Minek dicséritek azt a sz*r Benzemát?

Hát nem lesz ez így jó. A főnököm felesége új kocsit akar, telik is rá, mégsem akarja neki megvenni a főnököm. Ezek összevesznek, a főnököm agya felstuffolva, bejön a munkahelyre, és azért is elhord egy senkiházi léhűtőnek, mert az egéralátétem fekete. Majd a láncreakciót tovább gazdagítva én hazaérek felidegelve a Real-meccsre, és nem tudom kitölteni a haragomat Benzemán, mert hát összejönnek neki a dolgok. Hol az igazság, kérem szépen?

Oké, oké, kicsit túlzó gondolatmenet a fenti, de minden viccnek a fele igaz. Hiába csengett le Mariano ügye a mezszámával, emellett gombamód szaporodtak meg az interneten azok a vélemények is, miszerint most Benzema agyon van hájpolva, meg istenítve van, csak azért, mert úgy kezdte a szezont, mint egy tisztességes csatár. Én elhiszem, hogy a társadalomnak igénye van a fekete-fehérre, meg arra, hogyha valamit nem szeretek, akkor utálnom kell, és középút márpedig nincs, mégis a racionalitás arra sarkall, hogy valamiféle szélsőségektől mentes vélemény csak legyen megfogalmazva. És az van, hogy Benzema a legtöbb esetben hozzánk sem buksisimogatásért jött az elmúlt években, bár mi többre értékeltük a francia támadó gólszerzésen kívüli munkáját, mint a közvélemény. Továbbra is tartom azt a véleményem, hogy a BL-döntőkön rendre a rosszabbul teljesítő játékosaink között volt, hogy az elmúlt két évben roppant gyenge volt a helyzetkihasználása, amiért joggal érték kritikák. És amikor Karim kifejezetten rossz volt, az valami megnyugtató egységet hozott a szurkolói körökben, hiszen az ő legnagyobb ellendrukkerei (akiknek a köre feltűnően nagy hasonlóságot mutatott Ronaldo legnagyobb fanatikusaival) megkapták az elégtételt, hogy a botlábú megint semmit sem ért, és a többieknek is el kellett ismerniük, hogy az adott meccs éppen nem az ő mérkőzése volt.

Ja, mielőtt felmenteném magam itt mindenféle felelősség alól, volt, hogy én is túlzásba estem vele kapcsolatban. De mentségemre szóljon, mindkét irányban volt rá példa, azaz utólag visszanézve találok olyan esetet is, amikor nem kellett volna annyira lehúzni, és olyat is, amikor túlságosan kiemeltem pozitív irányba, pedig nem kellett volna. Szurkolók vagyunk, megesik. Azonban az a viselkedés távol állt tőlem, hogy zsinórban húzzam be neki értékeléseknél az egyeseket, vagy heteken, hónapokon, éveken át szajkózzam mindenhol, hogy miért nem takarodik el ez az idióta a csapattól végre – mindezt a csatárteljesítményétől függetlenül. Mert Benzema esetében a gólszerzést tekintve a léc Ronaldo magasságában volt, de Ronaldo esetében a gólszerzésen kívüli, minden mást összefoglaló halmazt jelölő léc sosem létezett. Leegyszerűsítve: Ha Benzemának 10 meccsből volt 4 jobban sikerült, akkor is el volt küldve az anyjába, meg le volt mindenki hurrogva, aki dicsérte. Ha Ronaldónak 10 meccsből 4 gyenge lett, azt nem lehetett leírni úgy, hogy egy maroknyi önjelölt védelmezője ne küldjön el mindenkit az anyjába, aki másképp gondolkodik. Ha Benzema nem lő gólt, de ad egy gólpasszt, szerel háromszor, ad négy kulcspasszt, a hőtérképe majd felrobban, meg van 90+-os passzpontossága, akkor takarodhat, ha Ronaldo duplázik büntetőből és fejesből, de mellette a mezőnyben minden tekintetben kevés, akkor ő legalább gólt lő, kit érdekel mellette bármi. Holott (az én szempontomból legalábbis) egy mérkőzés értékelésekor nem csupán a gólok az értékmérők, nem veszek bele 5 évvel ezelőtti találkozókat, nem érdekel, hogy három meccse ki mit rúgott be, mit hagyott ki, mert az adott 90 perc eseményeinek megítélésébe ezek nem számítanak. És szó sincs arról, hogy ez valamiféle Benzema-imádó, meg Ronaldo-gyűlölő gondolatmenet, mert ezt megint kényelmes lenne belelátni, hiszen a realitások talaján maradva a portugál még mindig a világ egyik legjobbja, korunk meghatározó játékosa, extraklasszis, Benzema pedig két polccal azért lejjebb helyezkedik el, viszont példának okáért a labda nélküli mozgását nézve nem sok jobbat tudok nála mondani a palettáról. A lényeg hogy sosem érdemes túlzásokban ragadni, mert veszélyezteti a racionalitást.

A helyzet most az, hogy Ronaldónk már nincs, Benz viszont itt van, és éppen nem tud céltábla vagy bokszzsák lenni, mert jól megy neki a játék. És ezt merjük kimondani, és ne pályázzunk a húszlájkos szarkazmusra akkor, amikor éppen egy alakulófélben lévő csapatban a csatárduónk a vártnál sokkal jobban teszi a dolgát. Aki bele akar rúgni, az megteszi úgyis, amint jön egy gyengébb meccs, mert 50 mérkőzést senki nem tud klasszis szinten lehozni egymás után. Én a magam részéről szurkolok neki, hogy minél többször legyenek vele elégedettek az emberek, mert abból a csapat csak profitálhat.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK