Nacho: Egyetlenegyszer sírtam futball miatt

Az általában csak „csendes hős”-ként emlegetett játékos a Realmadrid TV egyik műsorának vendége volt.

Kezdetek: „Hihetetlenül izgalmas élmény volt számomra a klubnál eltöltött első nap. A próbajátékon nagyjából negyven srác rúgta a bőrt egy hétszemélyes pályán. Mindenki be akart kerülni. Emlékszem, hogy briliánsan ment a játék aznap. A mérkőzés után néhány órával felhívták az apámat, és közölték vele, hogy szeretnének leigazolni engem.”

„Tízévesen érkeztem a klubhoz. Egy ilyen korban lévő fiú még álmodni sem mer azokról, amelyeket én később a saját bőrömön tapasztalhattam meg. A szüleim azt mondták, hogy próbáljak élvezni minden edzést és minden meccset, mert csak néhány gyermeknek adatik meg, hogy ilyen fantasztikus dolgoknak lehessen részese. Én elég szerencsés voltam ahhoz, hogy álomszerűen alakuljon az életem.”

Álex: „Mit is mondhatnék? Ő a testvérem. Egész életünkben együtt játszottunk. Az Alcoyano elleni 2012-es mérkőzés nagyon különleges volt a családunk, különösen a szüleim számára, hiszen mindketten a kezdőcsapatban kaptunk helyet, a mérkőzés ráadásul győzelemmel zárult. Az is emlékezetes volt, amikor ellene léptem pályára. Hazai pályán volt, a Király-kupában, az Espanyol ellen. Furcsa érzés látni a testvéredet, amint egy másik mezt viselve készülődik a kezdéshez.”

Feljutás a Castillával: „Különleges teljesítmény véghezvinni ilyesmit. Feljutottunk a spanyol másodosztályba. A Castilla már csak egy lépésnyire van az első csapattól, ráadásul nem is akármelyik klubnál. Ez az idény egyike volt a legjobb madridi éveimnek. Minden olyan jól alakult. Az utolsó hetekben már tudtuk, hogy fel fogunk jutni. Csodálatos szezon volt. Szívesen átélném újra.”

Debütálás a felnőtteknél: „Mourinho felhívott és azt mondta, hogy a hétvégén a kezdőcsapatban fogok helyet kapni. Alig tudtam elhinni. Aztán egész héten idegeskedtem. Az sem segített ezen az érzésen, hogy a szóban forgó mérkőzés a Mestallában (a Valencia otthonában – a szerk.) került megrendezésre, tehát egy nagy horderejű meccsről volt szó. Nagyszerű emlékeket őrzök arról a napról. Lehengerlően játszott a csapat, mindhárom pontot megszereztük. Egyéni szinten is jó mérkőzést tudhattam a hátam mögött.”

Cukorbetegség: „Tizenkét esztendős koromban fedezték fel. Az volt életem egyik legrosszabb napja. A diagnosztizáló orvos azt mondta, hogy abba kell hagynom a profi sportot, de később egy másik szakember ezt határozottan megtiltotta. Szerinte kulcsfontosságú volt, hogy folytassam a futballt.”

„Az évek alatt megtanultam együtt élni ezzel a betegséggel. Jobban vigyázok magamra, de semmiről sem kell lemondanom. Lényegében bármilyen tevékenységet végezhetek. A foci mellett gyakran biciklizem, futok vagy duatlonozom.”

Élet a futballon kívül: „Nyugodt természetű ember vagyok, otthonos és családcentrikus. Szeretek moziba vagy étterembe menni, és kedvelem a történelmi háttérrel rendelkező regényeket, különösen a Rómáról szólóakat. A történetekben elmesélt harcok engem is arra ösztönöznek, hogy megalkuvás nélkül küzdjek a pályán. Segítenek, hogy a magas szintű mérkőzéseken is jó teljesítményt nyújtsak. Szerencsésnek érzem magam, mert a családtagjaim, barátaim személyeiben szerény és kedves emberek vesznek körül engem. Ez nagyon fontos az életben.”

La Undécima: „Azt hiszem, a döntő megnyerése volt az egyetlen pillanat, amikor egy futballhoz köthető dolog miatt sírtam. Így adtam ki a testemben felgyülemlett feszültséget. A döntő napja a létező legjobban kezdődött, hiszen megszületett Nachito, a második fiam. Mindenki gratulált nekem a reggelinél. Amikor Cristiano belőtte a mindent eldöntő büntetőt, akkor mindenki rohanni kezdett, de én néhány pillanatig még ott maradtam a felezővonalnál és köszönetet mondtam. Minden tökéletesen alakult.”

Forrás: realmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK