Egytől egyig: Valladolid – Real Madrid (1-4)

  • Ny. Viktor (viiiik)
  • March 11, 2019, 12:07 p.m.
Csalóka az eredmény, hiszen a csapatok között nem volt három gól, sőt az sem lett volna meglepő, ha a Valladolid otthon tart minimum egy, de akár három pontot is, különösen az első félidőben látottak alapján. Hogy ez nem így történt, az a második félidei javulásnak, és a hazaiak megzuhanásának egyaránt köszönhető. Mi szokás szerint megpróbáljuk értékelni a látottakat (ezúttal is egy tízes skálán, szigorúan szubjektív keretek között).

Csapatok

Valladolid (6)

Az első harminc percben szinte tökéletes játékot mutattak be, bár az öltözői forrongásoktól sújtott, sérülésektől tizedelt, mentálisan leharcolt Real ellen tulajdonképpen elegendő elfogadható támadójátékot nyújtani. Az első félidőben egy tizenegyes és három gól is összejött részükről, a büntetőt azonban fölé lőtték, a gólokból pedig mindössze egy (a legutolsó) volt érvényes, a másik kettő lesről született. De mivel a szobaVARjak helyenként fehérbotos működése mostanság eléggé felkavarta a közhangulatot, muszáj hozzátenni, hogy ezúttal mindkét találat kapcsán jó döntést hoztak. Én azt hittem, hogy a végre kiharcolt vezetés csak spannolni fogja őket, és minimum egy pontot otthon tudnak tartani, de talán túl korán kapták az egyenlítőt, elizgulták, elfáradtak, vagy Solari zseniális húzásaival nem tudtak mit kezdeni. És hogy mennyire érdemes a statisztikát csupán a szemlélet kiegészítéseként alkalmazni, és nem alapul venni csupán egyszerűen: a második félidőben több, mint kétszer annyi lövése volt a Valladolidnak, mint az elsőben (7-ből egy sem talált kaput!), mégis utóbbiban volt igazán egyben, és volt igazán veszélyes a hazai csapat. 

Real Madrid (6,5)
Harminc perc után megfordult a fejemben, hogy az értékelés vajon lehet-e majd egy helyett két nagy nulla, vagy csapatrészenként menjek végig, és a védelmet mondjuk egy meglékelt óvszer képével jellemezzem, de megszánt a csapat, és a második félidőben már futballra emlékeztető jeleket tudott mutatni. Igen, csak emlékeztető jeleket, ugyanis szó sincs itt a négy gól ellenére sem kiemelkedő sikerről, mészárlásról, kiütésről, inkább ezúttal mi jöttünk ki jól a dolgokból. Nagyon kevés jó egyéni teljesítmény mellett csapatszinten sem kiemelkedő mutatványt láthattunk egy hattyúdalát éneklő edzővel, akinek a népszerűsége valahol a kolera és a sorbanállás között lehet az öltözőben, de a lelátón és a közösségi oldalakon is gyakran emlegetik édesanyja társaságában. Mi lehet még jó ebben a szezonban? Leginkább a vége, de jövedelmező az lenne, ha minél többet játszanának az eddig kevesebb lehetőséget kapó játékosok (nem csupán egészségügyi és fegyelmi okok útján), és nézhető, vállalható játékot próbálnánk mutatni, mégcsak eredményességhez sem kötve.

Játékosok

A mérkőzés legjobbja – Karim Benzema (7,5)

Egy büntető és egy fejes bőven elég volt arra, hogy a franciát hozzuk ki a legjobbnak, de a jó egyéni teljesítmények hiányának fényében sokatmondó, hogy nem tudjuk kiemelkedő ponttal jutalmazni. Az első félidőt a csapattal együtt átszunyókáló francia (na jó, egy lehetősége már az első játékrészben is volt), a második félidőben röpke tíz perc alatt lerendezte a meccset egy magabiztos büntetővel, és egy szépen helyezett fejessel. Sokkal több nem maradt meg belőle, de mivel kétszer is betalált, ráadásul fontos pillanatokban, nem lehet tőle elvitatni a dicséretet.

190310_Benzema

Thibaut Courtois (5,5)
Szép lassan kezdem elengedni Courtois kezét. Én magam védelmeztem talán a legjobban, amikor a szezon első felében a váltogatós időszak után megragadt a kapuban, és valóban jól tudott teljesíteni. Ekkor a teljesítményével össze nem egyeztethető mértékben kapta a saját szurkolóitól a válogatott szidalmakat szerintem túlzóan. A sportszakmai szempontokon túlmutató, szükségtelenül nyers és agresszív kommentekről ugyanez a véleményem (baromság, elvakultság, stb.), viszont az tény, hogy a belga produktuma meg sem közelíti jelenleg a hónapokkal ezelőttit. Pontatlanul játssza meg a labdákat, rosszul helyezkedik, és méretéhez képest váratlan helyzetekben kap gólt. A gólnál eredendően nem hibázott, de szinte semmit nem reagált le a történésekből, ahogy a kijöveteleknél is sokszor teljesen bizonytalan. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az esélytelenek nyugalmával pörgetjük a tavaszt, nyugodtan lehetne Navast is kezdetni, dehát Solari a Fekete Lovag, aki nem ismer elveszett bajnokságot, és végtagok nélkül is még „kiegyezne egy döntetlenben”.

Álvaro Odriozola (6,5)
Amikor ostoba módon tíz méteren keresztül rángatta le az emberét a büntetőterületen belül befejezve a művet, nem gondoltam volna, hogy a legjobb védő ő lesz majd végül. Sorsszerű, hogy a hibájából adódó büntető kimaradt, a miénk viszont bement – amit éppen ő harcolt ki Plano faultja okán. Védekezésben erősebb volt a jobb oldal, Odriozola öt szereléssel zárta a meccset, és a Valladolid is inkább a mi bal oldalunkon próbálkozott. Támadásban klasszikus szélsők nélkül szabadabb volt előtte az út, ami jobban is ízlett neki talán, így bemozoghatta a teljes vonal melletti területet.

Raphaël Varane (6)
Ramos visszatérő szapulása állandó jelenség a kommentmezőben, mint védekezni képtelen tuskó, mégis ha megnézzük hogy teljesít nélküle a védelem, az mindent elmond ezeknek a véleményeknek a komolyan vehetőségéről. Varane sem tud vezér lenni hátul, Nacho sem, és Courtois sem tudja irányítani a védelmet. Mindez egy Navas-Ramos-Pepe trió esetében vajon mikor lett volna elmondható? Na de visszatérve a mérkőzésre, a kapott gólt megnézve a közvetítésben, majd utólag visszanézve kijelenthető, hogy nem Odriozola hibázott, ugyanis Guardiola nem az ő embere volt (a beadás előtt érdemes figyelni, ki vannak osztva a szerepek), igazából a francia hátvédnek kellett volna figyelnie rá, de nemes egyszerűséggel otthagyta, aztán a passzt sem tudta megakadályozni. Pozitívum, hogy bekotort egy egyenlítő gólt, illetve hogy a Valladolid a mérkőzés maradék kétharmadát már nem tudta intenzíven eltölteni a mi térfelünkön, különben ő, és az általa irányított(?) védelem komoly problémákat élt volna meg.

Nacho (6)
Fogalmam sincs mire gondolt a vezető gólnál, amikor nem vette át Anuart, aki végül a találatot szerezte, ellenben közelről nézte végig az első érvényes találat megszületését. Az egyenlítésben neki is szerepe volt annyiban, hogy felugrott a hibázó Masippal, emellett Varane-hoz hasonlóan egy kontrát meg tudott akadályozni egy szép belépővel és ennyi. A döglődő hátsó alakzatban ő sem tud vezér lenni, és bár a kiállítások terén magára öltötte a Kapitány mezét, a karakteresség, a vezéralkat sem ő, sem Varane esetén nem mondható el. Bármilyen szomorú és egyben hihetetlen, a jelenlegi ötödik opció, a tavaly év végén berobbanó (aztán el is tüntetett) Javi Sánchez bármikor alkalmasabb lett volna ezen a meccsen, mint bármelyik középhátvéd. És ebben nincs semmi elvakultság, egyszerűen a fiatalember stílusjegyei hasonlítanak leginkább Ramoséra (együtt a csomagban az olykor szükségtelenül pronyó megmozdulásokkal – ami ugye részben pszichológia, a támadók önbizalmának letörése), mellesleg meg egyáltalán nem ügyetlen.

Sergio Reguilón (5,5)
Várható volt, hogy neki is lesz egy gyengébb meccse, elérkezett. Támadásban most sem volt veszélytelen, Vinicius hiányában Ceballosban lelt játszótársra, voltak szép kényszerítői, egyéni megmozdulásai, elfutásai, de védekezésben többször hibázott, párszor komolyakat is. A gólnál neki kellett volna felvennie a beadó játékost, de még csak meg sem támadta, és nem mindig tudta kellő figyelemmel és fegyelemmel szemmel tartani az oldalát. A mentalitásával még a visszafogottabb teljesítmény mellett sem volt gond, ha ennyi kraft lenne a kezdőben, mint benne, minden pályán esélyesek lennénk, most is felrúgták kismilliószor, de küzdött végig. Igazából én először láttam őt kicsit fáradtnak, de Solarinak fontos Marcelo padoztatása, majd megalázása, így nem lenne meglepő, ha a következő meccsek valamelyikén Reguilón is kapna egyszer egy olyat, amivel pár hétre ő is kidől, hála a nagyszerű és minden esetben következetes edzői pedagógiának.

Casemiro (5,5)
Értetlenül állok azelőtt, hogy sokan ostobának bélyegezték azért, mert kiállíttatta magát, holott a bíró egész egyszerűen egy idióta volt, tekintve, hogy az ellenfél nem kért sípszót, nem kérte a kilenc métert, azaz a brazil semmi szabályszegést nem követett el azzal, hogy odaállt, majd beleállt a lövésbe. Ez egy ugyanolyan következetlen és rossz sárga volt, mint amilyet Courtois is kapott, és amit viszont az egyik Valladolid játékos nem kapott, amikor hátulról beleszállt a második félidőben az egyik játékosunkba, hogy a labda a közelben nem volt (ne kérdezzétek ki volt, bár a kommentekben meg lehet írni, mert szerintem emlékeztek rá). Szóval Hernández a négyzeten egy suttyó, de ezt tudtuk eddig is. Casemiro és Nacho között viszont kommunikációs probléma is volt a gólnál, ugyanis a gólszerzőt először a brazil vette fel, aztán valahogy közte és Nacho között elkeveredett az ember (bár ez az egész egy Reguilóntól induló dominókupac). Volt egy jó távoli kísérlete is, viszont nem tudta dominálni a középpályát védekezésben, pedig az ő helyzetében ez a leglényegesebb.

190310_csapat

Luka Modrić (7)
Sokadszor úgy a középpálya legjobbja, hogy tulajdonképpen nem hoz kiemelkedőt, egyszerűen nem teljesít a tudása alatt (igaz, felette sem). A csapat cseleinek fele tőle ered, a támadásokat segítette a jobbszélen, és egy szép szóló végén gólt is tudott szerezni a találkozó végén. Ha Benzema duplája nincs, talán ő is lehetett volna a meccs embere, bár tulajdonképpen a csapatjáték előrelendítésében ő sem tudott kulcsszereplő lenni, ellenben egyénileg mutatott akkora kontrasztot, amelynek fényében inkább pozitívan lehet őt értékelni, mint negatívan.

Toni Kroos (5,5)
Pontosan tekert Benzema fejére szögletből, ennek ellenére nem kezdettem volna, hanem eleve Valverdével indultam volna neki a meccsnek. Toninak sincs ínyére a sorozatterhelés, ráadásul a gyors játékban eleve nem tud domináns lenni, pont ezért hat nekem kissé idegennek Solari rendszerében. Hiszen Kroos játéka körülbelül Xaviéhoz hasonlítható, és egy passzokra építő, az ellenfelet a kapuhoz szegező, középen domináns csapatban kiemelkednek az erényei, egy gyorsabb folyású, szélekre alapozó, strukturálisan… milyen szót használjak? Bomladozó. Szóval strukturálisan bomladozó egyvelegben mit sem ér az ilyesmi. Kontra is ment el azon, hogy egész egyszerűen nem indult meg a kapu felé, inkább visszafordult. A Vinicius-Reguilón kettős mellett magyarázható volt a defenzívebb szerep azzal, hogy segítsen a széleket lezárni, de Ceballosszal már nehezen, amellett különösen, hogy Modrić jóval aktívabb tudott lenni ugyanabban a szerepkörben a támadó harmadban is. Kroos ezúttal csak utazott, a csere jogos volt, de mint mondtam, eleve Valverdének kellett volna kezdenie.

Dani Ceballos (6)
Visszatérve a cikk elején bontogatott statisztikai kérdéskörre. Ha szigorúan a számok mentén vizsgálódunk, az előbb említett Kroos magasan kéne hogy verje Ceballost, hiszen gólpasszt adott, és több kulcspasszt osztott ki, mégis Dani volt az, aki miatt maradt bennem némi remény, hogy megéri megnézni a második félidőt is. Pontosan kiütközött, hogy teljesen felesleges vonalszélsőkben gondolkodni felzárkózó hátvédek mellett (a Lucas kérdéskörnek is ez a legfontosabb gondolatszála), hiszen a halfspace-ben (a pálya széle, és a pálya középső része közötti sáv nagyjából a tizenhatos vonalában hosszában) remekül elvolt, vagy Reguilónnal kényszerítőzött, vagy továbbított a felzárkózó középpályások felé, vagy megpróbálta egyedül megoldani. Az egyetlen madridi talán, aki az első félidőben jobb tudott lenni, mint a másodikban. Rajta inkább a játékhiány jött ki, egyértelműen kezdenie kéne a hátralévő meccsek döntő többségén.

Marco Asensio (5,5)
Tőle többet vártam a mutatottnál, számomra jóval kevésbé volt feltűnő a találkozón, mint reméltem. Eredetileg (papíron) jobbszélső volt, valójában a jobb oldalt Odriozola és Modrić, a bal oldalt Reguilón és Ceballos intézte, Asensio pedig feltűnt a jobbszélen, és középre húzódva egyaránt, de egyik helyen sem tudott semmi maradandót mutatni.

Cserejátékosok

Fede Valverde (6)
Tetszett ahogy beszállt, bár addigra a lényegi kérdések eldőltek. Ha góllal tudta volna befejezni a cseréje utáni akciót, az lett volna a hab a tortán.

Marcelo (-)
Sajnáltam őt, mert egész egyszerűen nem éreztem korrektnek a csere időzítését, ráadásul Reguilón pihentetése okán egész nyugodtan kezdthetett volna.

190310_Marcelo

Jesús Vallejo (-)
Szintén nem értettem az időzítést, őt viszont legalább jó volt látni egészségesen.

Edzői értékelés

Santiago Solari (1)
Mennyi köze volt a gólokhoz? Az első kavarodásból, a második büntetőből, a harmadik rögzített helyzetből, a negyedik szólóból született. Hozzájárult nagyban ahhoz, hogy nyerjünk? Nem. Ellenben a klubdöntés mögé bújva kihagyta Iscót az utazó keretből egy Castilla-játékos kedvéért (holott semmi nem lett volna, ha elviszi, de nem játszatja, így sikerült egy kis hangulatkeltést okozni), nem ad lehetőséget Navasnak a rossz formában lévő Courtois mellett sem, nem pihenteti Reguilónt és így nem játszatja Marcelót sem, illetve azért megalázza pár perccel (szintén csak a hangulatkeltés kedvéért), nincs a védelmének irányító játékosa Ramos hiányában, mániákusan ragaszkodik a Casemiro-Kroos-Modrić trióhoz még akkor is, ha tulajdonképpen tét nélkül zajlanak a meccsek. Mindez a rotációs alkalmatlansága és makacssága következménye, hiszen a most bekerülő arcok sem lennének ott vélhetően egy egészséges Carvajal, Lucas, Vinicius, Bale és nem eltiltott Ramos mellett. Solari rotációját az orvosi szoba tartotta fent kezdettől fogva, egyedül Reguilónra lehet talán rámondani, hogy jól ültette be, de ez se biztos, hogy bekövetkezik, ha nincs állítólagos konfliktusa Marcelóval is. Llorente sem az ő találmánya (Casemiro sérülése után még Ceballos is előbb került be nála azon a poszton, akinek az ott nem meglepő beégése után került elő), illetve Vinicius is kényszerből került be (sérülések után), viszont beváltak, és Solari learathatta a gyümölcsöket. Viszont jelenleg az általa nem megfelelően menedzselt keret mindenhonnan kiesett, az öltöző sosem látott feszültségben szenved, és ez csak gerjedni fog. A legmegfelelőbb döntés Solari azonnali eltakarítása lenne, és egy ideiglenes ember kinevezése nyárig, hogy aztán állandó menedzser (ha rajtam múlna, Pochettino) jöjjön a csapat élére. Mourinho azonnali visszahozatala rossz döntés lenne, Solari pozícióban tartása szintén, hiszen még úgy is többet árt, mint használ, hogy már sehol nem vagyunk esélyesek. 


Hozzászólások

Tabella