Miután 1011 napig ült Európa trónján, a Real Madrid elszenvedte története legnagyobb hazai vereségét a nemzetközi porondon, ezáltal nyomatékot adva annak, hogy itt és most egy feledhetetlen időszak zárult le. Bárcsak ezen az estén a Real Madrid szurkolói felnőttek volna ehhez a történelmi pillanathoz, és a helyükön maradva köszönték volna meg ennek a generációnak az elmúlt években elért eredményeit, ahelyett, hogy idő előtt távoztak a stadionból. Egy ideje azonban megfigyelhető, hogy a Santiago Bernabéu drukkerei egy részének elég hiányos és rövidtávú az emlékezete. Csak a sikerek idején állnak igazán a csapat mellett, amely a legrosszabb szurkolók ismertetőjegye.
Még mindig van lehetőség történelmet írni. A kedd esti kudarc után elgondolkodik az ember, hogyan tovább. Itt az ideje, hogy Florentino Pérez cselekedjen: a kérdés az, képes megismételni a történelmet? A holnapi napon a 72. életévét betöltő klubvezető elnöki érája alatt a mindenféle sikert megélhetett. De még egy olyan befolyásos ember, mint ő, sem menekülhet a Real Madridot körülvevő elvárások elől. Azt kívánni azonban, hogy távozzon az az ember, akinek a vezetése alatt öt évből négyszer is Bajnokok Ligáját nyert a csapat, nem több, mint egy hirtelen felindulásból származó ötlet.
Világos, hogy az utóbbi időben több rossz döntést is hozott. Ezek közül a legjelentősebb, hogy alábecsülte azt az űrt, amely Cristiano Ronaldo távozásával keletkezett, illetve nem is pótolta őt olyasvalakivel, aki legalább enyhíthetett volna a portugál eligazolásával felmerülő problémákon, még ha teljesen nem is pótolhatta volna a klub korábbi ikonját. Könnyű belátni azt is, hogy Gareth Bale, Marco Asensio, és Karim Benzema rászolgáltak a bizalomra három, sorozatban elhódított Bajnokok Ligája serleg következtében. Ez a bizalom azonban immár a múlté. Zinédine Zidane távozása sem segített a helyzeten, bár a francia távozásáért a személyes kiégettsége, néhány játékosával való kapcsolatának kiüresedése is okolható, csakúgy, mint maga Pérez.
A legsúlyosabb következményekkel járó hibája azonban két évvel korábbra datálódik, amikor nem ismerte fel a stratégiai jelentőségét Kylian Mbappé leigazolásának, még ha ez Gareth Bale létszámfelettivé válását is eredményezte volna. A Real Madrid pénzügyileg igen erős ajánlatot tett az asztalra, de nem tudta eloszlatni a fiatal francia édesapjának kétségeit. Ez Pérez visszatérő hibája: úgy gondolja, hogy a pénz mindent megold, de elhanyagolja az érzelmi oldalt. Ezért maradt le, vagy kellett, hogy lemondjon a csapat számos játékosról is az elmúlt években.
A jelenlegi szituáció nem kényelmes az elnök számára, főleg, mert a helyzet drasztikusan változott, és a múltbéli dominancia és könnyedség szertefoszlott. A klub legnagyobb riválisa továbbra is a soraiban tudja Lionel Messit, míg a Realnak már nincs Ronaldója. Bár rendelkeznek egy szupersztár leigazolásához szükséges pénzmennyiséggel, a két kiszemelt Neymar és Mbappé, akiktől semmi pénzért nem válna meg a jelenlegi klubjuk. Képes-e Pérez megismételni a történelmet, és véghezvinni egy olyan kaliberű igazolást, amellyel erőt demonstrál? Tető alá hozni egy olyan üzletet, amelyet a múltban már számtalanszor megvalósított, amelyeknek a jelenlegi hírét is köszönheti, és ami újra izgalomba hozza a Real Madrid szurkolóit? A klub tagjai egyértelműen és megmásíthatatlanul ezt követelik.
