A spanyol bajnoki küzdelem tovább folytatódott a hétvégén, a Real Madrid pedig a Gironához látogatott. Katalónia szívében tavaly Zidane fiai nem bírtak az akkori újonccal, így alapvetően egy nehéz mérkőzés várt Lopetegui csapatára.
A csapat utolsó két mérkőzése alapján nehéz volt eldönteni, hogy milyen meccsre is számítsak. A tavalyi gironai vereséget egy viszonylag simább 6-3 követett a Bernabéuban, Katalóniában azonban nem jelent könnyű feladatot Eusebio Sacristán csapata.
Főbb statisztikai mutatók összehasonlítása alapján a Lopetegui-stílus egyelőre kifizetődőnek látszik. Zidane a 2-1-es vereség alkalmával a Casemiro-Kroos-Modric-Isco rombuszt tette fel középre, aminek alapvetően sebezhető pontja a pálya két szélének levédekezése, főleg egy olyan agresszív csapat ellen, mint a Girona. Ez akkor egyértelműen megbosszulta magát, a katalán csapat főleg a második játékrészben nőtt a királyiak fölé, aminek ékes bizonyítéka a több kaput találó lövés és az xG mutató is. Habár a passzok és a labdabirtoklás tekintetében akkor is fölényben volt a Real, ez csupán meddő fölény volt.
A tegnapi meccsen ezek a mutatók alapvetően ugyanazt mutatták, azonban már teljesen más végeredményt indikáltak. A Real Madrid sokkal több, és jóval minőségibb helyzeteket dolgozott ki ellenfelénél – habár ez leginkább a második félidőben tapasztalt szervezettebb játéknak volt köszönhető. Lopetegui csapata tehát úgy birtokolta ezúttal a labdát, hogy ténylegesen nem engedte végül érvényesülni a Gironát, ennek köszönhetően pedig kezében tartotta a meccset. Persze ezekből nem azt akartam kihozni, hogy Lopetegui jobb edző Zidane-nál, a két csapat összetétele is teljesen más, csak az összehasonlítás miatt érdekes.
A tavalyi idényben is több ilyen szituáció volt, ezt még mindig nem tudta kinőni a Madrid. A Girona gólja előtt a védelemben teljes káosz uralkodik, a korábban kényszerből szélre kilépett Ramos hiányzik középről, Marcelo későn eszmél és nem fut vissza időben, Nacho és Casemiro szemből próbálja megakasztani a Girona támadását. Ennek viszont az a következménye, hogy középen akár már most is ketten kaphatják a labdát senkitől sem zavartatva, Lozano azonban kapura vezeti, és kis szerencsével ugyan, de sikerül gólt szereznie a katalánoknak. Kroos kocogásáról nem is beszélve, pedig még akcióközelben is volt.
Hat Girona játékos zárja le a középpályát a Real előtt, a labdakihozatal ezért is döcögött az első félidőben. Kroost és Casemirót is szorosan őrzik, végül Isco fog mélyebben visszalépni a labdáért. Ezeknek legtöbbször az lett az eredménye, hogy ezeket a magasan felhúzott vonalakat a Iscóék hosszabb labdákkal igyekeztek átjátszani, amit viszont rendre nem sikerült jól megjátszani, vagy egyenesen az ellenfélhez kerültek.
A második büntető előtti pillanat. Asensio és Marcelo pozíciócserében, de gyakorlatilag így hozzák össze a tizenegyest a Real Madridnak. Asensio így mélyebbről indítja az akciót, a középső hármas részt sem vesz a támadás építésében, Marcelo pedig teljes egészében elvonja majd a védők figyelmét, miközben Asensio befut majd a tizenhatoson belülre.
Helyzet van
Az xG, vagy Expected Goal egy olyan mutatószám, ami a tucatstatisztikák helyett egy jóval kifinomultabb módon nem a mennyiség, hanem sokkal inkább a minőség alapján jellemzi a gólhelyzeteket. A csapatok mutatói alapján egyértelmű a madridi fölény, még akkor is, ha a büntetőket nem számoljuk (Girona: 0,50; Real Madrid: 2,61). A Real játékosai közül, ha ugyancsak nem számoljuk a büntetőket, a legveszélyesebb játékos Isco (0,99) volt, utána Benzema (0,72) és Bale (0,45) következik. Isco két kapura lövésből ért el ilyen mutatót, amelyek ordító ziccerek voltak, legalább az egyiket értékesítenie kellett volna a spanyolnak, gólpassza viszont kárpótolt minket, többé-kevésbé.
Kreatív játék
A Getafe ellen az volt az érzésem, hogy unalmasan, de biztosan hozza a meccset a csapat. 1,16-os xG összesen, 5 kulcspassz csapatszinten, enyhe ellenállás. A Girona esetében már egy sokkal kreatívabb játékra volt szükség, jóval nagyobb koncentrációra. A Real Madrid játékosai 14 kulcspasszal szolgálták ki egymást, ilyen tekintetben a támadásokat a Benzema, Bale, Marcelo trió segítette a leghatékonyabban, mindhárman 3 kulcspasszt osztottak ki a társaknak. A második félidőben érezhetően jóval lüktetőbb volt a madridi támadójáték, a legtöbb játékos egyéni szinten is sokkal jobb teljesítményt rakott le az asztalra, különösen igaz ez Asensióra és Iscóra.
Gyengélkedés
Casemiro az utóbbi évek egyik legfontosabb láncszeme a Real Madridnak, aktív közreműködője az utóbbi évek sikereinek, vitathatatlanul a világ egyik legjobb szűrője. Tegnap viszont nem nagyon találta önmagát. Amikor Casemiro játékáról beszélünk általában, akkor általában azt is meg kell említeni, hogy egyszerűen nem tud hatékonyan megbirkózni az intenzív, magas letámadásokkal. Ezek eladott labdákban és saját térfélen meghozott rossz döntésekben, bizonytalanságban nyilvánulnak meg, a Girona ellen is ezt láthattuk többször. Két labdaszerzése és két felszabadítása így is volt, a támadásokat viszont általában lassította. Védekező munkája miatt aranyat ér, viszont érdekes kérdés lesz, hogy Lopetegui mennyiben preferál majd egy nála kombinatívabb játékost.
A Girona ráijesztett a Real Madridra, a második félidőre azonban egy jóval fegyelmezettebb és kreatívabb csapat futott ki a gyepre. Miután Lopetegui rendezte a sorokat, a királyiak kezükbe vették az irányítást és sikerült megfordítani a meccset egy nehéz pályán. Ami mindenképpen pozitívum, hogy tudott váltani a csapat, egy magasabb fokozatban már nem tudta tartani a lépést a katalán csapat. Reménykedjünk a hasonló folytatásban.
