A Sevilla elleni kezdőcsapathoz képest két helyen változott a Real kezdője: a sérült Marcelo helyére Nacho került, aki a Ramón Sánchez Pizjuánban még a védelem másik oldalán szerepelt, a jobb oldalra viszont visszakerült Dani Carvajal.
Állóháború
Az Atlético Madrid az első 10 percben igen magas és intenzív letámadást alkalmazott a Real térfelén, igyekezett olyan nyomást helyezni Ramosékra, mint ahogy azt hétközben a Sevilla tette. Simeone csapatának a meccs elején így sikerült irányítania, a 3. percben Courtois-nak már Saúl életerős lövését kellett hárítania.
A mérkőzés elején nagyon magasan igyekezett zavart kelteni a Real védekező harmadában az Atleti, az összecsapás teljes egészére azonban nem ez volt a jellemző. Ez viszont megzavarta a védelmet, nem is sikerült jól megjátszani a labdát.
Simeone valószínűleg nem a 3 pontért jött a Bernabéuba, ez leginkább abból látszott, ahogy csapata visszaállt a mérkőzés további részére, gyakorlatilag teljesen átadva a területet a Real Madridnak. Ez a terület viszont nagyjából a matracosok térfeléig tartott, ahol felhúzta a két négyes védelmi vonalat az Atlético. Egyáltalán nem volt ritka, hogy Diego Costa és Griezmann is saját térfelén, saját kapujától nagyjából 40 méterre helyezkedett el, hogy teljesen lezárja a passzsávokat a királyiak középpályája előtt. Ezt a feladatot tökéletesen végrehajtották, Benzemához szinte alig jutott el a labda, a francia egy-egy visszamozgás alkalmával tudott labdához jutni, akkor is szorosan követte Giménez vagy Godín, a tizenhatoson belül pedig rendre megelőzték a szélről jövő centerezések alkalmával.
Meccskép, avagy hogyan kívánta semlegesíteni a Real passzjátékát Simeone: Kroos és Modric egyaránt kiszorítva a vonal mellé ezúttal, a Real középpályásait így 4 ember igyekszik semlegesíteni, Griezmann pedig biztosítóként le tudja zárni a passzsávot Carvajal felé is. Kroost a meccsen jobbára Saúl igyekezett kivenni a játékból, míg Modriccsal szemben Rodrigo védekezett, többször a saját térfelére is követve a horvátot. A pálya közepére húzódó Balet Koke felügyeli, de a spanyol középpályás feladata volt a felfutó Carvajal semlegesítése is, ilyenkor a walesivel szemben Filipe Luis védekezett.
Mivel az Atleti játkosainak igen komoly védekező feladataik voltak, a kontrákat a második félidőre szinte teljesen feladták, habár az első játékrészben volt több ígéretes akciójuk is. Costa ezúttal igen halovány volt, de Griezmann sem ficánkolt olyan szabadon ebben a rendszerben, bár mindkettőjüknek volt egy-egy hatalmas ziccere, amiket Courtois nagyszerűen védett. Simeone alapvetően arra épített, hogy a labdaszerzések alkalmával minél gyorsabban helyzetbe hozza magát az Atlético, minél gyorsabban átrobogjanak a pályán a labdával, nem dédelgették ilyenkor sokáig labdát, íme alább két példa:
Labdavesztés, káosz a visszarendeződésben, villámgyors kontra: habár egy igen véleményes labdaszerzésből indult az akció Godíntól, mindössze 3 passz kellett ahhoz, hogy Griezmann 100 százalékos ziccerbe kerüljön (az egyébként későn eszmélő Ramos miatt). Ezúttal is Courtois mentette meg a csapatot a góltól.
Az egész akció egy, az Atletico térfelén eladott labdából indult, Diego Costa helyzete előtt így a fennmaradó Carvajal helyén hatalmas befutható területe a spanyol csatárnak, így viszont Varane-nak kell visszaloholnia. Griezmann teljesen szabadon indíthat, az ilyen szituációk életveszélyesek a nagyon magasan játszó Real-védelemnek.
A madridi támadójátékra alapvetően az volt jellemző, hogy a támadóhármas rendkívül sokat változtatta a pozíciókat, Asensio jobbára középen játszott, de volt, hogy teljesen áthúzódott a jobbszélre. Bale néhány alkalommal feltűnt a bal oldalon, de alapvetően a pálya azon területét Nachónak kellett (volna) bejátszania, a csapatnak viszont nincs egyértelmű szélsője azon az oldalon, aki egy az egyben képes megvernie az emberét, mint ahogy Bale tudja ezt a jobb oldalon. Asensio sokkal inkább egy úgynevezett wide playmaker, neki az a feladata inkább, hogy a szélről befelé játsszon, befelé húzódva megtalálja a réseket és bejátssza a védelem mögé a labdákat.
A jobb oldalon már más volt a helyzet, onnan Bale többször húzott befelé – labdával és anélkül is -, mögötte pedig Carvajal több felfutással igyekezett Filipe Luis és Koke mögé kerülni. Több beadással is próbálkozott a spanyol, ezek viszont jobbára nem találtak megfelelő embert középen.
Bale lecserélésével Ceballos kapott lehetőséget, aki a bal oldalon már jóval effektívebben játszott, mint Asensio, aki honfitársa beállásával már inkább átkerült a jobb oldalra, innen többször helyzetbe is került, de alapvetően nagyon szabad szerepkörben mozgott a második félidőben. Ceballos meglepően jótékony hatást gyakorolt az amúgy igen fásult támadójátékra, Kroos előtt játszott gyakorlatilag végig, stabilizálta a Real középpályás fölényét, nagyon sok keresztbe mozgással igyekezett megbontani a matracosok középső vonalát. A Juanfran-Giménez közti half spacebe rendszeresen bemozgott, ezeket a területeket labda nélkül is nagyon jól futotta be Ceballos.
Ceballos mutatja magát Nachónak azzal, hogy rendkívül jó ütemben mozog be üres területbe az Atletico védői közé. A spanyol középpályás ritmust vitt a jobb oldali támadójátékba, nagyon ígéretes teljesítményt produkált.
Simeone végül a Costa-Partey cserével kívánta stabilizálni a középpályás védekezését, de ezzel egyúttal elérte azt is, hogy sikerült hosszabb ideig is birtokolnia a labdát az Atléticónak. A Real labdabirtoklási fölénye ezúttal is brutális, 66 százalékban Lopetegui csapatánál volt a labda, a legtöbb kulcspassz Toni Kroos (4) és Dani Ceballos (3) nevéhez fűződik.
A meccs utolsó 10 percében Lopetegui először a Modrić-Lucas cserével próbált még életet vinni a szélsőjátékba, majd a debütáló Viníciust dobta be a meccsen az ellenfél kapujára veszélytelen Karim Benzema helyett. Habár ezek a cserék későn érkeztek, hogy bármiféle változást vigyenek a játékba, Lopetegui Ceballos pályára dobásával húzott igazán nagyot a meccsen.
A döntetlen mondhatni előrelépés, legalábbis ahhoz képest, ahonnan indult a csapat Sevillából. Ami igazán bosszantó, hogy a Real uralta a mérkőzést, irányított végig a második játékrészben, a győztes találatot azonban ezúttal sem sikerült bevinni Oblak kapujába. A Barcelona pontvesztését megint nem sikerült kihasználni, a gond csak az, hogy ezek a helyzetek azok, amiket a bajnoki cím elhódítása érdekében mindenképpen ki kell használnia a Real Madridnak, különben az idei év – a bajnokság szempontjából – újra az elszalasztott lehetőségek esztendője lehet.
