Marcelo: Nehéz elfogadni, hogy ha nem nyerünk, akkor azonnal krízisről beszélnek. De nem a játokosok az öltözőben, hanem ti, a sajtó. Érted? De nem hagyjuk, hogy ez negatívan hasson ránk. Ártani próbáltok a csapatnak.
Újságíró: Gondolod, hogy a sajtó előre megfontolt szándékkal ártani akar a csapatnak?
Marcelo: Szerintem igen.
Újságíró: Pontosítsunk. Szerinted személy szerint én ártani akarok a csapatnak?
Marcelo: Az újságírók általában. Ti mindannyian. Nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy irigység, vagy nem tudjátok, hogy kell futballozni, nem tudom. Fogalmam sincs.
Újságíró: Nos, én tudom, hogy hogyan kell futballozni, talán nem annyira mint te, és nem is keresek annyi pénzt, de tudom, hogy hogyan kell futballozni. Újságíró vagyok, ez az egyetlen szakma, amit tanultam. Nem vagyok futballista. Nem tetszik a tisztelet hiánya, amit irányomba mutatsz. Mi köze van egymáshoz annak, hogy valaki tud-e focizni, vagy kérdez téged róla?
Marcelo: Nem tudom. Ahogy mondtam, talán irigy vagy, mert nem tudod, hogy kell futballozni.
Újságíró: Irigy? Miért lennék rád irigy?
Marcelo: Tényleg nem tudom, de hogy őszinte legyek, nem is érdekel.
Újságíró: Te támadsz ránk, amikor azt mondod, hogy irigyek vagyunk. Ilyen tiszteletlenséget nem engedhetsz meg magadnak. Miért lennénk rád irigyek, Marcelo?
Marcelo: Minden egyes nap kritizáltok minket, a tisztelet legkisebb jele nélkül.
Újságíró: Mi az, ami valójában zavar? Az, hogy kritizálunk benneteket a csapat pályán mutatott teljesítménye miatt, vagy például az, amit írtak rólad Olaszországban?
Marcelo: Egyáltalán nem zavar. Mindig kiállok, mindig számolni lehet velem, mindig itt vagyok és mindenkivel beszélek, egyenesen a szemetekbe nézek. Néha, bizonyos esetekben úgy gondolom, hogy igazságtalan dolgokat írtok. De személy szerint nekem nincs problémám.
