A Bayern elleni visszavágó kulcsa

Hangolódásképp vessünk egy pillantást az első mérkőzésre. Megvizsgáljuk Modrić szerepét, kielemezzük a horvát játékát, valamin megpróbáljuk meghatározni, hogy min kell javítania Zidane-nak.

A Marcelo és Asensio által szolgáltatott két varázslatos pillanatnak köszönhetően a Real Madrid belevágta kardját a bajor földbe, azonban a megsemmisítéshez ez még közel sem elég. Ez a két gól azonban ismét tanúbizonyságot tesz Zidane feketemágiájáról, valamint abban is segítségünkre van, hogy nevetni tudjunk a csapat által összehozott, 0,62-es xG mutatón.

Egy évvel ezelőtt ugyanezzel az eredménnyel hagyta el a csapat Bajorországot – egy, még nem teljesen megnyugtató, de 1-2-es arányú győzelemmel. A mostani azonban más szájízt hagyott maga után. A Bayern sokkal jobban és többet támadott, nagyobb nyomást helyezett a Real Madridra, diktálta a mérkőzés tempóját. A vendégek azonban – némi szerencsének is köszönhetően – válaszolni tudtak, és megbirkóztak a helyzettel. A csapat összességében nem volt olyan jó, mint a tavalyi elődöntőben, de halálos hatékonysággal operáltak.

Az ilyen történetek során a nagy játékosok általában nagy pillanatokat szolgáltatnak számunkra. Luka Modrić a lehető legtökéletesebb módon bánt a labdával a neki jutó, meglehetősen limitált számú pillanatok során, ám a játékszer birtoklása nélkül sem tétlenkedett: folyamatosan felbukkant a legvalószínűtlenebb helyzetekben is, és kétségbeesett passzolgatásra késztette a hazaiakat a védelmük tengelyében. Az első félidőben háromszor csent labdát, miközben megpróbálta megtörni a Bayern védelmi vonalában való labdajáratást.

Minél többet van Modrić lábán a labda, annál jobban teljesít a Real Madrid. Általában ő és Toni Kroos azok, akik diktálják a csapat játékának tempóját. A Bayern München egészen magasan letámadta a Real Madridot, agresszív pressziót alkalmazva a két szélső védőre, valamint teljesen lezárva a passzsávokat a két középpályás felé – ez hatalmas mértékben limitálta Kroos és Modrić lehetőségeit, valamint a játékra való ráhatásukat. Zidane terve szerint a horvát és a német játékmester sokkal többet kellett volna hogy birtokolja a labdát, hiszen csak így diktálhatták volna a csapat játékának tempóját, valamint csak íly módon lehetett volna könnyen kiszabadulni a Bayern szorításából és lerohanni az ellenfél védelmét, ami előtt méretes űr tátongott. A vendéglátók azonban nem tudták kihasználni a taktikájuk eredményezte előnyöket.

A Real Madrid labdabirtoklási mutatóit – szokatlan módon – Marcelo és Carvajal javította, míg a csapat passzainak és labdaérintéseinek nagy része (62%) a saját térfélen zajlott. Mindez meglehetősen ízlett a vendéglátóknak, ám Zidane csapatának hatékonyságára még Jupp Heynckesnek sem volt válasza.

Kroos írta körül ezt a legjobban az odavágó előtt: „A Real Madrid játékosai közül sokan szerepeltek már nagy mérkőzéseken, így tudjuk, miként kell higgadtnak maradni a nehéz szituációkban is. Tudjuk, hogy bárkit képesek vagyunk legyőzni. Ha nem nyerünk, akkor is meg tudjuk változtatni a mérkőzés képét. Tapasztaltunk már mindenféle helyzetet, úgyhogy nem vagyunk idegesek.”

Pontosan ez történt. A Bayern hazai közönség előtt megszerezte a vezetést. A Real Madrid sokkal kevesebbet birtokolta a labdát, mint ellenfele, ami lehúzta az xG mutatót is. Minden nem jelentett semmit, hiszen a játékosok nem voltak idegesek. Asensio úgy rúgott gólt, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. A csapat elvégezte a dolgát, majd levonult a pályáról. Profi teljesítmény volt. Profi és összetett (na meg persze szerencsés, ha Fortuna számlájára írjuk Navas védéseit).

Elmondom újra: nehéz volt! A Bayern a mérkőzés egészén megfojtotta a Real Madrid játékát, ami megnehezítette az játék és a támadások felépítését. Modrić, Carvajal és Vázquez is szorgalmasan dolgozott a jobb oldalon, hogy sikerüljön kiszabadulni a hazaiak szorításából. Általában össze is hozták, de minden ilyen esetben villámgyors gondolkodásra, valamint szűk helyeken elvégzett tökéletes megvalósításokra volt szükség. Voltak viszont olyan pillanatok, amikor egyáltalán nem sikerült kiszabadulni ezekből a helyzetekből:

Ribéry fantasztikus munkát végzett, míg Carvajal labdaérintése pontatlan – ez a trend végigkísérte a mérkőzést. A Bayern védekezése ugyanakkor meglehetősen haragos volt néha:

A Real Madridnak rendkívül keményen meg kellett dolgoznia azért, hogy ezt az eredményt érje el. A csapat mindössze 5 kulcspasszt jegyzett (csak összehasonlításképp: James egymaga 4-et, a Bayern pedig 15-öt), melyek közül egy Keylortól érkezett a 18. percben. Nem volt elég kapcsolat az offenzív játék során. Mindez összekapcsolódott a Bayern játékával, ami drámaian lecsökkentette a vendégek helyzeteinek számát. A briliáns passzok, mint például az alábbi videón látható, sajnos nem ismétlődtek túlságosan gyakran:

Amikor a dolgok nem a kívánt módon alakulnak, Luka Modrić egyfajta isteni ajándékként érkezik meg a meccsbe. Mivel a Real Madrid csak kevésszer birtokolta a labdát, Zidane csapatának biztosra kellett mennie, és a leghatékonyabb módon ki kellett használnia a neki jutó másodperceket. Modrić hidegvére, játékintelligenciája, valamint labdaszerzései egyértelműen mutatták, hogy ő volt a Real Madrid leghatékonyabb játékosa az este folyamán. Vannak olyan géniuszok, akik egyszerre több játékost is tudnak fogni. Lukita közéjük tartozik.

A videón Kimmich birtokolja a labdát és a legjobb lehetőséget keresi egy kontratámadásra. Ribéry elindul Modrić mögé, úgy tűnik a horvát nem is veszi őt észre, azonban teljesen tisztában van a francia támadó mozgásával. Modrić belép a passzsávba és labdát szerez, aminek köszönhetően megakadályozza a Bayern támadásindítását.

Modrić a világon egyedülálló módon képes arra, hogy folyamatosan olvassa a passzsávokat. Letámadás során a védőket így rendkívül nehéz helyzetbe tudja hozni, ahogy a videón is látszik: a bajorok tizenhatosánál három madridi támad le, Modrić pedig majdnem elcsípi a keresztbe passzolt labdát.

Azok a játékosok, akik olyan jól tudják lezárni a passzsávokat, mint a horvát karmester, általában két játékost vesznek ki egyszerre a játékból: a labdás embert és még egyet, passzsávtól függően. Ezek a játékosok rendkívül hatékonyan tudják lezárni a területeket, miközben arra kényszerítik a labdás játékost, hogy elhibázza az átadást. Kovačić pont ezt játszotta nagyon magas szinten Párizsban. Münchenben ez a szerep Modrićra hárult, itt például három játékost vesz ki egyszerre a horvát. A labda Rafinhánál, Modrić pedig egy bemozgással elhiteti vele, hogy elindul és Hummels felé zárja le a területet, majd ahogy a brazil befelé passzol a visszamozgó Ribérynek, Modrić ott terem és megszerzi a labdát.

Modrić összes átadása sikeres volt az első játékrészben (szám szerint 20). A probléma az volt, hogy Zidane ennél magasabb számot szeretett volna látni a horvát neve mellett, azonban a labda nélküli mozgás ugyanolyan hasznosnak mutatkozott:

Modrić a Bayern elleni meccsen végig aktív volt. Habár a Real Madrid nem dominálta a meccset, nem birtokolta a labdát annyit amennyit szokta, labda nélkül folyamatosan végre kellett hajtania a letámadási mechanizmusokat. Casemiro alapvetően nem vett részt ebben, inkább visszavontabban szerepelt, hogy ne legyen kiszolgáltatva a csapat akkor, ha átjátsszák a labdát a bajorok a Madrid letámadási vonalán. Kroos és Modrić rendszeresen feljebb tolva játszott ebben a taktikában, hogy Ulreichet és a hátvédeket kimozgassák a komfortzónájukból.

Alapvető kérdés volt a meccsen, hogy Casemiro milyen szerepet tölt be a csapatban. Az egész mérkőzésen csak 47 átadása volt, ami a legkevesebb volt az egész mezőnyben, ha nem tekintjük Cristiano Ronaldót, akit a bajorok teljesen kivettek a játékból. A brazilnak legtöbbször annyi volt a feladata, hogy lezárja a területeket középen a támadók felé, ezt azonban Kovačić talán még hatékonyabban véghez tudta volna vinni. A horvát ilyen szempontból hasznosabb játékos, amikor egyszerre kell labdát szerezni és megteremteni a kapcsolatot támadóharmadban a középpálya és Ronaldo között. A probléma az volt, hogy Casemiro nem tudja olyan hatékonyan olvasni a passzokat, mint Modrić vagy Kovačić, ennek köszönhetően viszont a csapat vertikálisan rendkívül sebezhető volt.

Nem Casemiro volt az egyetlen, akinek ez volt a gyenge pontja a müncheni estén, itt például Kroost veszik ki egy passzal teljesen, így Ramosnak kell közbelépnie:

Marcelo szerepe rendkívül érdekes volt. Miközben a támadások építése során a legtöbbször világklasszis teljesítményre képes, addig védekezésben jobbára másnak kell kisegítenie. Nyilván ez a csapatban betöltött szerepéből adódik, Ramos többször lépett ki a balszélre, hogy a brazil hiányában a csapat lefedje azt az oldalt is védekezésben.

A Bayern vezető góljánál Marcelo megint csak nem ért vissza időben, itt viszont Ramos sem lépett ki feltétlenül a legjobbkor a védelemből, ugyanis így mögötte és Kroos mögött nagyon nagy terület nyílt meg a Real Madrid kapuja felé. Kimmichet viszont így is lehetett volna követni, Kroos és Casemiro azonban nem értette meg egymást, így a német jobbhátvéd egyedül nyargalhatott Navas kapuja felé.

A Real Madrid nem játszott jól Münchenben, a rendkívül előnyös végeredmény ellenére sem. Zidane-nak mindenképpen olyan stratégiát kell kialakítania, ami nem hagyja, hogy a Juventus elleni visszavágón látható katasztrofális teljesítmény megismétlődjön. Ha a Real dominálni tudja a meccset a Bernabéuban, minden adva van ahhoz, hogy újra Bajnokok Ligája-döntőt játsszon a csapat. 

Forrás: managingmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK