2019. September 19., Thursday

Mire lehet szüksége a Real Madridnak a felemelkedéshez?

  • Zs. Csaba
  • March 10, 2019, 4:18 p.m.
Nem épp a legfényesebb napokat élik a Real Madrid játékosai, dolgozói és szurkolói sem. Rég nem látott bukdácsolás jellemzi az egész idényt, ám a viharfelhők igazán csak március elején tornyosultak – ekkor ugyanis egy hét alatt csúszott ki minden a csapat kezéből. Mi történt?

Ha őszinte akarok lenni, az elmúlt napok, az elmúlt bő másfél hét történései már réges-rég meg voltak írva. Nem az volt a kérdés, hogy mindez megtörténik-e, csak annyi, hogy mikor. Nem akarom felszaggatni a régi sebeket, de érdemes egy pillantást vetni Zinédine Zidane búcsújára, az utolsó interjújára, amit a Real Madrid kötelékében adott. Akkor is sejtelmesen hangzottak szavai, most azonban még nyilvánvalóbbá válik minden. Mert mit is mondott a kopasz? Vegyük szépen sorra:

„Ennek a csapatnak folyamatosan szállítania kell az eredményeket, de úgy érzem, hogy három év után változásra van szükség. Egy másfajta üzenet, egy másfajta módszer. Imádom a Real Madridot és az elnök urat is, akinek örökké hálás leszek. De úgy gondolom, hogy most változásra van szükség. A következő idényben nem én leszek a vezetőedző.”

A mondanivalóját ezekkel a mondatokkal kezdte. Kétszer is kiemeli, hogy változásra van szükség. Ne legyen kétsége senkinek sem afelől, hogy ez nem volt véletlen. Zizou ott volt, látta. Mielőtt sarkon fordult volna, egy interjúba bújtatva még adott néhány tanácsot a vezetőségnek, hogy szebbé festhessék a jövőt. Aztán folytatta, méghozzá egy kulcsmondattal:

Mindig többet kérünk a játékosoktól, de az elért eredmények után hogyan is kérhetnék többet tőlük? Ezért gondolom, hogy változásra van szükség.”

Ugye mindenki érzi, mekkora súlya van ennek a két mondatnak? Egyértelmű, hogy Zidane érezte annak előszelét, hogy a történelmet évekig író játékosokat nagyon nehéz lesz motiválni. És még mindig tudta tetézni:

Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy továbbra is ilyen sikeres tud maradni a Real MadridSzükség van némi változásra, de a keret továbbra is nagyon magas minőséget képvisel. A legjobbakat kívánom nekik a jövőre nézve.”

El is árulja, hogy nem biztos a sikeres folytatásban – nyilván nem ok nélkül. Emellett újra elmondja, hogy változásra van szükség.

„Minden csapat életében vannak állomások. Úgy érzem, ha itt maradnék, nagyon nehéz lenne versenyben lenni minden trófeáért. Fel kell ismerned, hogy mikor van itt az ideje a távozásnak. Játékosként is ezt tettem, és most edzőként is.”

Egy újabb érdekes mondat. Azt mondja, hogy érzése szerint, ha maradna, akkor nagyon nehéz lenne versenyben maradni. Vajon miért? A média épp a napokban szellőztette meg, hogy az utolsó hónapokban már nem volt megfelelő a viszonya a játékosokkal. Ezt a következő mondataival már akkor megcáfolta:

„Úgy érzem, hogy mindig megvolt köztünk a kölcsönös tisztelet a játékosokkal. Enélkül nem is működhetett volna. A döntésemnek semmi köze a játékosokhoz. Három év után már nagyon nehéz lenne fenntartani ezt a magas színvonalat. Nem meglepő módon én győzni szeretek, nem veszíteni. És ha úgy érzem, hogy már nem tudnék győzni, akkor változásra van szükség.”

Amellett, hogy eloszlatja a játékosokkal való viszonyáról szóló kétségeket, ismét elhint egy olyan mondatot, ami kulcsként szolgál a jövőre: három év után nagyon nehéz lenne fenntartani a színvonalat, illetve előrevetíti, hogy nem a győzelem korszaka következik. Nyilván ezt nem csak arra érti, hogy vele, hanem minden más tényező mellett is. A mondanivalója újra kiált a változásért.

Ha nem is teljesen egyértelmű, azért lehet sejteni, hogy mi állhatott Zizou távozásának hátterében: a francia érezte, hogy elérkezett az az idő, amikor a sikerek fenntartása érdekében új impulzusra van szüksége a klubnak. Ezen meglátását nagy valószínűség szerint közölte is a vezetőséggel, és felvázolhatott egy tervet a jövőre nézve. Senkinek se legyen kétsége afelől, hogy kért játékosokat a klubtól. Olyanokat, akik azóta sem érkeztek meg.

Zizou érezte, hogy ha nem érkezik meg a kellő változás, akkor nagy gondok lesznek. Látta azokat a belső problémákat, amik gátat szabhatnak a jövő eredményeinek. Az is elképzelhető, hogy a játékosokkal ápolt rendkívül jó viszonya miatt nem ő akarta meglépni azon játékosok kirakását, akik nélkül nagyobb lenne a siker valószínűsége – természetesen a megfelelő pótlás, a kellő új impulzus ékezése mellett.

De mi történt ezután? Hát kérem, semmi. Zidane szólt, a vezetőség pedig nem lépett semmit. Olyan játékosokra próbálták meg ráerőszakolni a vezérszerepet, akik erre nem alkalmasak. Nem elég, hogy a játékosok fejében élénken él az elmúlt öt esztendő, ott van a siker okozta mámor, az évek alatt lejátszott, európai szinten legtöbb mérkőzés, ami már önmagában is megnehezíti a dolgot, és nem csak mentálisan, hanem fizikailag is terhelően hat, ám egy ennél sokkal nagyobb teher is ránehezedett a vállukra: a korábbi vezér pótlásának terhe. Érezzük, hogy mi történt: a sikerre lényegében már „alkalmatlan” játékosok léphettek elő a vezérszerepbe. Változás jött tehát, csak nem pont olyan, amilyenre a francia gondolt.

A játékosállományban beállt apróbb változások nem tűntek elegendőnek, emellett edzői szinten is csak „torzulás” történt. Vessünk egy pillantást erre a videóra:

Látható, hogy mit jelentett Zizou ezeknek a játékosoknak. Most feltennék egy igen egyszerű kérdést: hányszor láttatok hasonló momentumokat edző és játékosai között az idei szezonban, akár JLo, akár Solari irányítása alatt? Én tulajdonképpen egyszer sem. Ez szintén döntőnek bizonyult. Mert bármennyire is jó taktikus Loptegui, és akármennyire is mutatja meg Solari, hogy itt bizony ő az erősebb, nem pedig a játékosok, a sikerek elmaradnak. Egyik edzőnek sem sikerült elnyernie az öltöző feltétel nélküli bizalmát úgy, mint a franciának. Neki ehhez még tettek sem kellettek, elég volt csak megjelennie. Az már csak hab a tortán, hogy ő nem a két utódja módszereivel próbálta megdorgálni vagy megváltoztatni játékosait, nem olyanokkal, amikkel akár az érintetteken kívül a többiek bizalmát is elveszítheti – lásd például Isco történetét…

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egyetlen járható út Zidane reinkarnálása (ez egyébként szerintem nem is fog megtörténni), egyszerűen csak annyit, hogy egy olyan trénerre van szüksége most – leginkább nyártól – a klubnak, aki ki tudja harcolni az itt maradó, valamint a már sokat emlegetett változás érdekében remélhetőleg érkező játékosok feltétel nélküli bizalmát. Hogy ezt a személyiségével vagy a módszereivel éri-e el, az itt most irreleváns, de el kell érnie, hogy minden játékosa beálljon mögé, és védelmezze őt akár az élete árán is. Pontosan úgy, ahogy Zizouval tették. Ha ez megvalósul, a többi is könnyebben jön majd magától, hiszen az már bizonyított, hogy a világ legnagyobb klubjánál nem a taktikáé az öltözőn belül a főszerep…


  • Forrás: penamadridista.hu
  • Szerző(k): Zs. Csaba

Hozzászólások

Tabella