Peter Crouch: Ne hasonlítsuk össze Cristianót és Messit, csak élvezzük a történelem két legjobbjának játékát!

Mindig élénken él majd a fantáziámban az a nap, amikor először találkoztam Cristiano Ronaldóval. Mindenki Ricardo Quaresma játékára készült, de a lenyűgöző teljesítmény nem tőle jött. Ennek ellenére sosem gondoltam, hogy Cristiano ilyen magasságokba juthat.

Mindig élénken él majd a fantáziámban az a nap, amikor először találkoztam Cristiano Ronaldóval. Mindenki Ricardo Quaresma játékára készült, de a lenyűgöző teljesítmény nem tőle jött. Ennek ellenére sosem gondoltam, hogy Cristiano ilyen magasságokba juthat.

Ha a pályafutásod elég hosszúra nyúlik, lesznek olyan mérkőzések, amelyekkel kapcsolatban mások kell hogy emlékeztessenek, hiszen nem rémlik, hogy te is pályára léptél azokon. Olyan napok ezek, amelyek észrevehetetlenül a feledésbe merülnek.

Ugyanakkor mindig lesznek olyan meccsek is, amelyek életed végéig elkísérnek, attól függetlenül, hogy mennyire rég játszották le a találkozót. Olyan napok, melyek minden apró kis részlete az emlékezetedben marad. Ez utóbbi akkor következik be, ha jelentős eredményt érsz el, vagy valami lenyűgöző dolognak vagy szemtanúja.

Ez történt velem kedden. Néztem a Real Madrid Juventus elleni mérkőzését, közben pedig eszembe jutott az az U21-es válogatott meccs, amit Angliával a portugálok ellen játszottunk, még 2003-ban. Az volt az első alkalom, hogy Cristiano Ronaldo valami teljesen új dolgot mutatott nekem.  

Meglehetősen jó csapatunk volt – Gareth Barry, Joe Cole, Michael Carrick és Jermain Defoe is a kezdőcsapat tagjai voltak –, ugyanakkor tudtuk, hogy találkozni fogunk egy különleges játékossal. Nem, nem Ronaldóról van szó. A legjobban Ricardo Quaresma miatt aggódtunk, valójában egyikünk sem hallott azelőtt Cristiano Ronaldóról.

Quaresma nem is okozott csalódást. Lenyűgöző volt, osztogatta a fél pályát átölelő keresztlabdákat. Igen ám, de ott volt Cristiano Ronaldo. Annyira jól játszott… Játszi könnyedséggel kezelte le Quaresma óriási labdáit – még háttal is! –, mielőtt hihetetlen sebességgel megindult volna a kapu irányába.

Csak sajnálni lehetett a szélső hátvédjeinket, Jlloyd Samuelt és Paul Koncheskyt.  Fáradhatatlanul futkároztak, de a végén 4-2-re kikaptunk. Ronaldo betalált.

Nem sokkal később, amikor megérkezett a Premier League-be, én már tudtam, hogy mire kell számítanunk tőle, tudtam, hogy jól trükközik a labdával. Ugyanakkor őszinte leszek: soha nem gondoltam volna, hogy ő lesz az általunk valaha látott legjobb középtámadó (vitathatatlanul!), és minden idők egyik legjobb játékosa.

Az igazat megvallva, ma már csak egy olyan területe van a játékának, amiben fejlődnie kell. Csak néhányan voltunk képesek arra, hogy ollózós gólt szerezzünk a Bajnokok Ligájában. Szép gólt lőtt a Juventus ellen, mégis örömmel osztom meg vele a saját bölcsességemet, ha még nagyobb gólt akar szerezni a jövőben!

Komolyan, megtiszteltetés, hogy láthatunk játszani egy ekkora fenomént. Úgy vélem, a Juventus szurkolóinak reakciója jól mutatta, hogy mi mindent elért a futball világában. Életem során mindössze egyszer voltam tanúja annak, hogy a hazai publikum egy vendégjátékost éltet: 2003-ban, amikor a brazil Ronaldo mesterhármast szerzett az Old Traffordon.

Klasszis reakció volt a Juventus szurkolóitól, ugyanakkor teljesen megérdemelt, hiszen ez a portugál srác teljesen más szintet képvisel. A mutatói és a könyörtelensége megkülönbözteti őt a többiektől. Hétről hétre, minden nagy meccsen tudod, hogy Ronaldo ott lesz és a gólok érkezni fognak. Cristiano céltudatos. Első kézből láttam, ahogy mindent megtesz azért, hogy semmi se állhassa útját.

A 2006-os világbajnokság negyeddöntőjében egyikünk sem hitt a szemének, amikor kiállíttatta Wayne Rooneyt. Egy cseppet sem számított, hogy Manchesterben csapattársak, Ronaldo fejben csak az járt, hogy Wayne-t le kell küldeni a pályáról. Akkor egy pillanat erejéig betekinthettünk az ő kis világába.

Cristiano soha nem fog eljátszani a vereség gondolatával. Meggyőződésem, hogy folyamatosan hajtja őt előre az, amit Messi csinál a Barcelonában. Hányszor láttuk már, hogy Leo mesterhármast szerzett, majd egy nap múlva ugyanezt tette Ronaldo is?! Ez nem lehet véletlen.

Élőben sosem láthattam Maradonát játszani. Csak videókat láttam Cruyffról és Peléről, olvastam Alfredo Di Stéfanóról és Puskás Ferencről, de meggyőződésem, hogy Cristiano Ronaldo és Leo Messi a két legnagyszerűbb játékos, akit valaha látott a futball világa.

Néhány hete utaltam arra, hogy élvezettel mesélem majd a fiamnak, hogy egy nap én is megoszthattam a pályát Messivel – egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen, még 2007-ben, Liverpoolban –, de ugyanezt fogom mondani Ronaldóról is.

Az emberek szeretnek arról vitázni, hogy melyikük a jobb, hiszen meglehetősen érdekes témáról van szó. Én mindig Messi táborába tartoztam. Hiszem, hogy az ő tehetsége Isten ajándéka, egy természetből fakadó dolog, míg Ronaldo könyörtelenül megdolgozott azért, hogy legyőzhetetlenné váljon.

Most viszont elég, meg kell állítani az arról szóló vitákat, hogy melyikük a jobb. Nem tudhatjuk, hogy meddig láthatjuk még őket a pályán, így csak élveznünk kell mindazt, amit véghez visznek, anélkül, hogy valamelyiküket másodikként szeretnénk beállítani.

Ezek az emberek számtalan élményt szereztek számtalan ember számára. Hogy egy apró csellel vagy egy trófeát jelentő góllal, az irreleváns. Ne különítsük el őket. Élvezzük, amit látunk!

Forrás: Daily Mail
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK