Csapatok
Real Madrid (7)
Bár nem sikerült elhozni a három pontot, mégsem tudok haragudni a csapatra. Lehet, hogy ez az idénykezdet okozta eufória eredménye, de én inkább a 90 perc túlnyomó többségében mutatott jó játékkal magyarázom. Mert szemre igen tetszetős labdajáratások jellemezték a csapat játékát, főleg a második félidőben. Ez még akkor is igaz, ha nem túl sokszor jutott el a csapat a Bilbao kapuja elé. Már hetekkel ezelőtt is említettem, hogy szépen körvonalazódni látszik a Lop-stílus, és ez folytatódott a tegnapi meccs közben is – labdasimogatás. Az más kérdés, hogy hibák is akadtak bőven, főleg taktikai szempontból, illetve a csapat összeállítását és a cseréket illetően, de erről bővebben majd a JLo-nak jutó részben. Védekezésben voltak csapatszintű és egyéni hibák is, amik segítették a hazaiak kontratámadásait. A középpálya összetételileg nem stimmelt az első félidőben, legalábbis az ellenfél játékát górcső alá véve biztosan nem. A támadósor pedig az eddigi leggyengébb mérkőzését hozta az idényben, mind kreativitás, mind hatékonyság terén. Azt gondolom, ez utóbbi nyugodtan kijelenthető, hiszen ha a statisztikákba akarunk kapaszkodni, látjuk, hogy a trió tagjai összesen egy kulcspasszt tudtak összehozni, de ha ehhez hozzávesszük a középpályás támogatást, akkor is csak négyre ugrik fel a mutató. Ez vajmi kevés. Na de lássuk a főszereplőket, illetve azok felelősségét a döntetlenben.
Athletic Bilbao (7)
Igazából semmi extrát nem tettek, hozták a tőlük megszokott harcos, sokszor már-már durva játékot, gyors kontrákkal fűszerezve. Ebben partner volt a Real Madrid is, főleg az első 45 perc során. Egyénileg is volt néhány kiemelkedő teljesítmény a hazai oldalon: azt már megszokhattuk, hogy a baszkoknál a fákon is jó kapusok teremnek, azt meg pláne, hogy mindegyik ifjú kapus a Real Madrid ellen játssza élete mérkőzését – ezúttal Simón élt a lehetőséggel. A vezető találatuk előtt és közben szépen használták ki a vendégek minden gyengeségét, majd meg is duplázhatták volna az előnyüket egy jól irányzott pontrúgással: a mindenki számára rendkívül szimpatikus Raúl García érkezett jó ütemben a beadásra, ám szerencsére lesen állt. Összességében elmondhatjuk, hogy akár a győzelmet is megszerezhették volna, de maximálisan elégedettek lehetnek az 1 ponttal is. A San Mamés hangulatára pedig nehéz nem irigykedni.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Raphaël Varane (8,5)
Tanári meccset hozott a francia – legalábbis ezt írtam fel a 91. percben, aztán egy perccel később el is követte első hibáját, izzadásra késztetve Körtét a kapuban – tipikus. Mindazonáltal így is ő volt csapata legjobbja. Több fontos szerelést mutatott be a meccs során, a helyezkedésre szinte végig tökéletes volt, és még azokkal az esetekkel is megbirkózott, amikor a Ramos mögött hátramaradó tátongó űrbe kellett beleszaladnia az éppen kiugró támadóval – a rendkívül gyors Willams megállításában például rendre főszerepet játszott. A második játékrészben ő is sokszor lépett fel a támadásokkal, rendre hatékonyan segítve azokat – így lehetséges az is, hogy a meccs végére ő jegyezte a legtöbb passzt a csapatban.
Thibaut Courtois (7)
A gólról nem tehetett, azon kívül viszont mindent fogott, amit csak lehetett. Egyelőre nem tűnik annyira magabiztosnak, mint Keylor, aki sokkal több nyugalmat sugároz, ám ez valószínűleg csak idő kérdése. A labda játékba hozatalára azonban neki is figyelnie kell, hiszen gyakran célt tévesztett.
Dani Carvajal (6)
Nem ez volt élete meccse, ám 1-0-s állásnál tudott olyat mutatni, ami miatt rögtön úgy éreztem, hogy megérte leülni a TV elé: az éppen mutogató Raúl Garcia kezéből nagyon flegmán, hátulról kipöckölte a labdát, agyvérzés közeli állapotot eredményezve ezzel a hazaiak középpályásának. Szeretjük Danit, na! Ami a játékát illeti, a beadásai ezúttal nem ültek, ráadásul Muniain megfékezésével is akadtak gondjai. Úgy fejezte be a meccset, hogy egyetlenegy labdaszerzést sem tudott felmutatni. Bármennyire is rémisztő ez a statisztika, azért volt már ennél sokkal rosszabb mérkőzése.
Sergio Ramos (6)
Felemás, nagyon felemás… Egyrészt védekezésben több hibát is vétett egy az egy ellen, másrészt benne volt a hazaiak vezető góljában – csúnyán szem elől tévesztette emberét. A támadásokhoz viszont nagyon hatékonyan lépett fel, rendre érezhető volt a segítsége, ő adta a legtöbb kulcspasszt is a csapatból, de… az első félidőben valahányszor fellépett, tátongó űrt hagyott maga mögött, amire rendre Varane maradt egyedüli megoldásként, segítség nélkül. Ezt a hibát csapatszinten jól orvosolták a második félidőre, de ilyen luxust nem mindig engedhet majd meg magának a madridi védelem.
Marcelo (6,5)
Látványra ezúttal is parádés volt, rendre ő lopta el a show-t, előszeretettel ajándékozott címeres esernyőt minden rászorulónak. Élményszámba megy, ahogy tapad hozzá a labda, és ez még akkor is boldogsággal tölti el a TV előtt erőteljesen zoomoló nézőt, ha a brazil a védőfeladataira egyszerűen dob egy nagy fakkot, mint mondjuk tegnap, vagy azelőtt, vagy azelőtt… A hatékonyság viszont neki sem volt az erőssége tegnap.
Dani Ceballos (6,5)
Szegény… Végre adódik előtte egy lehetőség, de persze, hogy rosszkor van rossz helyen. Nem tartom az ő hibájának a tegnapit, hiszen nem feltétlen volt baj a játékával, egyszerűen nem volt jó ötlet ezzel a középpályás trióval felállni egy ilyen stílusú ellenféllel szemben. Jól mozgott, jó passzokat adott, és nem biztos, hogy én őt kaptam volna le a pályáról.
Toni Kroos (5,5)
Védekező középpályásként kezdte a mérkőzést. Aki látta már Tonit ebben a szerepkörben, az tudja, hogy ez körülbelül annyira jó ötlet, mint dinnyére tejet, majd rögtön sört inni. Nagyjából a hatás is hasonló volt. Ez persze nem az ő hibája, a 96 százalékos passzhatékonyságot így is hozta, viszont a középpálya a szerepéből is fakadóan vált átjáróházzá. A második játékrészben már a megszokott helyén szerepelhetett, ám így is sokkal szürkébb volt a megszokottnál.
Luka Modrić (6)
Nem ez volt madridi pályafutásának legjobb meccse, közel sem. A hazaiak piócaként tapadtak rá, valahányszor hozzá került a labda, rögtön ott termett két-három játékos, hogy megkeserítsék az életét. Sikerült. Lukita nem tudta diktálni csapata játékának iramát, nem tudott irányítani, nem tudott váratlant húzni. Pedig hasonló szorításban volt már része máskor is. Egyelőre olyan, mintha még nem ébredt volna fel teljesen a nyári szabadságot követően.
Marco Asensio (6,5)
A támadótrió legaktívabb tagja volt, pedig ő sem hozott jó meccset, és hosszú-hosszú percekig ő is láthatatlan volt sokszor. Két kaput eltaláló lövése volt – szomorú, de ennél többet senki sem hozott a madridiak közül tegnap –, ám Simons rajta is rendre kifogott. Ennél azonban jóval többet várunk tőle, úgy vélem, joggal, hiszen aki látta a hétközi válogatott meccsét, az tudja, hogy Madridban hasonló teljesítményre a jelenlegi idényben még nem volt képes.
Gareth Bale (6,5)
Teljesen lezárták előtte a területeket, így sebességét nem volt képes kihasználni, legalábbis egy alkalmat kivéve: akkor sikerült is gólpasszt adnia Iscónak. Ezen kívül egy jó szabadrúgást sikerült még feljegyezni a neve mellé, ami kijött a kapusról. Volt viszont valami, amiben kiemelkedőt hozott: egyre magasabbra és magasabbra próbálta lőni a labdákat, jó hatékonysággal. Nála jobban senki sem teljesített a mezőnyből ebben a tekintetben.
Karim Benzema (5,5)
Yeray és Martínez nem könnyítették meg a dolgát, az egyszer biztos. Lényegében a labdatartás volt az egyetlen, amivel próbálkozhatott, több-kevesebb sikerre lelve. Az összjátékokból ezúttal nem tudta a tőle megszokott hatékonysággal kivenni a részét, a kapura pedig annyira volt veszélyes, mint egy benyugtatózott lajhár. Ez utóbbi nem az ő hibája, a boxon belül meglehetősen keveset találkozott a labdával.
Cserejátékosok
Casemiro (7)
Kellett, mint egy falat kenyér. Bejött, és hozta magával az egyensúlyt, stabilitást teremtett a középpályán. Ezen felül rendkívül fontos, hogy legyen a csapatban egy olyan pofozógép, aki képes kezelni a Bilbao játékosainak mentalitását és habitusát. Valaki, aki bele mer flegmán vigyorogni Raúl Garcia szemébe egy jól irányzott becsúszást követően. Lélektanilag tényleg nagy fontossággal bír az, ha valaki így kezeli a kemény helyzeteket és játékosokat.
Isco (7,5)
A behozatala indokolt volt, hiszen kellett a kreativitás a csapatba, ám nem feltétlen a fineszesebbnél fineszesebb átadásokat hozta, hanem egy fejes gólt. Isco. Fejjel. Teljesen egyedül érkezett Bale beadására, majd köszönte szépen a hazai védők figyelmetlenségét, és a hálóba bólintott, nagyon fontos gólt szerezve.
Lucas Vázquez (6)
A lendülete megvolt, de nem tudott döntő befolyással bírni a mérkőzés végkimenetelére. Úgy gondolom, nem az ő behozatala volt a megfelelő döntés abban a pillanatban.
Edzői teljesítmény
Julen Lopetegui (4)
Az eddigi irományból már jól látszik, hogy miként vélekedek a tegnapi meccsről az alkalmazott taktikáról és a meghozott döntésekről. Véleményem szerint hibázott a kezdőcsapat összeállításakor, főleg a középpálya összetételét tekintve. Itt mentségére szóljon, hogy jól ismerte fel a helyzet okozta limitációkat, és jól döntött, amikor pályára küldte Casemirót. A kezdőcsapatnál maradva meg kell említeni, hogy szinte az összes olyan játékos kezdőként kapott szerepet, aki végigtolta a válogatott szünetet hazája csapatában, és szinte minden olyan spíler a padon kapott helyet, aki nem utazott és/vagy nem játszott az elmúlt két hétben. Talán érdemes lett volna olyanokat is bedobni, akik fizikálisan és mentálisan is frissebbek társaiknál. Ezen kívül meg kell említeni a csapatszintű védekezést, amit már Ramos bekezdésében megpróbáltam kifejteni. Ilyet nem engedhet meg magának egy Real Madrid, de a második 45 percben itt is korrigálva lett a hiba. Az viszont teljesen érthetetlen számomra, hogy gólszerzési kényszer esetén miért nem merte vagy akarta pályára küldeni azt a Marianót, aki vérbeli csatár, aki felszántotta volna a pályát és képes lett volna felvenni a harcot erőnlétileg is a bilbaói védőkkel. Nem, nem Benzema helyett, a francia mellett is szerepelhetett volna. Nem értem, tényleg. Ez volt az első olyan meccs, amikor azt éreztem, hogy Lopótök saját magát lőtte pöcsön, rossz döntések sorozatával. Kíváncsian várom, hogy lesz-e ilyen a jövőben, hiszen elméletileg egyre közelebb és közelebb kerül a csapathoz, egyre inkább megismeri a játékosait, és azoknak az adott rendszerben elfoglalt helyét és képességeit. Meglátjuk.
