Lopetegui érkezésének híre: „A nyaralásomat töltöttem, amikor láttam, hogy egy barátom egy bizonyos bombahírről beszélt a közösségi médiában. Nem számítottam arra, hogy Julen Lopetegui lesz az edzőnk, de most úgy gondolom, hogy Zidane után egyértelműen ő volt a legjobb az elérhető opciók közül. Jól döntött a vezetőség.”
Az új Real Madrid: „Lopetegui próbálja a saját képére formálni a csapatot. Egy olyan együttest akar a pályán látni, ami nem bízza magát a véletlenekre, ambíciózusan futballozik, magabiztosan birtokolja a labdát és dinamikus támadásokat vezet. Az eredmények igazolják az elképzeléseit, hiszen a csapatunk látványosan játszik, és sok gólt lő. Egyedi stílusa van, ami nagyon más, mint amiben tavaly volt részünk Zidane-nal.”
Zidane: „El kellett volna mondania, hogy miért nem ad lehetőséget. Nagyon keményen dolgoztam, próbáltam megnehezíteni a dolgát a kezdőcsapat összeállításakor, de egy bizonyos pont után már úgy tűnt, hogy szélmalomharcot vívok. Két gólt lőttem Vitóriában, a következő meccsen, a Dortmund ellen mégis csak egyetlen percet játszhattam. Ez egy öngerjesztő folyamat, mert ahogy újabb és újabb meccs telik el játéklehetőség nélkül, annál kevésbé érzed magad fontosnak. Nagyon komoly, tizenöt pontos hátrányunk volt a bajnokságban, már csak a Bajnokok Ligája megnyerésére volt esélyünk, de még akkor sem igazán kaptam esélyt tőle. Megkérdeztem, hogy mi ennek az oka, és azt mondta, hogy egyszerűen túl jó játékosokkal kell megvívnom a csapatba kerüléséért. Ezt megértem. De volt olyan időszak is, amikor Kroos és Modrić is sérült volt. Még ekkor sem kaptam lehetőséget Zidane-tól, pedig még a játékrendszert is megváltozatta, hogy több középpályást tudjon betenni a kezdőcsapatba. Frusztrált és ideges voltam heteken keresztül, de szerintem ezek az esetek mindenkiben nyomot hagytak volna. Januárban még egy személyi edzőt is felfogadtam, hogy extra edzéseket végezzek otthon. Mivel a meccseken szinte egyáltalán nem játszottam, szükségem volt a plusz terhelésre. Ha Zidane maradt volna a csapat edzője, akkor valószínűleg távozok a több játékperc reményében, de Julen érkezése mindent megváltoztatott. Az én célom mindig az volt, hogy a Real Madridnál legyek sikeres, és úgy érzem, most végre itt a lehetőség előttem, már csak élnem kell vele. A tavalyi évem nem sikerült túl jóra, de sokkal érettebb lettem, elsősorban Zidane-nak köszönhetően. Ne értsenek félre, egyáltalán nem neheztelek rá, mert mindig egyenes volt velem, bármikor megkereshettem őt a problémáimmal. Ő sokkal jobb volt nálam, szinte az egész pályafutását végigjátszotta, és talán nem tudja, hogy milyen érzés heteken keresztül a kispadon ülni. Ez az eset szerintem neki is segít, hogy más csapatnál ne kövesse el ugyanezeket a hibákat.”
Lelki segítség a társaktól: „Volt olyan is, hogy zsinórban öt vagy hat meccs telt el játéklehetőség nélkül számomra. Asensio és Kovačić odajött hozzám, és elmondták, hogy ők is jártak az én cípőmben. Marco azt hangsúlyozta, hogy milyen nagy áldozatokkal jár a Real Madrid játékosának lenni, Mateo pedig elárulta, hogy az első két évében nagyon sokat gondolt a távozásra. Nagyon kevés labdarúgónak adatik meg, hogy évtizedeken át a Madridnál játsszon.”
A harminc másodperces csere: „Sok játékostól hallottam az évek során, hogy számukra már az is egy csodával érne fel, ha akár egy fél percet játszhatnának a Real Madrid mezében…A meccs állása nem 1-2 volt, hanem 1-3, tehát nem volt szükség időhúzásra. Már nem volt kérdés, hogy ki örülhet a lefújás után. Emiatt azt mondom, hogy nem volt sok értelme ennek a cserének. Nem tagadom, egy kicsit frusztrált voltam aznap. A meccs után Zidane látta rajtam ezt az öltözőben, a másnapi edzésen pedig odajött hozzám, és bocsánatot kért. Pedig én voltam a hülye, nem lett volna jogom úgy reagálni, ahogy tettem. Ez az eset mindkettőnk személyiségéről sokat elárul.”
Cristiano Ronaldo: „Nem tudtunk sokat előzetesen a távozási szándékáról, ahogy Zidane-éról sem. Nem mintha annyira zavart volna minket, de a BL-döntő lefújása után nem kellett volna azokat mondania, amiket mondott. Azok a pillanatok az ünneplésről és az örömről szóltak. Ugyanakkor nincs jogunk elítélni őt, hiszen mindenét a Real Madridnak adta, amíg itt volt. A klub örökké hálás lesz neki. A nyilatkozata, hogy a Juventus öltözője családiasabb, mint a Madridé? Ő is pontosan tudja, hogy a Real Madrid egy hatalmas család, szoros kötelékekkel, és ez a tavalyi szezonban sem volt máshogy. Mindannyiunkkal nagyon jól kijött, szóval nem tudom, hogy miért mondta ezt. Talán oda akart szúrni a klubnak, vagy egy konkrét emberrel van problémája közülünk. Nem tudom.”
Nagyobb szabadság Ronaldo nélkül: „A Real Madrid keretét mindig is kiváló játékosok alkották…A csapat nélküle is tovább dolgozik, eddig nagyon ígéretesen. Vannak más sztárok is a támadóharmadban, mint Benzema, Bale és Asensio, akik a hátukra veszik a csapatot, és pótolják a Cristianóval távozott gólokat. A klub örök, s nagyobb minden játékosnál.
Behívó a válogatottba: „Tavaly ott voltam a La Roja szűkített listáján, de szinte egyáltalán nem kaptam lehetőséget, amit elég nehéz volt elfogadni. Lopetegui madridi érkezésével a válogatotthoz is közelebb érzem magam. Egy kicsit meglepődtem, hogy Luis Enrique behívott a válogatottba. Nem igazán számoltam ezzel mint reális opció. Korábban folyamatos kapcsolatban álltam az U21-es csapat edzőjével, Luis de la Fuentével. Most nem hívott fel a kerethirdetés előtt, így tudtam, hogy oda biztosan nem kerülök be, de ahogy mondtam, nem számítottam a felnőtt válogatottra.”
Fogadtatás a Benito Villamarínba való első visszatéréskor: „Nem léphettem pályára, a hazai szurkolók pedig gúnyolódni kezdtek rajtam. Nem volt könnyű visszamenni egy olyan helyre, ahol négy évet töltöttél el a felnőtt csapatban, ami nélkül nem lennél sehol, amelyért mindent beleadtál, és ilyen fogadtatásban részesülni. A nyáron elhatároztam, hogy változtatok a dolgokon, és kiharcolom a helyemet a csapatban. Nagyon-nagyon elégedett vagyok az eddigi eredményeimmel ezt illetően, de még hosszú út áll előttem.”
Távozás a Real Betisből: „Egy napon majd mindenki megérti, hogy miért döntöttem a távozás mellett. Az emberek rosszfiúként beszélnek rólam, de nem gondolom, hogy cserben hagytam a csapatot. Minden meccsüket megnézem, Joaquín derbigólját pedig úgy ünnepeltem, mintha én is ott lettem volna a pályán. Úgy gondolom, hogy sokan irigykednek a Real Madridra, amiért elviszi a csapatuk legjobbjait. Ramost mindig ellenségesen fogadják Sevillában, pedig a szíve egy darabja örökre ott maradt. Mindig azt kérdezgeti az öltözőben, hogy mit játszott a Sevilla. Benne van a vérében. Néha még vicces szócsatákba is belekeveredünk emiatt, hiszen két örök riválistól érkeztünk Madridba. Ugyanakkor Alves, Adriano vagy például Rakitić tapsot kapott a sevillai közönségtől.”
