2019. március 23., szombat

Egytől egyig: Real Madrid – Barcelona (0-1)

  • Zs. Csaba
  • márc. 3, 2019, 1:14 du
Sajnos lassan már azok sem tudnak nevetni a „viccen”, akik kitalálták, hogy a Barcelonának két hazai pályája is van: a Nou Camp meccseket játszani, a Bernabéu pedig edzeni… Jelenleg ugyanis ez a rettentően csúf valóság. Ez volt zsinórban a negyedik elbukott hazai Clásico, de mégis az a legfájóbb, hogy mennyire sima volt. Nem hálás feladat most pontozni, de minden mélység ellenére azért voltak reményt keltő pillanatok is, valamint olyan teljesítmények, amikkel érdemes foglalkozni. Jöjjenek hát a pontok.

Csapatok

Real Madrid (6)
Úgy gondolom, ennél jobban nincs értelme lehúzni a csapatot, mert a tegnapi mérkőzést nem lehet totális csődnek nevezni. Egy biztos: a fejekben még mindig élénken rajzolódott ki a szerdai mérkőzés képe, ez pedig béklyót kötött a lábakra, valamint rányomta bélyegét a másodperc törtrésze alatt meghozott döntésekre is. Mezőnyben még csak-csak sikerült felvenni a versenyt a Barcelonával, főleg a középpályán – egy darabig, de két komoly területen is sokkal jobb volt az ellenfél: védekezésben és támadásban. Utóbbi már másodjára bizonyult végzetesnek a héten. Mert azt nem állíthatjuk, hogy madridi oldalon ne jutott volna el elégszer a labda a támadóharmadba (főleg az első félidőben), ám ott teljesen megállt a tudomány. A támadóhármas olyan volt, mint egy mély kút, ami elnyelte az összes bogyót, amit a többiek odáig cipeltek. Mindemellett persze az sem szerencsés, ha védekezésben a világ egyik legjobb védőjénél többször is lekapcsolják a villanyt a toronyban – egy ilyen kihagyás miatt születhetett meg Rakitić találata is. A második félidő aztán rossz döntések sorozatát hozta, a pályán és a kispadon is. Így a 90 perc után, valamint aludva egyet a történtekre, azt lehet mondani, hogy örüljünk, hogy végül megúsztuk egy egygólos vereséggel. Addig, míg ők egyetlen hibát is végzetesen tudnak büntetni, a Real Madrid pedig tucatnyi hibából egyet sem tud kihasználni – még ha tegnap nem is volt tucatnyi hiba a vendégeknél –, felesleges irracionális álmokat dédelgetni a Clásicókat illetően. A góltalanságért pedig igen nagy árat kell fizetni: a csapat három nap leforgása alatt írta ki magát végérvényesen erre az idényre két sorozatból is. Ami a harmadikat illeti, ahhoz nagyobb csodára van szükség, mint Iscónak a kezdőcsapatba való visszatéréshez.

Barcelona (7)
A két csapat közül ők vették komolyabban a madridi mezen lévő szponzorációs feliratot: Fly Better... Nem szükséges vitát nyitni arról, hogy tegnap melyik volt a jobb csapat. A szerdai mérkőzés után joggal lehettünk csalódottak, mert ott lett volna keresnivalója a Real Madridnak, tegnap azonban nem volt. Úgy nőtt a hazaiak fölé a vendég gárda, hogy igazán jól most sem játszottak. Mi több, Messi is teljesen halovány volt, a két mérkőzésen összesen háromszor vette célba a Real Madrid kapuját, ebből egy szabadrúgás volt… Ez a tény még fájóbbá teszi az egészet. Az meg pláne, hogy míg Solari a cseréknél saját zacskóját célozta meg bicskájával, addig Ernő minden húzása bejött – elég csak Vidalra gondolni, aki feltüzelt bikaként szántotta fel a gyepet, fontosabbnál fontosabb szereléseket bemutatva. A legfontosabb azonban mégis az, hogy náluk még Rakitić is képes bérgyilkosi pontossággal befejezni egy akciót, míg madridi oldalon ez jelenleg luxuscikknek számít valamennyi játékos esetében.

Játékosok

A Real Madrid legjobbja – Sergio Reguilón (8)
Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy mi lenne, ha 11-en küzdenének akkora szívvel, amekkorával ez a srác teszi meccsről meccsre… Lehet, hogy becsúszik egy-egy rossz passz, és az is, hogy technikailag nincs annyira képzett, mint Marcelo, de kétségtelen, hogy óriási, habfehér szív dobog a mellkasában, ami megállás nélkül viszi őt előre. Nem tudom, hogy honnan meríti azt az óriási energiát, amit tegnap is kint hagyott a pályán. Ráadásul az önbizalma is rendben van, nem ijedt meg attól sem, hogy Messit próbálja meg kicselezni. Megállás nélkül ment, támadásban és védekezésben is sikerült jól teljesítenie, madridi oldalon övé volt a legtöbb labdaszerzés. Nincs miért szégyenkeznie, az egyszer biztos. Ő azon játékosok egyike, akik miatt képes vagyok hinni abban, hogy ez a klub többről szól, mint a puszta csillogás és profit. Ő az, aki miatt hinni kell és lehet abban, hogy újra vissza fog kerülni a klub oda, ahová az elmúlt fél évtized során tartozott, hiszen az ő vállát és szellemiségét még nem nyomja négy BL-trófea mámora és súlya.

Thibaut Courtois (5)
A távolabbról érkező lövéseknél nem volt gondja, közelről viszont kétszer is megmérték: Messi emelése szerencsére elment keresztbe, Rakitić viszont nem hibázott: a ritmikus gimnasztikát hibátlanul toló belga fölött szépen emelt a hálóba. Sajnos mai napig nem érzem biztonságban a kapunkat, ha Courtois-ra egy az egyben vezetik rá a labdát, és ez nem véletlen: ilyenkor az esetek legnagyobb hányadában gól következik. A labda játékba hozataláról pedig lenne még mit tanulnia Ter Stegentől, aki bár papíron nem, a gyakorlatban jelenleg a világ legjobb hálóőre.

Dani Carvajal (5)
Rendszeresen jól ért fel a támadásokkal, amelyekhez többet tudott hozzátenni, mint az előtte pályán nem lévő szélső. Védekezésben viszont folyamatosan meggyűlt a baja Dembélével, aki szabadon fickándozhatott a bal oldalon – szerencsénkre annyira volt hatékony passzokban és lövésekben, mint a mi Vinink. A történet azonban úgy kerek, ha megemlítjük, hogy Carvajal gyakorlatilag semmilyen segítséget nem kapott Bale-től védekezésben.

Sergio Ramos (4)
Legtöbb felszabadítás ide vagy oda, ez bizony kevés volt. Leginkább fejben. Rakitić gólja előtt, a vendégek kényszerítője során ő maradt le az egyébként átlagon aluli sebességgel bíró horvátról, aki köszönte szépen, élt is a kapitányunk teremtette lehetőséggel. Nem elég, hogy nyakig benne volt tehát a meccset eldöntő találatban, még a pirosért is keményen megdolgozott: egyszer kint hagyta a lábát Messinek, azt követően alkarral kínálta meg az argentint. Imádom Ramost, minden hülyesége ellenére is, ám amennyire jó meccsei voltak az elmúlt hetekben, most legalább annyira volt sötét nála a toronyban. Ilyenkor sokkal inkább csak hátráltatja a csapatot, nem pedig előre viszi.

Raphaël Varane (6,5)
Jobb meccset hozott a 25 éves francia, mint szerdán, a védelem tagjai közül Reguilónt követően egyértelműen ő volt a legjobb. Övé volt a második legtöbb labdaszerzés és a második legtöbb felszabadítás is, és megcsillogtathatta sebességét is, aminek köszönhetően kellőképp le tudta radírozni Suárezt a pályáról.

Casesmiro (5,5)
Az első félidőben nem kezdett rosszul, de aztán folyamatosan eresztett lejjebb és lejjebb. Nem szűrt rosszul a középpályán, de sokszor lassította le a támadásokat vagy rontott passzt, amikor nem kellett volna. Éppen ezért is nem értettem, hogy miért mellé, és miért nem helyette érkezett Valverde…

Toni Kroos (5)
Nem játszott jól a német. Esetében muszáj megjegyeznem a sebességet: Toni sosem volt gyors, de az elmúlt időszakban a nagy meccseken rettenetesen kiütközik az egyik legnagyobb gyengéje, a sebessége. Bármennyire is képes gyorsan döntést hozni és passzolni, ha nála a labda és megpróbálja azt tartani, vagy ha labdavesztésnél megiramodik az ellenfél, akkor egyszerűen képtelen felpörögni. A cseréje indokolt volt, azonban nem íly módon, ahogy történt. Ezzel taktikailag 10-15 perc erejéig feláldoztuk magunkat a Barcelonának – erről azonban majd Solarinál bővebben írok.

Luka Modrić (6,5)
A középpálya legjobbja volt, neki köszönhető, hogy sokszor sikerült középen a Barcelona fölé nőni. Ő mozgott a legtöbbet, ennek köszönhetően ő is volt a legtöbbet játékban. Keményen belement a párharcokba, nem féltette magát, volt, hogy már méterekről repült a labdáért. Igen ám, de sajnos az építkezés során ő is túl gyakran volt pontatlan, amivel már eleve lehetetlen helyzetbe hozta az amúgy sem brillírozó támadókat.

Vinícius Jr. (5,5)
Ő a reménysugár a támadósorban, de tegnap neki sem ment igazán. Hiába gyors, hiába ügyes, egy támadót az alapján ítélnek meg, hogy miképp tud reagálni az igazán éles helyzetekben: nos, Vini a legtöbb kulcspasszát, valamint a legtöbb ziccerét vagy nagy helyzetét jelenleg még elhibázza. A kritikus pillanatokban még nem elég éles, de nem szabad az ő nyakába varrni a vereséget. Már az is túl nagy dolog, hogy a stáb benne látja a támadósor vezérét, ekkora terhet nem lenne szabad egy 18 éves fiú nyakába aggatni.

Karim Benzema (3,5)
Visszajárt labdákért, de sem a kapu előtt, sem az összjátékok során nem tudott kellően hatékony lenni. Egyetlen ziccere volt, akkor is mellé rúgott a labdának, ráadásul még lesen is állt. Képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem volt cseréje a padon ezen a meccsen sem.

Gareth Bale (2)
Sokak szerint ez volt a nagy lehetősége a bizonyításra. Nos, bizonyított. Sokadszorra igazolta, hogy ő sosem lesz vezére a Real Madridnak. 60 perc alatt nem csinált semmit, 14 passza volt összesen, annak háromnegyede sem talált társat. A védekezésbe sem tudott besegíteni. Lehet, hogy játéktudásban Lucas messze elmarad tőle, de az biztos, hogy ennél sokkal többet hagy kint a pályán 30 perc alatt. Levonulása közben a Bernabéu egyértelműen jelezte a walesi számára, hogy a jövőt nem itt kellene terveznie. Talán ez jár az ő fejében is, és ez lehet az oka annak, hogy ismét elhagyta a Bernabéut már a mérkőzés vége előtt – ha a híreknek hinni lehet…

Cserejátékosok

Fede Valverde (6,5)
Nem értettem a cseréjét, vagyis leginkább azt, hogy miért így cserélt a stáb. Ettől függetlenül az uruguayi jól szállt be, fontos szereléseket és labdaszerzéseket mutatott be, nem ijedt meg a lehetőségtől.

Marco Asensio (5)
30 perc jutott neki, egy-két szép megmozdulásra volt csak elég, a világot nem váltotta meg. Bale mellett számomra ő az idény legnagyobb csalódása, és egyre kevésbé hiszek abban, hogy képes lesz betölteni azt a szerepet, amit a vezetőség és a szurkolók – a tehetsége alapján jogosan – szántak neki.

Isco (5,5)
Hosszú kihagyás után Solari elővette az elfelejtett embert. Nem egyszerű ilyen helyzetben beszállni, pláne nem a Barcelona ellen. Ettől függetlenül úgy vélem, nem vallott szégyent. Nem volt igazán jó, de legalább volt valaki a pályán, akiben ott volt a váratlan lehetősége. Többet érdemelne a jelenlegi helyzeténél, még akkor is, ha formán kívül van. A padon és a lelátón még soha senki nem tudott formajavulást elérni és felmutatni. A Bernabéu is egyértelműen jelezte, hogy a Solari-Isco csörtében melyik félt támogatja…

Edzői teljesítmény

Santiago Solari (3)
Elérkeztünk egy sarkalatos ponthoz: az edzői szerephez. Alapvetően szeretném több részre bontani ezt a történetet: kezdőcsapatra, cserékre, taktikára, valamint Solarira általánosságban.

Kezdőcsapat: Úgy vélem, túl sok ponton nem lehetett belekötni a kezdőcsapatba. Egyedül Bale pályára küldése volt furcsa, hiszen semmit sem tudott felmutatni az elmúlt hetekben a sértődöttségen kívül. Játszatása meglehetősen rossz döntésnek bizonyult.

Cserék: Már az agyvérzés közeli állapot, amikor meglátod, hogy a Barcelona ellen a Real Madrid kispadján nincs cserecsatár. Egy csatár. A Barcelona ellen, ahol azért jó eséllyel szükséged lesz a gólokra, amiket Benzol nem mindig tud szállítani. Egy csatár: esetünkben az a Mariano, aki képes felszántani a pályát azért, hogy odakerülhessen a kapu elé. Lényegtelen, valahogy megbirkózol azzal a sötétséggel, ami elönti az elméd, majd jön a mérkőzés. Nem mennek patentul a dolgok, 0-1-es állásnál cserére szánod el magad. A középpályát akarod megerősíteni, mert Kroos és Casemiro sem nyújtják a legjobbjukat, nem folynak zökkenőmentesen a támadások. Ott van a padon Isco, Ceballos, valamint Valverde, akik közül ketten képesek váratlant is húzni és kellően támogatni a támadásokat jobb napjukon. Gondolhatnánk. Aztán felbukkan a pálya szélén Valverde. Sebaj, biztos Casemiro helyére érkezik, hátha jobban folynak majd vele a támadások, a védelem kellő segítése mellett. A fenét, Kroos jön le. Mit eredményez mindez? 0-1-es állásnál két védekező szellemű középpályást, valamint egy egyedül maradt Modrićot, akit már Kroos sem tudott az előrejátékban megfelelően támogatni. Ennek következtében azt láthatjuk, hogy a támadások esetén a támadóhármas és Modrić mögött nagyjából 20 méteres szakadékkal ott van Valverde és Casemiro, de nincs érkező ember, aki be tudna szállni a játékba. Ennek felismerése 15 percet vesz igénybe, aztán érkezik Isco, méghozzá Casemiro helyett. Megtörténik tehát az a csere, aminek meg kellett volna történnie már 15 perccel korábban. Az már csak hab a tortán, hogy a pályára érkező három cseréből kettő közel sem futja élete formáját, és egyikük sem volt kezdő egynél többször január óta…

Taktika: Ezzel a résszel túl sok probléma nem lett volna, ha a két szélső hátvéd kellő segítséget kap védekezésben, illetve ha a Valverde-Kroos cserével nem sikerül a meccs egyik legrosszabb taktikai döntését meghozni.

Solari: Nincs vele problémám, és nem is varrnám az ő nyakába a tegnapi meccset, mert a helyzetek – bár nem annyi, mint szerdán – megvoltak. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy nem ő a megfelelő ember a csapat megreformálására és újjáépítésére. A kezdőcsapat ki van zsigerelve, Vinícius hónapok óta nem pihent, a szankcionálásnak pedig egy olyan formáját választja, amivel egyértelműen magára és a klubra haragítja a játékosokat. Értem én, hogy Isco és Marcelo nem ok nélkül kerültek ki a csapatból, pocsék formában volt mindkettő. De az nem visz előre egy ilyen helyzetben, ha a padon és a lelátón tartjuk őket megállás nélkül. Nem tegnap kellett volna bedobni őket, de a lehetőséget muszáj megadni számukra a javulás érdekében. Mert lehet folyamatosan mantrázni, hogy mindenki egyaránt fontos, ha közben van legalább féltucat olyan játékosa a csapatnak, akik még a pad közelébe is nehezen kerülhetnek. 


  • Forrás: penamadridista.hu
  • Szerző(k): Zs. Csaba

Hozzászólások

Tabella