2019. március 20., szerda

Egytől egyig: Real Madrid – CSZKA (0-3)

  • Zs. Csaba
  • dec. 12, 2018, 10:49 du
Van egy kedves barátom, aki szerint, ha a méltán híres muraközi csődör igen hosszú szerszámának van vége, akkor mindennek kell hogy legyen vége. És lám, tényleg így van. Mert az egyértelmű, hogy egy korszak lezárult a nyár folyamán a klub életében, de most vége van a 2011 óta tartó hazai veretlenségi sorozatnak is a BL-ben. Vége van a csoportkörnek. És bizony a türelmem is véges, és lassan elfogy. De ugyanezt a logikát követe ennek a semmilyen periódusnak is kell hogy legyen vége valahol. Reméljük, hogy nem az idény végén. Vegyük szépen sorra, hogy mi történt, néhány pontszám kiosztása mellet…

Csapatok

Real Madrid (4)
Jó kezdés, egy-két pofás akció, ígéretes lövés, kapufa… Majd jött ez:

A gyorsan bekapott két gól után (mindkettőnél érdemes kielemezni a csapatszintű védekezést, mert tökéletes példája annak, hogy hogyan ne…) teljesen széthullott a csapat, és láthatóan elengedte az egészet. Jött az újabb pofára esés. Mert legyünk őszinték, teljesen mindegy, hogy van-e tétje a találkozónak, a Bernabéuba (egyébként egyre kisebb számban) kilátogató szurkolók nem ezért fizettek és nem is ezt várták vagy várják a csapattól hétről hétre. És mi sem – igaz, mi legalább ingyen hozzáférünk. Egyébként sejtem, hogy mi lehet a háttérben: nyilván eljutott spanyol honba is a már sokszor meglovagolt téma, azaz hogy itthon a legtöbben nem tudják a televízióban követni a mérkőzéseket. A srácok, mert ők a mi srácaink, most mindent megtesznek azért, hogy ne hiányozzak a nappaliból és ne problémázzon azon senki, hogy nincs Spíler 2. Lényeg a lényeg, ennek most nem szabadott volna megtörténnie, semmilyen körülmények között. Egy-két játékos hozzáállása pedig továbbra is vérlázító, és őszintén remélem, hogy lesz is ennek következménye.

CSZKA Moszkva (6)
Eleinte csak nyomozták a labdát, majd kihasználták a hazaiak taktikai (milyen?) gyengeségeit és orbitális hibáit. Aztán szép lassan a kezükbe is vették az irányítást, legalábbis bizonyos periódusokban. Azt már nem szeretném kommentálni, hogy két győzelemmel estek ki a BL-ből a negyedik helyen, és azt a két győzelmet a Real Madrid ellen sikerült összekaparniuk. Sőt sikerült a madridiak történetének legnagyobb hazai kupavereségét is kiharcolniuk. Jókor, jó időben… de azért az érdemeikből ez mit sem von le.

Játékosok

Thibaut Courtois (5)
Nem szeretnék legjobb játékost választani, mert érzéseim szerint senki sem teljesített kiemelkedően a csapatból, akinek a teljesítménye értékelhető, azt értékelni is fogjuk. Ami Courtoist illeti, nem tudott extrát hozzátenni a meccshez, bár a gólokban nem volt benne, bravúrokat sem hozott. 

Álvaro Odriozola (5)
Nem tudok rá haragudni, mert őt legalább vitte a szíve előre folyamatosan. Megállás nélkül darálta végig a 90 percet, az már más kérdés, hogy a játékából óriási hasznot most nem húzott a csapat. A második gólnál egyébként nem nagyon találta a helyét, érdemes megnézni, hogy az egész akció során csak a labdára koncentrál, míg a jobb oldalon érkezett a gólszerző, teljesen üresen.

Javi Sánchez (4)
Az előző meccsét követően rögtön kikiáltották az új Ramost a teljesítményének láttán. Na most azt is megmutatta, hogy miben különböznek, illetve hogy milyen a kapitány egy gyengébb napján. Az első gólnál nem támadta meg a labdával kecsesen táncoló moszkvai támadót, majd a lövés pillanatában egy balett mozdulattal próbált meg hárítani, a második találatnál pedig pont akkor hozott rossz döntést és váltott irányt, amikor nem kellett volna. Ezeken kívül szépen takarított a kapu előtt, de a két hibája vagy bizonytalansága – kinek melyik tetszik jobban – sokba került.  

Jesús Vallejo (5)
Nagy visszatérője volt a Real Madridnak a spanyol védő, aki a tavalyi idényben, valamint a jelenleg is futó szezon első három hónapjában a társakkal csak a Sanitas közösségi házában találkozhatott. A rengeteg kihagyás ellenére nem vallott szégyent, övé volt a legtöbb visszaszerzett labda a védelemben, és a levegőt is megfelelően uralta. A védelem irányítása azonban nagy falat volt neki, ám ez nem is meglepő.

Marcelo (4)
Jól működött közöttük a kémia Viníciusszal, a problémát csak az jelentette, hogy védekezni egyikük sem szeret. Így történhetett meg a második gól előtti jelenet, amikor a bal oldalról tükörsimán érkezhetett az ember, majd a labda is középre. Örülök a visszatérésének, de a mindenkori edző feladata ellensúlyozni valahogy Marcelo védekezésbeli gyengeségeit, és ha elé is egy taktikailag fegyelmezetlen játékost állít, akkor az az oldal bizony nagyon csúnyán lógni fog kellő segítség nélkül. Lógott is.

Fede Valverde (7)
Üde színfolt a középpályán, a húszéves uruguayi a mezőny egyik legjobbjaként emelkedett ki a mérkőzés folyamán. Mondhatnánk, hogy a társak mellett nem volt nehéz dolga, de ez most ennél többről szólt: ő volt ugyan a középpálya egyetlen értékelhető játékosa, de egy olyan meccsen is kiemelten foglalkoznánk egy ilyen teljesítménnyel, amely során a társak is képesek legalább átlagos szintet hozni. Nos, az ifjú Fede 95 százalékos pontosság fölött passzolt, pedig övé volt a legtöbb átadás a mezőnyben. Emellett az ő nevéhez fűződött a legtöbb labdaszerzés is, szám szerint 8, amihez a védők közül is csak Vallejo tudott közel kerülni. Megsüvegelendő. Legalább ennek tudok örülni, ha már a többiek tettek arról, hogy keserű szájízzel kezdjem a cikket.

Marcos Llorente (6)
Az elmúlt hetek jó teljesítményeit követően némileg elveszettnek tűnt, de még így is bőven a jobbak között volt. A labdákat nem szórta el, de nem tudott kellő hatékonysággal szűrni a pálya középső részén. A hirtelen nagy terhelés, valamint a látottak alapján a cseréje jó döntésnek bizonyult – az már csak plusz gondolat, hogy ő és Valverde is inkább fizikai, védekezőbb beállítottságú játékosok, akiktől hiába várunk védelmeket leromboló passzokat, az esetek legnagyobb többségében ezek nem tőlük fognak érkezni.

Isco (3)
Itt lett volna a lehetőség, hogy bizonyítsa az igazát, valamint azt, hogy helye van a kezdőcsapatban. Ehelyett leginkább csak kígyóként tekeredett a szerencsétlen labdára, ami meg ugyan nem fulladt, de nem tudott úgy járni lábról lábra, ahogy kellett volna. Persze, van olyan pillanat és játékhelyzet, amikor erre szükség van, de Isco esetében a legtöbb ilyen a legrosszabb pillanatban érkezik, olyankor, amikor a társak valamelyike könnyen gólhelyzetbe kerülne egy passz következtében. Isco többször is elmulasztotta az átadás lehetőségét, amit a hazai szurkolósereg füttyel „díjazott”. Az már csak hab a tortán, hogy a füttyre is mutogatással, illetve szavakkal reagált. Nem ilyen hozzáállásra lenne szükség, pláne nem ilyen helyzetben.

Vinícius Jr. (6,5)
Kristálytisztán látszott, hogy milyen hiányosságai vannak a brazilnak, ám emellett azt is megmutatta, hogy milyen képességekkel csal majd mosolyt az arcunkra. Mert ezúttal ő volt az egyetlen a pályán, aki varázsolt is. Az viszont nagyon tetszett, hogy nem akarta ellopni minden áron a show-t, végig próbált a társak kezére is játszani. Egy kis meccsrutinnal és nagyobb taktikai fegyelemmel hamar kedvenccé válhat, feltéve hogy képes lesz megbirkózni a rá nehezedő óriási nyomással.

Benzema (2)

De legalább lőtt egy hatalmas lufit is – csak hogy megnevettessen minket.

Marco Asensio (5)
Jól kezdte a meccset a jobb oldalon, egyértelműen látszott, hogy mi az, amire a balon, az oldalvonal mellé ragasztva esélye sincs. Végre láthattunk tőle lövést, összjátékot, kulcspasszokat, és egy óriási kapufát. Ettől függetlenül 0-0-nál a hazaiak legnagyobb lehetőségét éppen ő puskázta el, a kapus kezébe lőve a labdát. De most legalább látszott rajta, hogy idegesíti a dolog. A két vendég találatot követően ő is szépen beleszürkült a mezőnybe, és hozta az idén mutatott átlagteljesítményét. Pedig ha a lövéseiből csak egy beakad az elején…

Cserejátékosok

Gareth Bale (5)
Benzema helyett érkezett, először a csatárposztra – ezzel már többen is próbálkoztak Solari előtt, senki sem tudott belőle középre száműzött gólvágót varázsolni. Ez most sem sikerült. Bár sokszor változtatta a helyét, nem tudott befolyással lenni csapata játékára – 13-szor találkozott a labdával, kapura lövése nem is volt. Ellenben kifordult a bokája, és izgulhattunk egy újabb sérülés miatt. Szerencsére be tudta fejezni a meccset.

Toni Kroos (-)
Jó 30 percet tölthetett a pályán, de nem tudta diktálni az iramot, irányítani a csapatot.

Dani Carvajal (-)
Új posztján, a bal oldalon próbált segíteni csupaszív játékával, ám érkezésekor már teljesen minden volt – egyrészt az eredmény, másrészt a társak kedve és lelkesedése miatt.

Edzői teljesítmény

Santiago Solari (1)
Lehet, hogy szigorú leszek, de Zidane-nak is bevéstem az 1-est a hasonló mértékű öngólok miatt. Hogy miben találom hibásnak? Nos, elsősorban abban, hogy a csapat támadó- és védekező játéka egyaránt szenvedett a megfelelő taktika hiányában. A csapat teljesen strukturálatlan és esetleges volt az offenzívák során, és ez igen hasonlóan nézett ki a vendégek támadásai és kontrái során is. Emellett örülök, hogy lehetőséget próbált biztosítani a fiataloknak, de véleményem szerint teljesen felesleges volt egyszerre pályára küldeni Llorentét és Valverdét is – az már más kérdés, hogy Kroos nem állt még készen a 30 percnél hosszabb játékra. Nem tetszett továbbá, hogy Iscót végig a pályán hagyta, de talán ő is azért csinálta, hogy bizonyítsa, miért is hagyta ki rendre a kezdőcsapatából az elmúlt hetekben. És hogy mit írnék még a számlájára? Azt, hogy látszólag egyáltalán nem tudta feltüzelni, kellőképp motiválni játékosait a csoportkör utolsó, valójában tét nélküli mérkőzésére, aminek a levét a szurkolók itták meg. Alapesetben is kínos lenne egy hasonló vereség, de úgy vélem, az idei szezon eddigi eseményeit követően nem engedheti meg magának a csapat, hogy ezt a semmit rakja le az asztalra. Semmilyen körülmények között.  


  • Forrás: penamadridista.hu
  • Szerző(k): Zs. Csaba

Olvastad már?

Hozzászólások

Tabella