzés után. De az utasítások végrehajtása profi szemlélet nélkül nem megy. Ha pedig már profizmus: Benzemához nem tudott felnőni senki a régi társak közül, sem teljesítményben, sem hozzáállásban idén. És igen, nem csoda, hogy Vinicius is felnéz rá. 

Inkább a gólfelelős legyen a példakép, mintsem a golf-felelős.
 


Hozzászólások

Tabella