Szerkesztőtársammal két külön nézőpontból vizsgáltuk meg a tegnapi mérkőzést és annak utóhatásait. Ha kíváncsi vagy hogyan látta ő, kattints ide!
Jelen írásnak nem célja megítélni vagy véleményezni, hogy egyes külföldi és magyar, internetes vagy éppen nyomtatott sportorgánum vajon elfogultság nélkül értékeli-e jelen párharcot, mivel a rendszeres olvasók nagyjából tudhatják, érezhetik a kisebb-nagyobb klubszimpátiát minden sportportálon. Hogy ez jó-e? Éppen csak leírtam, hogy jelen írás nem ezt a témát feszegeti. Annyi azonban bizonyos, hogy a sportot érzelmek nélkül szinte nem is érdemes, nem is lehet nézni. Viszont az érzelmek és az indulatok mellett ne féljünk a tényektől sem!
Érdekes módon azonban ezen a felületen, szurkolói klubunk honlapján mi éppenséggel megtehetjük, hogy szubjektív véleményünket osszuk meg olvasóinkkal. A következőkben ennek ellenére kísérletet teszek arra, hogy objektíven, tárgyilagosan ábrázoljam a Real Madrid – Bayern München BL-párharc két mérkőzését egy oly népszerű nézőpontból – a játékvezetői ítéletek oldaláról. Ahhoz azonban veszem a bátorságot, hogy mindegyik szituáció mellé személyes véleményemet is megjelöljem, egyúttal végszót is megfogalmazzak – a szerkesztők szabadsága!
Mindkét mérkőzést alaposan végignézve kigyűjtöttem azokat a kétes szituációkat, amelyek befolyásolták/befolyásolhatták volna a végeredményt. Gondolok itt elmaradt – és később jelentőséget szerző – sárga lapokról, tévesen megítélt leshelyzetekről, tizenegyesekről…
Az első mérkőzés (Bayern München – Real Madrid 1-2 (1-0)).
Bayern München
45. perc – Carvajal (nem) kezezésénél megítélt büntető, amelyet Arturo Vidal fölé rúgott – rossz bírói döntés
52. perc – Müller kiugratása, a leshelyzet befújása – rossz bírói döntés
Real Madrid
56. perc – Arturo Vidal beleszáll Dani Carvajalba, miután kötényt sarkaztak neki, nincs sárga lap (fújás se) – rossz bírói döntés
58. perc – Javi Martínez első sárga lapja – jó bírói döntés
61. perc – Javi Martínez második sárga lapja és egyben kiállítása – jó bírói döntés
(Itt természetesen nem a szabálytalanság durvasága ért sárga lapot! A spanyol játékos egy kontratámadást akadályozott meg, egyértelműen erre irányuló szándékkal. Ez taktikai szabálytalanságnak minősül, amit sárga lappal kell büntetni az egységes európai szabályzat szerint.)
83. perc – Benzema lesgólja – jó bírói döntés
84. perc – Marcelo által elkövetett szabálytalanság miatt visszafújt James Rodríguez-ziccer – rossz bírói döntés
91. perc – Sergio Ramos meg nem adott fejesgólja – jó bírói döntés
A második mérkőzés (Real Madrid – Bayern München 4-2 (0-0)).
Real Madrid
6. perc – Arturo Vidal buktatásért kapott sárga lapja – jó bírói döntés
48. perc – Arturo Vidal egyértelműnek tűnő sárgalapos buktatása, de nincs második lap – rossz bírói döntés
69. perc – Ronaldo lesen való megállítása – rossz bírói döntés
84. perc – Arturo Vidal második sárga lapja és egyben kiállítása – rossz bírói döntés
98. perc – Casemiro elleni szabálytalanság, de elmaradt büntető – rossz bírói döntés
105. perc – Ronaldo egyenlítő gólja a hosszabbításban, amely lesről született – rossz bírói döntés
110. perc – Ronaldo harmadik gólja, Marcelo passza után – rossz bírói döntés
Bayern München
40. perc – Casemiro sárga lapja, Arturo Vidal meg nem rúgásáért – rossz bírói döntés
52. perc – Arjen Robben elleni szabálytalanság miatt megítélt büntető és elmaradt sárga lap Casemirónak – jó bírói döntés
66. perc – Robert Lewandowski leshelyzeten való megállítása – rossz bírói döntés
78. perc – Sergio Ramos öngólja, ahol Müller teszi a labdát Lewandoski elé, aki lesen van – rossz bírói döntés
80. perc – Casemiro nem kap sárga lapot (amely így a második lenne) Robben buktatásáért – rossz bírói döntés
A fenti eseményekből az látszik, hogy az első mérkőzésen bár volt egy nagy játékvezetői tévedés, a tálcán kínált büntetővel nem tudott élni a Bayern München, így kvázi „igazságos" végeredmény született. A tegnapi visszavágó (sajnos) több ponton a játékvezetői küldöttség martalékává vált, azonban mindenképp azt tartom korrekt eljárásnak, ha időrendben vizsgáljuk a kétes játékhelyzeteket.
Az első fordulópont Arturo Vidal pályán maradása a második félidő elején, amikor egyértelmű sárgát érő szabálytalanságot követett el. A kiállítás elmaradt, így érkezünk egyenlő létszámmal a Bayern második vezető góljához: Robert Lewandowski lesen állt abban a pillanatban, amikor Thomas Müller mellel lekészíti neki a labdát. A labdát végül Nacho szerzi meg egy kontakt utáni szereléssel, amibe belepöcköl Sergio Ramos, így saját kapujába juttatva a labdát. A dolog szépséghibája, hogy ez már „halott labda" volt, az asszisztensnek jeleznie kellett volna a leshelyzetet. Visszaugorva a büntetőre, ha valakiben kétség maradna: lehet rajta vitatkozni, hogy vajon Casemiro hozzáért-e Robbenhez, de az a jelenetsor a tizenegyes mintapéldája, ahol a támadó keresi a lehetőséget az esésre, nem is a kapura törés volt a megtolt labdával a célja, ugyanakkor a védőjátékos kizárólag akkor jöhet ki jól a szituációból, ha eléri a labdát. Casemiro nem érte el.
A harmadik fordulópont Arturo Vidal kiállítása, amely egy szabályosnak tűnő szerelés után következett. A chilei játékosnak bár már nem kellett volna ekkor a pályán lennie (lásd 48. percben elkövetett szabálytalansága), de nem lehet megkérdőjelezni, hogy minimum véleményes döntést hozott Kassai a kiállítással. Volt egy párja madridi oldalon is, Casemiro sem volt lusta játszani a tűzzel, de neki végül megkegyelmezett a játékvezető. A büntetőnél elmaradt sárgája jó döntés, a holland vágtázó nem volt gólhelyzetben, kifelé tolta meg a labdát, ráadásul a brazil játékos mintegy két milliméterrel mérte el a szerelést, nem felvágásról volt szó. Utána viszont, a mérkőzés végéhez érve bevitt egy véleményes belépőt Robben ellenében, ott villanhatott volna a második sárga és így a piros, hiszen a 40. percben begyűjtötte az első sárga lapját.
Utólag vizsgálva úgy tűnik, a hosszabbításra fordulva a játékvezetői ötös fáradt el leginkább. Ha minden ellenérzést próbál félretenni az olvasó – ez önmagában lehetetlen vállalkozásnak tűnik – és pártatlanul elolvassa az előző két bekezedést, azon kaphatja magát: jó eséllyel nem is torkollhatott volna hosszabbításba a mérkőzés. De ha már eljött a 30 perc túlóra ideje, kötelező végig venni az ekkor történt eseteket is. Casemiro ellen egyértelmű szabálytalanságot követett el Jérôme Boateng, ám a büntető elmaradt. Az utána következő két Ronaldo-gól lesről született, bár Marcelo passza esetében ha Ronaldo kezét kivesszük a játékból – ahogy azt elvileg ki is kell – talán egyvonalról beszélhetünk. Más kérdés, hogy ez az a gól, amelyiknek többszörösen nem kellett/szabadott volna megszületnie már.
Szubjektivitás veszély! Csak saját felelősségre!
Személy szerint sajnálom, hogy a sportélmény mellett/helyett a játékvezetők tévedéseiből erőt merítve harcolnak egymással a felek. Real Madrid-szimpatizánsként sem örülök annak, hogy ilyen döntések láncolata után dőlt el végleg a továbbjutás sorsa, mert úgy érzem, ezek nélkül is madridi diadal következett volna. Talán egy mutatóval lehet leginkább alátámasztani ezt az állításomat: 210 percnyi játékidő alatt a Bayern csapata pontosan nulla akciógólt tudott szerezni (pontrúgás, büntető és öngól a három találatuk), ugyanennyi idő alatt ellenfelük 6 akciógólt szerzett, tehát tőlük szokatlan módon egyetlen szögletből vagy szabadrúgásból sem értek el találatot. Árnyalja a képet a 60 perc emberhátrányban töltött idő a bajorok részéről, de Javi Martínez kiállítása tulajdonképpen elkerülhetetlen volt, és érthető húzás a játékostól – egy kis balszerencse mellett, viszont ha Arturo Vidalon múlik, a Bayern sokkal több időt is tölthetett volna emberhátrányban: az első mérkőzésen is rezgett a léc, végül csak a 90. percben sikerült kiharcolnia egy sárgát, a második mérkőzésen viszont végig meggondolatlanul játszott.
A videóbíró léte vagy nem léte megkerülhetetlen lett mostanra. A tökéletes állatorvosi ló a Franciaország – Spanyolország barátságos mérkőzés volt, ahol videóbíró nélkül 1-1-es döntetlen született volna spanyol egyenlítéssel, francia vezetés után. A valóság azonban egy elég simává váló, 2-0-s vendég siker. Az avatatlan tévénéző jóformán észre sem vette a videóbíró működését, a játékot egyáltalán nem törte meg, így az egyik gyakori ellenérvre hamar válasz érkezett: nem, nem teszi szakadozottá a mérkőzést, nem töri meg a játék menetét a videóbíró alkalmazása. Ami viszont talán a legfontosabb: eltűntek azok a heves tiltakozások, reklamálások a játékosok részéről, amit minden hasonló kétes helyzetben megszoktunk. Azt hiszem mindenki fel tudja idézni, hogy viselkedik Ronaldo, Suárez, Müller vagy épp Griezmann egy véleményes leshelyzetnél, amelyet kárukra fújtak be. Amely hangulat, hozzáállás aztán hamar begyűrűzik a többi játékosnál, utána a közönségnél, a játékvezető pedig máris a pokolban találja magát, ahol kicsúszik a kezéből a mérkőzés, a hibákat tovább halmozza, végül tudat alatt kompenzálni próbál – függetlenül attól, hogy a lavinát megindító döntésénél igaza volt vagy sem.
Kassai Viktort sajnálom, mert általában jó felfogásban vezeti a mérkőzéseit, van tekintélye a játékosok körében, többnyire következetesen ítéli meg a kétes szituációkat, azonban a segítői most már sokadszorra hagyták cserben. Úgy tűnik egy újabb olyan fekete este lesz ez a pályafutásában, amihez évek kellenek, mire kiheveri.
Őszintén remélem, hogy a 2017/18-as Bajnokok Ligája-kiírásban a nyolcaddöntőtől kezdve a gólvonal-technológia mellett a videóbíró is kötelező kelléke lesz a párharcoknak, hiszen már élesben is tökéletesen vizsgázott.
