Csapatok
Real Madrid (1)
Előrebocsátom, hogy a játékosokat nem fogom pontozni, csak kifejtem a véleményemet velük kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy egy ilyen mérkőzést követően teljesen mindegy, hogy valaki 1, 2, 3, 4 esetleg 5 pontot kap, hiszen ez csak és kizárólag vitaalapot szolgáltat, jelen esetben pedig nem az a legnagyobb gond, hogy valaki fél ponttal többet kap, mint érdemelne. Mert itt ma nem volt kiemelkedő teljesítmény, sem egyénileg, sem csapatszinten. Ez borzalom volt taktikailag, fizikailag, hozzáállásügyileg, mindenhogy. Kritikán aluli. Tanácstalanság az arcokon és a lábakban egyaránt. Sokan panaszkodnak a lélektelen teljesítményre, de a játékosok hozzáállása és az ordító taktikai széthullás mellett felhívnám a figyelmet egy igen fontos tényezőre: a fizikai állóképességre. Remélem, hogy többen is észrevettétek, hogy mennyivel élesebbek voltak a hazaiak, mennyivel gyorsabban tudták lereagálni az összes meccshelyzetet. Mintha felcserélődtek volna a szerepek. Persze, könnyű nekik, hiszen őket nem érintette olyan mértékben a válogatott szünet, mint a Real Madridot, de itt nem csak ennyiről van szó. Itt ismét kristálytisztán látszott, hogy ez a keret erőnlétileg egyáltalán nincs kész erre a szezonra, és tartok attól, hogy egy ilyen súlyos hiányosságot, egy ekkora lyukat nem lehet betömni a szezon kellős közepén, legalábbis véráldozat nélkül biztos nem. Mert ha elkezdik őket úgy hajtani most, ahogy tennék azt az előszezonban, akkor a játékosok csak hullnának, mint a Chemotox szelével megkínált legyek. Ettől az állapottól pedig egyébként sem állunk messze. Én ezt érzem a legsúlyosabb problémának, ehhez már csak hab a tortán, hogy néhány játékos számára egy felmosórongy is nagyobb kincs, mint imádott klubunk címere és meze, illetve az a tény, hogy nincs olyan klub, amely játékosainak lába megremegne a jelenlegi támadóhármasunk nevének hallatán. Mert mindenre adnak okot idén, csak erre nem. Így vagy úgy, annyit még a szerencsétlen Esmeralda sem szenvedett az igen magas színvonalú argentin szappanoperában, amennyit nekünk kell az idei meccsek során.
Eibar (6)
Egy taktikailag jól felkészített csapatot láttunk, amely tényleg elhitte, hogy van keresnivalója a meccsen. És volt is. Harcosságuk és győzni akarásuk kiegyenlítette az erőviszonyokat, és lehetővé tette, hogy ellenfelük fölé nőjenek. Khm, madridi srácok, néha ennyi is elég! A Real Madrid összes hibájára villámgyorsan reagáltak, és minden adódó lehetőségre keselyűként csaptak le. Meg is lett az eredménye. Ezzel két pontra megközelítették a jelenleg épp El-selejtezős helyen tanyázó ellenfelüket.
Játékosok
Thibaut Courtois
Három kapott gólja ellenére talán az egyetlen üde színfoltja volt a vendégcsapatnak. Az Eibar játékosainak öt lövését is védeni tudta – köztük többet is bravúrral –, így elkerülve a még csúfosabb vereséget. Szomorú, de ma még ennyinek is örülni kell. Egyébként őt sem irigylem, néhány nap leforgása alatt kapott két meccsen 8 gólt…
Ávaro Odriozola
Az elmúlt hetekben jól teljesítő jobbhátvéd nem fog jó emlékeket őrizni Éibar városáról: nem elég, hogy labdavesztésének köszönhetően az ellenfél megszerezte második gólját, a szerencsétlen mozdulatba még bele is sérült. Első ránézésre izomsérülésnek tűnt, kíváncsian várjuk a fejleményeket. Vereségből már biztosan több van Madridban, mint egészséges védőből.
Sergio Ramos
Egy gólhoz ő is asszisztált, leginkább a pocsék helyezkedésével, de egyébként sem hozott erős meccset – na, jó, azt valójában egyik madridi játékos sem. Nem éreztem benne az átütő erőt, és a vezérszerepet sem tudta magára vállalni, nem tudta kellőképp feltüzelni a társakat – és saját magát sem.
Raphaël Varane
Védekezésben sokkal aktívabb és élesebb volt, mint spanyol társa, 8 felszabadítást is magára vállalt, ennyire a többiek együttes erővel sem voltak képesek. A harmadik kapott gólban viszont őt is bűnösnek éreztem, csak kísérni tudta emberét. Ennek ellenére láttam olyan elemeket a játékában, amik arra engednek következtetni, hogy az általunk megismert Varane még mindig létezik.
Marcelo
Sérülés után térhetett vissza, és ha lett volna egyetlen olyan játékos a keretben, aki egészséges és képes balhátvédet játszani, akkor ma nyilvánvalóan nem Marcelo kezdett volna. Véleményem szerint fizikailag még nem állt készen a játékra, legalábbis 90 percnyi játékidőre biztosan nem. Ennek eredményeképp közel sem tudott annyit hozzátenni a játékhoz, mint általában, márpedig nélküle így a csapat bal oldala teljesen halott volt.
Dani Ceballos
Sajnos az egyik leggyengébb láncszeme volt a mai mérkőzésnek, pedig az idény egészét tekintve pontosan ő az, akit a pozitív csalódások meglehetősen rövid listájára tudnék felírni. Az első kapott gólt megelőző támadás az ő félresikerült lövéséből indult, majd szintén ő volt az, akinek mentési kísérletéből a gól meg is születhetett. A meccs hátralévő részében nagy hibát ugyan nem vétett, de ő pontosan úgy szürkült bele meccsbe, ahogy a társai.
Toni Kroos
A láthatatlan harcos. Szinte alig hallottuk a nevét a mérkőzés folyamán, semmilyen pluszt nem tudott adni sem támadásban, sem védekezésben. Az ő helyében sem lennék mostanában, a klubja mellett a válogatottban sem terem számára túlságosan sok babér. Lehet, hogy egy kicsit többet kellene beleadni?
Luka Modrić
Továbbra is csak egy a sok közöl. Sajnos a világbajnokság óta még egyetlenegyszer sem láthattuk az igazi Lukitát. Bár villanásai vannak néha, konstans kiemelkedő teljesítményre továbbra sem képes. Értem én, hogy kimerült a nyár folyamán, azt is, hogy nem volt normális előszezonja, de akkor nem kell hétről hétre pályára lépni klub-, valamint válogatott szinten is. És ez nem csak az ő sara.
Gareth Bale
Ma Gareth volt az, aki játékával talán még az NB1 szintjét sem ütötte meg, nemhogy a Real Madridét. 58 százalékos passzpontosságához nem fűznék különösebb kommentárt, lényegében minden második megmozdulása rossz volt, ami pedig nem, az sem vitte előre a csapatot. Én már elvesztettem a hitem abban, hogy ő valaha is a Real Madrid vezéregyénisége lesz.
Marco Asensio
Az idény legnagyobb csalódása, mindenféle szempontból. Ami az én véleményemet illeti, szerintem sem a bal oldalon a helye, de az pozíciótól független, hogy valaki képes és hajlandó-e harcolni a címerért. Csak Simon Tibi örökérvényű szavaival tudok reagálni az általa mutatott semmire: „Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha…”
Karim Benzema
Annyiszor volt ma lesen, hogy Pippo Inzaghi egy, a könnyeivel telesírt üdvözlőkártyát adott fel neki. Az rendben van, hogy egy csapat jól alkalmazza a lestaktikát, de hogy egy csatár ne tudjon figyelni arra, hogy ne fusson lesre minden második támadás alkalmával… Egyébként fel volt ragasztva a kapu elé, keveset volt játékban, a labdák pedig csak akkor értek el hozzá, amikor lesen várta őket. Így nehéz.
Cserejátékosok
Dani Carvajal
Többhetes pihenőt követően térhetett vissza, kényszerből, de rajta legalább érezni lehetett az odaadást, az áldozatot. Nem mondom, hogy jól játszott, de sokkal többet tett, mint néhányan a csapatból.
Isco
Egy-két trükk, ami ugyan felkavarta az állóvizet, ám a benne horgonyzó hajó ettől meg sem moccant. Szóval ő sem tudott segíteni a csapaton.
Vinícius
Az már önmagában szomorú valahol, hogy egy világbajnokokat felvonultató csapat esetében egy 18 éves, rutintalan sráctól várjuk a megváltást, a segítséget. De ez van. Ettől függetlenül ma ő sem tudott segíteni, meglehetősen rosszul szállt be a meccsbe.
Edzői teljesítmény
Santiago Solari
A játékosok fizikai felkészültsége (vagy felkészületlensége) nyilván nem varrható az ő nyakába, a taktikai szétesettség viszont részben igen. A csapatszintű védekezés pocsék volt, a támadások pedig ismét azt az ötlettelenséget mutatták, amit hetekkel ezelőtt. Ezek a dolgok viszont szorosan összekapcsolódnak egymással. Hogy mit fog tudni kezdeni a helyzettel, az egyelőre kérdéses, de az biztos, hogy bőven van tennivalója.
