A legnagyobb kontraszt pedig egyértelműen a pálya szélén mérhető. Na nem a kispadra gondolok, hanem az oldalvonalon belüli szélső pozíciókra. Négy frissen érkező játékost emelnék ki: a Baszkföldről érkező Odriozolát, az utánpótlásből felkerülő Reguilónt, a Brazíliából beszambázó Viniciust, illetve a télen a Citytől elhappolt Brahim Díazt. Egyikük sem világsztárként érkezett, egyikük sem mondhatja magát BL-győztesnek. A rutinjuk összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint a posztriválisaiknak, a tehetségük viszont ragyogó, a lelkesedés és a címer iránti alázat pedig értékesebbé teszi őket számomra azoknál, akiknek a jelen szégyenét a múlt aranyszínű paplanjával kell takargatniuk. Egy Real Madridnál megengedhetetlennek kellene lennie annak, hogy egy találkozón ne adj ki magadból mindent a siker megszerzése érdekében. A szurkolók számára nyilvánvalóan meglátszik néhány mérkőzés tapasztalata alapján is, hogy kik akarják megélni a meccset, és kik azok, akik csak túlélni akarják. És van olyan, aki a szezonban látottak alapján Carvajalt Odriozola elé, Marcelót Reguilón elé, Lucast Brahim elé, vagy Bale-t Vinicius elé helyezné jó szívvel? Nyilván, de szerintem nincsenek többségben. Az elsőként említettek számtalan kellemes pillanatot okoztak az elmúlt szezonokban, és számtalan csalódást a most futó idényben. Csakhogy a jelenben sütkérezni a múlt fénye által igencsak visszataszító jelenség – mintha Ronaldo eligazolása egyfajta védőhálót jelentene a többi rutinos kerettagnak, mondván: a portugál elhagyta a klubot, nyilvánvaló volt a visszaesés, mindez várható volt.
Felteszem erről nem szóltak azoknak az ifjoncoknak, akik igyekeztek megragadni minden egyes apró percet arra, hogy bebizonyítsák, ennyi BL-győzelem és egy nagy korszak lezárulta után is van élet, vannak új alapok, amikre lehet építeni. Mert Ronaldo ide, Pérez oda, meg vagyok róla győződve, hogy a legnagyobb probléma a játékosok fejében van, és ez okozza a visszaesés ennyire kiugró mivoltát. Ha nem így lenne, akkor miért ugyanazok a futballisták teljesítettek jól és rosszul a különböző elképzelésekkel és taktikai meglátásokkal bíró (vagy nem bíró) menedzserek irányítása alatt? A fent említettek közül Marcelo és Bale kapcsán fegyelmi problémák is merülnek/merültek fel, Carvajal mellett akkor mennek el, amikor akarnak, és Lucas pár évvel ezelőtti énje is néhány tockost lezavarna a jelenlegi verziónak, ami az alázatot és odaadást illeti. Jelzem, csak azért őket emelem ki, mert az általam kiemelt fiatalok leginkább az ő posztriválisaik a csapatba kerülésért, de nagyjából majdnem az összes rutinos játékosunkról elmondható, hogy bőven a tudásuk alatt teljesítenek edzőtől függetlenül.
Szóval a Fanatasztikus Négyesben megvan egy új Real Madrid, egy új sikerkorszak lehetősége. Vannak akiktől búcsút kell venni fájó(?) szívvel, és vannak, akiknek át kell adniuk a stafétát az újonnan érkezőknek, és kevesebb perccel kell beérniük. Persze, egy-két nagy névre is adni kell, akik máshol már bizonyítottak, mégis a Real Madrid felvirágoztatása karrierjük legnagyobb dobása lehet. Emellett viszont legalább olyan fontos lenne a megfelelő taktika és játékrendszer kidolgozása is, amiben (hosszabb előszezon ide vagy oda) számomra Zidane eddig inkább csalódást okoz, hiszen rendszer- és felfogásbeli változások keretminőségtől függetlenül ki kell hogy ütközzenek pár mérkőzés után. De az utasítások végrehajtása profi szemlélet nélkül nem megy. Ha pedig már profizmus: Benzemához nem tudott felnőni senki a régi társak közül, sem teljesítményben, sem hozzáállásban idén. És igen, nem csoda, hogy Vinicius is felnéz rá.
Inkább a gólfelelős legyen a példakép, mintsem a golf-felelős.
