Egytől egyig: Levante – Real Madrid (1-2)

  • Ny. Viktor (viiiik)
  • Feb. 25, 2019, 8:51 a.m.
Egy rendkívül furcsa és kellemetlen érzésekkel járó mérkőzésen vagyunk túl, amely után a három pont inkább komoly tehernek érződik, mintsem kiharcolt eredménynek. A valenciai csapat nem ezt érdemelte, és mi, szurkolók sem ezt érdemeltük, éppen ezért engedjétek meg, hogy ezúttal elrugaszkodjak a számok világától, és szövegesen dolgozzam fel a tegnap este bennem lezajlottakat, és az ehhez kapcsolódó dolgokat, mert egy elég uras menetelés közepén komoly aggodalmaim vannak a pályán, és a pályán kívül történtek okán.

Fair Play. A dohányközpontú, végletekig plasztikázott, érzelmileg kizsigerelt labdarúgóközegben egyre inkább jelentőségét veszti a kifejezés, ami továbbra is a sportág központi gondolata kellene, hogy legyen. A tiszta játék, a tiszta körülmények alapjaiban határozzák meg a játékélményt, a játék minőségét, szabályosságát, becsületességét. Lehet, hogy sokaknak fontosabbak a tabellák, a pontszámok, meg a felhajtás, de számomra alapvető elvárás, hogy a felek a pályán fair küzdelemben mérettessenek meg, és a tisztelet minden résztvevő felől és felé meglegyen. És ez nem arról szól, hogy eltartott kisujjal kell szerelni, hogy még véletlenül se lötyögtessük ki a csészényi teát. Hanem arról, hogy győzni és veszíteni is csak felemelt fejjel, úriemberként viselkedve lehet. Sokkal többre értékelendő ugyanis egy becsületesen elért harmadik hely, mint egy olyan ezüst-, vagy aranyérem, melyhez igaztalan pontok, amatőr játékosi hozzáállás, a professzionális futballal össze nem egyeztethető viselkedésformák tapadnak.

190225_Bale

Többféleképpen lehetne közelíteni az események felé, kezdjük Gareth Bale-lel. Az Atlético Madrid elleni „gólöröm” eléggé megosztotta a szurkolókat, volt aki elítélte őt, miszerint így nem lehet viselkedni, megint mások teljesen elfogadhatónak tartották, hogy belőle így törnek ki az érzelmek. Nos elnézést, ha valakit megbántok, de Bale egy büdös paraszt volt. Akkor is, és tegnap is. Ugyanis az érzelmek kifejezésének vannak olyan módszerei, amiket tudok úgy jellemezni, mint egy fricska, egy kis szurkálódás. Így például Messi mezlevétele, vagy amikor Ronaldo intette csendre a katalán drukkereket, egyaránt pimasz és kicsit szemtelen, mégis emberi megmozdulások voltak, amelyek nem léptek át egy bizonyos határt. Bale ezzel szemben láthatóan beintett a matracosok szurkolóinak, és a különféle bizottságoknak azóta sem volt töke egy szép hosszú eltiltással megjutalmazni őt, csak toszogatják az ügyet jobbra-balra. Aki pedig ehhez asszisztál, dicsér és tapsikol, az semmivel nem jobb, mint a tökeire eksztázisban zoomoló Simeone, de hogy tovább példálózzak, ennél még talán Diego Costa is nagyobb úriember tudna maradni, ami nagy szó, és egyben nem túl nagy dicséret. És itt mutatkozik meg a konfliktusokat ugyan felvállalni hajlandó Solari hibája is, aki ahelyett, hogy technikai döntéssel szépen jegelte volna Bale-t a szezon hátralévő részében (de legalábbis addig mindenképp, amíg ítélet születik az ügyében), még kezdette az Ajax ellen, illetve becserélte a legutóbbi két bajnokin is, sőt a sorsdöntő büntetőt is rábízta tegnap. Láttuk, hogy a játékos ezt hogy hálálta meg: sértődötten csapkodott, mint egy kisgyerek, majd dacos kergetőzésbe kezdett a labdáért a Levante védőinek passzolgatása közepette. Ha rajtam múlna, már nem húzhatná magára a Real Madrid szerelését, csak edzésen, illetve az első szembejövő, és valami elfogadhatót kínáló csapatnak (és itt bőven nem a vételi ára környékéről beszélünk) odaadnám, vigye messzire.

190225_Benzema

Itt át is kötnék a Bale tizenegyesét eredményező helyzetre, ugyanis mindkét gólunk a VAR-t követően született. A VAR alapvetően egy hasznos dolog lehetne, ha megfelelő helyzetben használnák szintén megfelelően. A helyes alkalmazásra láttunk már példát, egyértelműeket, és szabálykönyvileg helytállókat egyaránt, nem véletlen azonban, ha a hibák, tévedések jobban megmaradnak. Hiszen a videós visszanézéstől egyértelmű, ellentmondást nem tűrő, fekete-fehér döntéseket várna az ember. Hogy ez mennyire nincs így, arra iskolapélda lehetne a tegnapi mérkőzés. Az első félidőben Modric próbált centerezni, majd Bardhi a feje elé kapta a kezét, elég buta módon. A jogosság oldaláról itt nem közelítenék, hiszen visszanézve az esetet, ez egy befújható tizenegyes volt. De könyörgöm, nem 1-2 perccel később megítélve! Egy kis szobában egy seregnyi embernek ez az egyetlen feladata van. A tévé előtt ülve is gyanús volt a helyzet, és az ilyesmire azonnal reagálni kell. Egyrészt, mert van a meccsnek egy dinamikája, lélektana, amit nem szerencsés ily módon kieszközölt közbevetésekkel, kvázi a semmiből megtörni, másrészt elég tisztességtelen dolog a Levantéval és a hazai szurkolókkal szemben, akik pl. a stadionból elég nehezen ítélhették meg elsőre, hogy mi is volt ez. Mennyiből állna ugye rászólni az ember fülére, hogy xy eset gyanús, állítsd meg a játékot, míg megvizsgáljuk? 5 másodperc? Ha mondok tízet, akkor már elég jóindulatú is vagyok. De ekkor még nem gondoltam volna, hogy a második félidőben ezt is felül lehet múlni. 1-1-es állásnál már (mivel az ellenfél egy tanítani való támadást vitt végig a jobb oldalunkon, és fejezett be góllal) szöglettel jöhettünk. A beívelés után Casemiro elé érkezik a labda, aki lőni nem tud, csak eltolni a labdát. A Levante játékosa a labdát szeretné elrúgni, lendít. Nem találja el, azonban Casemirót sem, aki viszont látványos repülésbe kezd, majd már miközben dobja fel magát, a másik lába egy kicsit összeér az ellenféllel. A bíró a büntetőpontra mutatott, a hazaiak jogos felháborodása közepette, én pedig nyugodt szívvel ültem a tévé előtt, mondván ezt visszanézik, és Casemiro kap egy sárgát színészkedésért. Nem így történt. A VAR helybenhagyta a bírói döntést, több szögből felvett visszajátszások megtekintése után, aminek következtében a hisztiző walesi győztes gólt ért el. Ebből aztán egyenes ági következmények, hogy a VAR-ral szembeni ellenérzések csak nőnek, a Levante játékosai és szurkolói kifosztottnak érzik magukat, mi pedig nem tudunk igazán örülni ennek a győzelemnek, a körülmények alakulása okán. Sőt, sehogysem tudunk örülni. Szégyen, nem szégyen, és nyugodtan szóljon le érte, aki szeretne, szinte vártam a karmikus igazságszolgáltatást, és a Levante egyenlítő gólját. Ugyanis amikor fel tudunk háborodni azon, hogy a VAR góltól foszt meg minket (erre is volt példa), azt is észre kell venni, amikor ez az aktuális ellenféllel történik, és engem ugyanolyan kellemetlenül érint ez a hiba is.

190225_csapat

És ha már a hibák, kössünk át Solarira, hogy egy kicsit foglalkozzunk konkrétabban az edző helyzetével, szerepével. Kezdjük azzal, hogy az argentinnal kapcsolatban az érkezésekor világos volt ideiglenes, az idény végéig szóló szükségessége, még akkor is, ha Pérez többéves kontraktusban egyezett meg vele. Ez azóta sem változott, azaz hiba lenne elküldeni pl. most, de hiba lenne még a helyén tartani augusztusban, és ezt vállalom akkor is, ha trófeával/trófeákkal zárjuk az évet. Hiába van meg benne ugyanis valamennyi tökösség, hogy mer kihagyni nagy neveket, mégsem menedzseli tökéletesen ezeket a helyzeteket. Solari tökeinek külsőleg megállapított növesztésében elvitathatatlan szerepe van az orvosi szoba fejleményeinek. Hajlamos ugyanis a közvélekedés Llorentét és Viniciust Solari „találmányaként” beállítani, az igazság azonban az, hogy előbbi Casemiro sérülése miatt került előtérbe (miután Ceballos is hamarabb került képbe azon a poszton, és produkált felsülést), és a Bale-Asensio kettős kihagyásai nyomán került előtérbe a brazil tini is. Nem ellenük szólok, hiszen a teljesítményük önmagáért beszél, de ne akarjuk ezt Santi hatalmas agytrösztjének beállítani, ami csupán az események számára kedvező alakulása. Persze hiba lenne elvitatni tőle egy-két valóban szükségszerű és jó döntést, ám vegyük észre: azzal, hogy cserélődik a csapat, és szükségszerűen forog a keret, mert mindig más sérül meg, vagy kerül eltiltásra, azzal nő a motiváció a bekerülőkben. Akik, ha jól teljesítenek, az húzza az alapembereket is, és ez az egész így egy öngerjesztő folyamattá nemesedik. Azonban most szépen lassan kiegyenesedett a keret, Solarinak is lett egy sajátos gálakezdője, amivel kiismerhetőbb a csapat, és a motiváltság kérdésében is mutatkozhat némi változás. A tökös döntéseknek kellene mutatnia egyfajta következetességet is, amit viszont hiányolok, ami nélkül megkérdőjelezhető a teljes folyamat. Mondok egy példát: a Reguilón – Marcelo eset összességében Solarit igazolja (és nem amiatt, mert Reguilónnal általában győzelem jön, Marcelóval nem, ez nem egy emberes kérdés), mivel a fiatal srác élni tud a játékpercekkel, Marcelo pedig közel sem kihagyhatatlan eleme a mai Real Madridnak. Isco viszont pont a pedagógia be nem igazolódásának terméke, aki a sajtó felé nem siránkozik, aki a pályán teszi a dolgát, aki ráadásul némely csapat ellen elengedhetetlen volna, mégis el van felejtve, pedig közel sem kesereg annyit kifelé, mint Bale, vagy akár Marcelo. Ezekre a problémákra egy nála tapasztaltabb, az építkezést folytatni akaró edző jelenthet megoldást a nyáron. Hogy a mérkőzésről is essék pár szó: Solari a kezdővel egyértelműen azt mutatta kifelé, hogy a bajnokságot nem tekinti lezártnak, ami szerintem elhibázott lépés a kupaesélyek tekintetében. A hangsúly egyértelműen a széleken volt mind a támadások vezetésében, mind azok levédekezésében (vissza lehet nézni, hogy Kroos és Modric szerepe mennyire domináns volt védekezésben – különösen előbbié –, és hogy Casemiro ezzel együtt mennyivel dominánsabb volt középen), azonban a jobb oldal Lucasnak köszönhetően halott volt, Benzema visszalépései sem működtek, a bal oldal munkája dicsérhető leginkább, illetve érdemes elővenni a középhátvédeket, akik a rossz döntések fokozásában versenyeztek egymással – nem véletlen, hogy Militao érkezésének híre ennyire erős. Ehhez még csapjuk hozzá a Levante két kapufáját, és azt, hogy jó szívvel nem tudnám értékelni a csapat teljesítményét, mert jó pontot nem tudok adni, rosszat meg nem akarok. Meg feleslegesnek is érzem ezúttal, hogy számokon menjen a perlekedés, annál több dolog történt, történik.

És itt érkezünk el a végszóhoz, és Florentino Pérezhez. Akinek a feladata az edzőkérdést felismerni, és megoldani, ahelyett, hogy a stadionprojekttel bohóckodik. Sokan előveszik őt a fiatalítás miatt, az igazolások minősége miatt. Értem ezeket a hangokat, és egy bizonyos szinten azonosulni tudok velük, azonban a fő csapásvonal egyáltalán nem rossz. Pérez időben ismerte fel, hogy a gazdasági változásokkal a játékospiacon is zajlottak az események, és manapság egyre fiatalabban váltanak a csillagok, ifjú üstökösök klubot. Ez szerintem elég jól működik nálunk, az öreg azonban tényleg elővehető amiatt, hogy 1-2 húzónév nem érkezett a fiatalított keret mellé erősítésnek. Például a Real Madridot nyolc éve körülugráló Hazard, a nyugdíjasként szintén nem definiálható, ellenben egy rutinos róka tapasztalatával bíró Mbappé, de akár még az emberileg kifogásolható, tudásában mégis zseniális Neymar is mondható (neki nem örültem volna annyira, de értettem volna az igazolás elvét). Mert egy Real Madrid nem teheti meg, hogy elengedi a legnagyobb halat, majd erre semmivel nem reagál a piacon, ahol gyengébb csapatok is igazoltak jóval nagyobbakat a nyáron. Nem a galaktikus éra hiányzik, nem kell, hogy minden poszton két világklasszis álljon rendelkezésre, de igenis kell a vérfrissítés, az új húzóerő, és ezzel együtt búcsút kell inteni azoknak, akikkel nem lehet tovább folytatni az utunkat.
 


Olvastad már?

Hozzászólások

Tabella