Miért pont most döntöttél a távozás mellett?
Most keresett meg a Leeds, és tetszett az ajánlatuk, valamint az, hogy mennyi reményt fűztek a leigazolásomhoz. Mindig is vonzott az angol bajnokság, és úgy éreztem ez volt az ideális pillanat a távozásra. Kilépni a komfortzónámból és valami újba kezdeni.
Kényelmesen érezted magad a Real Madridnál?
Kényelmesen nem. Volt egy pont nyáron, Courtois leigazolása után, amikor menni akartam, de nem jutottunk dűlőre. Úgy döntöttem, hogy maradok, bár tudtam, hogy kemény hónapok várnak rám, mivel 32 évesen harmadik számú kapusnak lenni nem éppen leányálom. Továbbra is folytatnom kellett a munkát, az edzést, és a csapat részének kellett lennem, mindezt pozitívan. Tudtam, hogy a következő fél-egy év nehéz lesz, és reméltem, hogy érkezik majd egy érdekes ajánlat. Volt néhány lehetőség nyáron, semmi konkrét, de a dolgok nem úgy alakultak, ahogy én szerettem volna. Nem volt olyan, ami érdekelt volna, úgyhogy tovább vártam.
De azt elmondhatjuk, hogy sikerült egy álmot teljesítened az utóbbi pár sikeres évben?
Ha valaki 7-8 évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy mi mindent fogok megélni a Real Madridnál ebben a három és fél évben, nem hittem volna el. Már annak is örültem, hogy az Espanyollal a spanyol első osztályban játszhattam, és mindig nagyon hálás leszek nekik a lehetőségért, amit kaptam tőlük: bekerültem a válogatottba, leigazolt a Real Madrid…Régóta szerettem volna visszatérni a Realhoz, hogy játszhassak és címeket nyerhessek. Kicsit idősebben visszatérni, pár első osztályban játszott meccsel a hátam mögött és számos cím bajnokának lenni büszkeséggel tölt el.
Milyen összegzést vonsz le az itt eltöltött évekből?
Pozitívat. Mindegy, hogy többet vagy kevesebbet játszol, de ha olyan emberekkel vagy egy öltözőben, mint Ramos, Modric, Ronaldo és a többiek, (nem akarok kihagyni senkit, mert fantasztikus a csapat, sok dolgot megkönnyítenek) az igazi megtiszteltetés. Pláne ha még aztán címeket is nyersz… Minden játékos többet akar játszani, én körülbelül olyan 40 meccset játszottam (43-at egészen pontosan), de mindenesetre pozitív mérleget vonok le.
Elégedett vagy azzal, amenyit játszottál?
Egy játékos sosem elégedett, mindig többet akar, ám tudnod kell azt is, hogy mi a szereped a csapatban, vagy hogy a csapattársad milyen jól teljesít. Leszámítva az idei évet Courtois-val, az utóbbi években Keylor volt ott, aki fantasztikusan játszott… Amikor egy ilyen szintű kapussal van dolgod, csak annyit tehetsz, hogy vársz, és ha játéklehetőséget kapsz, akkor megpróbálod a legjobbat kihozni belőle. Egy játékos sosem elégedett. Ha 10 meccsen játszol, akkor 15-ön akarsz, ha 15-ön játszol, akkor 20 meccsen akarsz. Nem arra fogok emlékezni, hogy mennyit játszottam és mennyit nem, hanem inkább mindarra, amiben részt vehettem.
Mire fogsz leginkább emlékezni?
Először is a bemutatásomra, amikor hivatalosan debütáltam a Realnál. Ez mindig is az álmom volt, amióta 20 évesen távoztam onnan. Az első BL-győzelem is különleges volt, de leginkább a második szezon, amikor megnyertük a bajnokságot és a BL-t is, ekkor játszottam a legtöbbet.
És mi a legrosszabb emléked?
Amikor tavaly kiestünk a Király-kupából a Leganés elleni visszavágón. Eléggé megviselt, hogy elvesztettük a versenyt, ráadásul hazai pályán, a Leganés ellen…
Az öltözői búcsúzás biztosan meghatott…
Igen, amikor így búcsúztatnak el téged, akkor tudod, hogy valamit jól csináltál a csapatban. Kivételes emberek, fantasztikus csapat. Az elnyert címek is szerintem nagyrészt a jó csapatnak köszönhetőek. Vannak köztük fiatalabbak, idősebbek, de mégis egyként mentünk előre. Az ilyen búcsúztatások óriási elégedettséggel töltik el az embert.
Sírtál valamikor az elmúlt napokban?
Erre inkább nem válaszolnék, megtartom magamnak….Amikor utoljára jársz a sportkomplexumban, tudod, hogy azok az utolsó pillanataid. Vagy az utolsó beszélgetés Solarival a pályára lépés előtt…mindezt el kell kicsit nyomni magadban, különben tényleg kicsordul pár könny. A családod miatt is, mert tudod, hogy ez nekik is nehéz váltás lesz…Többször is át kell gondolnod az ilyesmit.
Mi fog a legjobban hiányozni?
Elsősorban Spanyolország és Madrid, mert szerettem ott élni. Aztán a mindennapok a csapattársaimmal, az öltözőben eltöltött pillanatok, a madridi nyomás, hogy mindig topon kell lenni. Főleg a mindennapok fognak hiányozni, mert olyan a csapat, mint egy család.
Melyik játékos lepett meg legjobban az edzéseken?
Az első edzésnapom óta, egy ilyen kerettel…Mindenki. Az ambíció és a saját maguknak felállított követelmények, bármilyen meccsről is legyen szó. Ha nem tapasztalod meg belülről, akkor kételkedhetsz, hogy hogyan edzenek, de amikor a saját szemeddel látod, megérted, hogy miért nyernek annyit.
Milyen volt Keylorral együtt dolgozni?
Nagyon jó, már az első naptól kezdve. Bár személyesen nem ismertem, de néhányszor már szembekerültünk a pályán. Madridba érkezésünk előtt hasonló karriert futottunk be: mindketten a másodosztályból indultunk, ő az Albaceténél, én pedig a Cartagenában és Cádizban kezdtem, aztán bekerültünk az első osztályba, én az Espanyolhoz, ő a Levantéhez, és mindketten jó szezonokat játszottunk. Végül mindketten egy élvonalbeli, nagy klubhoz kerültünk, és már az első pillanattól kezdve megértettük egymást. Tudtuk, hogy ha keményen dolgozunk, akkor jobbak leszünk, és kölcsönösen segítettünk egymásnak, ha valamelyikünknek épp szüksége volt rá. És nem csak vele, hanem Rubén Yañezzel és Luca Zidane-nal is ugyanígy összetartottunk.
Mi hiányzott belőled, hogy megtartsd a posztod?
Nem tudom, nem gondolkodtam rajta. Amikor van egy olyan szintű csapattársad, mint Keylor, annyit tehetsz, hogy továbbra is dolgozol, és amikor lehetőséget kapsz, próbálod a legjobb formádat hozni. Például Zidane ebből a szempontból gyakran váltogatott minket. Játszottam amikor játszottam, egy olyan szinten, ami nem volt könnyű.
Az edzők közül Zidane-nak vagy a leghálásabb?
Először is Rafa Beníteznek és José Ángel Sáncheznek, mert nekik köszönhetem, hogy visszatérhettem a Realhoz. Hálásnak kell lenni azoknak, akik lehetőséget adnak neked. Zidane-nak is nagyon-nagyon hálás vagyok, jól kijöttünk egymással, és még ha nem is játszatott, mindig készenlétben tartott. Ha tartalékjátékos vagy, és az edző bizalmat szavaz neked – de nem szóban, hanem edzéssel –, az ad egy kis löketet és még jobban motivál. Például berakott kezdőnek az Espanyol ellen, holott Keylor is játszhatott volna, de tudta, hogy ez mennyit jelent nekem. Az ilyen részletek teszik olyan naggyá Zidane-t.
És milyen volt Keylor és Courtois árnyékában lenni?
Nem volt könnyű, főleg mentálisan. Ha 20 éves lennék, akkor felfoghattam volna tanulóidőnek is, de amikor már nem kezdő vagy, hanem tapasztaltabb játékos, ráadásul már nem annyira fiatal, akkor nehéz. Igyekeztem minél professzionálisabban viselkedni, keményen dolgozni minden nap. Voltak jobb és rosszabb napjaim, próbáltam a rossz napokat is jól viselni. Tudtam, hogy egy nap biztosan kapok majd egy ajánlatot a távozásra.
Te leigazoltad volna Courtois-t a Realhoz ilyen kapusok mellé, mint akik most vannak?
Nem tudom [nevet], nem foglalkozom ezzel, ez a klub dolga. Nem tudok neked mondani semmit, mert nem én intézem az igazolásokat.
A közösségi média alapján jó a kapcsolatod Luca Zidane-nal. Van olyan szinten, hogy helyt álljon az első osztályban?
Igen, idén elérte azt az érettséget, amire egy kapusnak szüksége van, és jó szezont játszik a Castillával, pedig a spanyol harmadosztály se könnyű terep. Van benne potenciál, hogy még feljebb jusson, aztán a többi meg a körülményektől függ. Az biztos, hogy rendelkezik a megfelelő technikával és tulajdonságokkal.
És mit gondolsz Luninról?
Szerény fiú, aki szeret dolgozni, és nem is akárhogy. Nem tudom, hogy Madridban fog-e maradni vagy sem, de biztos, hogy kapus lesz belőle.
Az előző évekhez képest mi hiányzik idén a Real Madridból?
Nem lehet egy dolgot megnevezni, mindenki nyerni akar, és ez fura helyzet. A meccseken vannak jó és rossz pillanatok, sérülések, a világbajnokságról visszatérő, nem kipihent játékosok, vagy olyanok, akik gyengén teljesítettek az előszezonban…Minden összeadódik.
Marcelo Bielsa döntő tényező volt a távozásodkor?
Részben igen, sok játékosnak tetszene, ha olyan edzővel dolgozhatna, mint ő, a stílusa és a mentalitása miatt. Aztán ott van még Victor Orta sportigazgató is, aki eljött hozzám személyesen Madridba, hogy elmagyarázza, mit szeretne tőlem Bielsa és mik a Leeds céljai, és mivel tetszett amiket mondott, meghoztam a döntést. Ki akartam lépni a komfortzónámból és kockáztatni kicsit, újra érezni a játék nyomását, megtapasztalni egy újabb élményt…Nagyszerű lehetőségnek tűnt.
Mi volt az első benyomásod Bielsáról?
Spanyolországban nem ismeretlen a neve, keményen dolgozik, minden játékosból kihozza a maximumot. Az edzéseken tudja, mire számítsunk az ellenféltől. Eddig még csak kétszer edzettem vele, de tudja, hogy mit csinál.
