Carvajal: Semmi sem fogható a lisszaboni győzelemhez

A Realmadrid TV készített karrierátfogó interjút a csapat saját nevelésű, fáradhatatlan jobbhátvédjével, Dani Carvajallal.

Tanulmányok: „A szüleimnek köszönhetem, hogy az vagyok, aki. Már kiskoromban is próbálták átadni nekem az alapvető emberi értékeket. Az edzéshez és a jó tanuláshoz szükséges erőfeszítéseket sem tudtam volna megtenni a segítségük nélkül. Emlékszem egy vizsgára angol nyelvből. Mikor hazaértem, büszkén újságoltam, hogy hibátlanul sikerült. Néhány nappal később megkaptam az eredményt. Nem lett hibátlan, elrontottam egy választ. Emlékszem, hogy elkezdtem sírni. Mindig is utáltam a vereséget.”

„Emlékszem, hogy akkoriban 9:30-kor kezdődött az iskola, de én mindig egy fél órával hamarabb mentem, hogy focizhassak előtte. Az ebédet is sokszor hagytam ki a foci miatt, ahogy a családi vacsorákat is. Mindig kérleltem az édesanyámat, hogy kimehessek játszani.”

Térdsérülés: „Volt egy kisebb sérülésem gyerekkoromban. Amikor hazaértem, akkor az anyukám gyorsan készített egy házi barkácsolású térdvédőt, hogy minél hamarabb védve legyen a térdem.”

Mentalitás: „Talán sokan tudják, hogy már a kezdetektől nagyon versengő mentalitású futballista voltam. A magányos játékstílust kedveltem, de nagyon komolyan vettem a mérkőzéseket. Egyszer az aktuális ellenfelünk az én hibámnak köszönhetően egyenlített ki. Én olyan ideges lettem, hogy a gól után lerohantam a pályáról, odamentem a szüleimhez, és azt mondtam: »Hazamegyünk!« Az édesapám azt felelte erre, hogy nem muszáj játszanom, ha nem akarok, de akkor is ott maradok és megnézem a meccset. Az volt életem egyik legjobb leckéje.”

Első látogatás a Bernabéuban: „Amikor először jártam a stadionban, akkor nagyon magasan ültünk a családommal. Egy kicsit tériszonyos vagyok, így elfogott a szédülés. Már akkor is megfordult a fejemben, hogy egy nap talán én is ott fogok futballozni.”

Elköteleződés: „Nagyon különleges nap volt számomra, amikor a Real Madridhoz kerültem. Valamilyen különleges mezt kaptam a próbajátékomhoz, talán valaminek az évfordulóját ünnepelték éppen. A legelső meccsem után leigazoltak.”

A Valdebebas alapkövének letétele: „Egy héttel az esemény előtt szóltak, hogy én fogok részt venni a ceremónián. Akkoriban az Alevín A-nál voltam harmadik számú csapatkapitány, így eléggé meglepett, hogy rám esett a választás. Mindenki azt hitte, hogy a Castillából lesz valaki. Az eseményen nagyon ideges voltam. Elvégre nem minden nap állhat az ember olyan legendák mellett, mint Alfredo di Stéfano. Elvégeztem a rám szabott feladatot és gyorsan távoztam.”
 
                                                                                                                        2004. május. 12.

Felemelkedés a Castillával: „Két évig voltam a Castillában. Nagyon jó volt az öltözői hangulat, talán csak a mostani Real Madrid fogható ahhoz. A játékosok nagyon közel álltak egymáshoz és ez a pályán is visszatükröződött.”

Meghiúsult előszezon: „Az utazás előtt egy héttel nyaralni mentünk néhány barátommal. Úszás közben valahogyan megvágtam a lábam. Elég mély volt a seb, négy vagy öt öltéssel kellett összevarrni. Rögtön tudtam, hogy egy ilyen lábsérüléssel nem utazhatok el. Szomorú időszak volt ez számomra, mert nagyon régóta vártam a debütálásomra. Rengeteg társam túlesett már ezen akkoriban. Tíz éve voltam akkor Madridban, de mégsem debütálhattam a felnőttek között. Jól teljesítettem a Castillában. Voltak góljaim, gólpasszaim is, de a sérülésem után nem volt második esélyem. Az ügynököm azt mondta, hogy lenne lehetőségem Németországba igazolni. Azt feleltem, hogy rendben, de olyan csapatba akarok menni, ahol biztosan játszani fogok. Így reagált: »Akkor fogsz játszani, ha kiérdemled!«”

Bundesliga: „A távozásom legnehezebb része a szüleimtől való elbúcsúzás volt. Úgy döntöttem, hogy Düsseldorfban fogok élni. Volt ott egy barátom, akihez odaköltözhettem. Így nem kellett egyedül lennem. Nagyon hiányzott Spanyolország.”

Visszatérés: „A Real Madrid folyamatosan figyelte a teljesítményemet, én pedig nagyon jó munkát végeztem. Egy vacsorán tárgyaltuk meg a visszavásárlási opció aktiválását. Emlékszem, hogy fülig érő mosollyal ültem az étteremben. Miután visszatértem Németországból, hamarosan sor került a hivatalos bemutatásomra. Nagyon érzelmes pillanatok éltem át akkor, hiszen itt volt a családom, a Real Madrid felnőtt csapatának játékosává válással pedig az álmom vált valóra. Közhelynek hangzik, de ez az igazság.”

Az első trófea: „2014-ben nyertem az első címemet a csapattal, egy Király-kupát. Tökéletes emlékszem Bale fantasztikus sprintjére. Ráadásul a Barcelonát győztük le. Nem is kívánhattam volna ennél többet.”

Tragédia: „A nagyapám halála eléggé megviselt. Közel álltunk egymáshoz, ráadásul az édesapám is nagyon szenvedett. Egy nappal egy Valencia elleni találkozó előtt hunyt el. Az edző megkérdezte, hogy tudom-e vállalni a játékot. Azt feleltem, hogy természetesen tudom. Sosem fogom elfelejteni az egyperces gyászszünetet.”

Lisszabon: „Sosem fogom elfejteni Sergio gólját. A találata után már megállíthatatlanok voltunk, a kezünkben éreztük a serleget. A lefújás után sírni kezdtem… ott volt a családom, a barátaim, a csapattársaim. Nem voltam tudatában annak, ami körülöttem történik. Semmi sem fogható az első BL-győzelmedhez. A Real Madrid 12 évet várt a Tizedikre.”

Milánó: „Rengeteg fájdalomcsillapított vettem be a mérkőzés előtt, de minden passznál éreztem a fájdalmat. A 18. perctől már nagyon erős volt. A második félidőben már nem bírtam tovább, ráadásul nem is akartam önző lenni. Úgy éreztem, hogy Danilo jobban tudja segíteni a csapatot. Ez egy másik szomorú nap volt az életemben, mert tudtam, hogy valószínűleg nem játszhatok majd az Európa-bajnokságon.”

UEFA-szuperkupa: „A futball mindig ad számodra egy újabb esélyt. Végigjátszottam a mérkőzést. Egyébként a cipőmre vágtak egy apró lyukat, mert volt egy súlyosabb vízhólyagom. A végén én szereztem a győztes gólt. Nagyon boldog voltam.”

Forrás: realmadrid.com
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK